Advent első hete - Gyulafehérvári Caritas

Languages

Search form

    Advent első hete

  • Bymartonk
    In
    Dec 02, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Róm 13,11-14

    Heti gondolat december 1-7., advent első hete:

    Az adventi szent idő kezdetén új egyházi év indul. A kezdet visszatekintésre szólít fel, az újrakezdés lehetősége pedig a tudatosabb életre való meghívást erősíti meg. Tudatossá válhat bennem újra, hogy van múltam, jelenem és jövőm.

    Van múltam: egy adott időpontban Isten engem is belehelyezett a világba és  megbízott egy feladattal, amelyet csak én tudok teljesíteni. Ezt a küldetést csak akkor leszek képes beteljesíteni, ha felelevenítem emlékeimet.

    Ha időnként veszem a fáradtságot és képes vagyok visszatekinteni saját történetemre, akkor döbbenek rá életem eseményeinek értelmére és jelentőségére. Ha képes vagyok visszatekinteni és megértek dolgokat, akkor hála ébred szívemben, és köszönet, hogy még itt és így vagyok. Ha tudok emlékezni, akkor „megvilágosodik” a múlt és látni fogom Isten gondviselésének csodálatos tetteit. Meglátom gondviselésének „lábnyomait”, amit oly sokszor véletlennek neveztem. Lehet, hogy az is volt, de aztán az Ő gondviselése csodálatosan beépített mindent. Ha többször gyakorlom ezt a visszafelé nézést, akkor nemcsak nézni fogok, hanem látni is. Látni fogom azt is, hogy Isten nemcsak velem volt életem sötétségeiben, fájdalmaiban és szenvedéseiben, hanem személyesen értem és miattam is gyermekké lett, vállalva emberi sorsomat. Ha ugyanis Jézus életét vizsgálom, jobban kezdem érteni saját életemet is. Jézus életének bizonyos részleteiben találok olyant is, ami az én életem része is…

    Mindezt és minden mást csak a jelenben vagyok képes igazán meglátni…

    Van jelenem: amelyben elkezdhetek igazán látni. Ennek feltétele csak annyi, hogy „aktív passzivitásban” engedjem, hogy Isten megtaláljon. Múltamat, a múltban kapott sebeimet és a kapott ajándékokat csak az Ő csendjében (amely egyben az én csendem is!) tudom megérteni. Ez a megértés aztán nemcsak szíven talál, hanem be is gyógyít mindent bennem, ami gyógyítandó. Ez az a Jelen Pillanat, amelyben nemcsak gyógyulok, hanem még nagyobb hála nyer teret lelkemben, szívemben és életemben.

    A Jelen, a Most az a Pillanat, amelyben „megébredek”, Richard Rohr ferences szerzetes és író szavával „belezuhanok” Istenbe. Ez az a Pillanat, amely megvillantja az Örökkévalóságot, értelmet ad múltamnak visszafelé és jövőmnek előrefelé.

    Van jövőm is, ha ezt a Jelenben látom. Másképp csak céltalan sodródás van.
    Ha Isten felé tartok, a Teljesség felé tartok. A múltban szerzett tapasztalatok, élmények beépülnek jelenembe, és így értelmesen alakul jövőm.
    A jövő már elkezdődött akkor, amikor megszülettem. Folytatódik minden egyes pillanatban, jelenemben, mert Weöres Sándor szavaival a „Teljesség felé” haladok „egyenes labirintus”-ban (Pilinszky).

    Így épül be életem Krisztus életébe, mert Ő az Alfa és az Omega, a Kezdet és a Vég, életem összefoglalója. Ha Őáltala, Ővele és Őbenne élek, már boldog lehetek, hiszen Feléje tartok.
    Boldogan. smiley

    Sajgó Balázs