Boldog ember az, akinek van bátorsága kilépni a tömeg-létből és tanítvánnyá lesz. A tanítványság nyitottságot jelent. A tanítvány kinyitja lelkét, figyel a lelkében élő Isten hangjára, és követi útmutatásait. Ez a lélekben való szegénység értelme.
A kérdés csak az, hogy én a tömegben élek-e és várom a csodát, vagy közelebb lépek Istenhez, mint jó tanítvány és kinyitom lelkemet, hogy töltse be Ő igazi és őszinte szeretetével.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek – mondja tovább Jézus tanítványainak. Nyilván itt sem kifejezetten a fizikai éhségre kell gondolnunk. Aki kinyitja lelkét Isten felé, érzi az éhséget, a Teljesség iránti vágyat. Ha éhezzük és szomjazzuk Istent, eltölt minket bőségesen akkor, amikor Ő jónak látja. Ezt nem lehet kierőszakolni és kikényszeríteni – ez Ajándék.

Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Ha tudunk még sírni, ha szembe merünk nézni érzéseinkkel és saját magunkkal szemben bevállaljuk azokat, akkor jó úton járunk. Érzéseinkért nem vagyunk felelősek, de azért igen, hogyan kezeljük azokat.