Languages

Search form

    „Az emberek gyakran elfelejtik, hogy a jóság nem kerül pénzbe”

  • 2015. November 23.
    0 hozzászólás

    E gondolatot és vidám köszöntéseket hagytak emlékbe a Plugor Sándor Művészeti Líceum VII. B osztályos diákjai a Gyulafehérvári Caritas által a sepsiszentgyörgyi Őrkőn működtetett Hátrányos Helyzetű Gyerekek Nappali Foglalkoztató Központjában.

    Számunkra, akik naponta jelen vagyunk az őrkői gyerekek és közösség életében, nem okoz gondot átlépni a Tavasz utca végén húzódó határt - azt a vonalat, ahol az aszfalt véget ér, és elkezdődik a törmelékkel megszórt út. Sokak számára azonban ezt a határt előítéletek, félelem, tagadás, az ismeretlen és más negatív töltetű érzés teszi mély, átléphetetlennek tűnő küszöbbé.

    Néhányan megpróbáljuk ezt a legyőzhetetlennek tűnő akadályt közelebb hozni, legyőzhetővé tenni az emberek számára. November 20-án egy csapat lelkes, önzetlen, enyhén félő, de nyitott szívű kamasz vette a bátorságot, hogy ellátogasson az Őrkőn élő gyerekekhez, hogy eltöltsenek közöttük néhány órát. A kezdeti meglepődéstől, az  ismeretlentől való félelemtől kissé furcsa volt a hangulat, azonban a bevezető ismerkedős játékok nagyon gyorsan feloldották a félelmeket. Az ilyen pillanatok mindkét csapat számára jelentősek, az őrkői gyerekek kíváncsiak, érdeklődőek, de nagyon szégyenlősek tudnak lenni. A városi gyerekek számára idegen a helyzet, a környék, a szegényes külső. Mindezek azonban csak külsőségek, amelyeket igazi odafigyeléssel egyszerűen már észre sem veszünk. Annál inkább észre vesszük a belsőt, a szépet, a gyermeki tiszta lelket, amely nyitottsággal fordul a világ felé, nem tudja a félelmet, az előítéletet. 

    A nap terepszemlével kezdődött, a vendég diákok ismerkedtek a Központ kis termeivel.

    A hazai pályán lévő gyerekek egy része előzékenyen átengedte a terepet, székét ajánlotta, más része a saját „tulajdonjogát” védve igyekezett meghúzni a közeledés határait. A párokban szervezett foglalkozás ideje alatt egyre látványosabban közeledtek egymáshoz a gyerekek, mire elkészültek az egymásnak rajzolt-színezett hajkoronák az előkészített kontűrfotókon, már teljes egyetértésben és jókedvvel kommentálták az elkészült műremekeket. Az őrkői harmadik osztályos gyerekek tizenegy óra körül búcsúztak el, iskolába igyekeztek. Amíg kolléganőnk néhány önként vállalkozó vendég diákkal felvezette az iskolából az előkészítő osztályos kisdiákokat, a művészetisek hangos énekléssel és üzenetek megrajzolásával töltötték az időt.
     A búcsúzást követően alkalmam volt egy hangosan kimondott gondolatot meghallani. „Oszi, ez nem is volt olyan rossz, mint ahogyan féltünk tőle! Sőt, nagyon tetszett ez a közös foglalkozás!”
    Köszönjük a Plugor Sándor Művészeti Líceum hetedikeseinek, Kerezsi Iringó osztályfőnöknek, hogy örömöt és mosolyt csaltak a Központ gyermekeinek arcára. Köszönjük vállalásotokat az elfogadásért való küzdelemben. Ne feledjétek a gondolatot, melyet emlékül hagytatok nekünk: a jóság nem kerül pénzbe. Mi biztosan nem felejtjük el, és titeket is visszavárunk!

     

    (Kerezsi Hajnalka)
     

    SZÓLJON HOZZÁ

    0 Hozzászólás