Languages

Search form

    Amikor panaszkodunk, szenvedünk, Istennel kommunikáljunk!

  • Bymartonk
    In
    Feb 05, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Jób 7,1-4.6-7 és Mk 1,29-39

    Heti gondolat február 5-12.:

    Az összevisszaságok, a betegségek, a nehézségek, az akadályok általában kimozdítanak minket életünknek addig normálisnak vélt menetéből.

    A szenvedő Jób panaszkodik. Teljesen érthető, mert össze-vissza kuszálódott az élete. Nagy a veszteség: elveszíti, amit birtokol – elveszíti, akiket szeret. Nem egyszerű mindezt feldolgozni. Ami azonban nagyon fontos, hogy folyamatosan kommunikál Istennel, Neki panaszkodik elsősorban! Amikor panaszkodunk, amikor szenvedünk, akkor is nagyon fontos, hogy Istennel kommunikáljunk, Feléje forduljunk. Neki mondjuk ki, ami bennünk van. Ez teszi élővé a Vele való kapcsolatot, mert Akkor Vele akarjuk kibogozni azt, amit nem értünk. Jób azért is panaszkodik, mert tudja, hogy NEM LEHET ENNEK ÍGY VÉGE. A panasz, a siránkozás mögött is hit van: nem lehet ez így mindig. És nem is lesz úgy – hiszen majd megjön életében az áldás is…

    Ha valamilyen betegség ér, fontos az ahhoz való viszonyulás, ahogy Jób könyvében is látjuk.

    Placid atya tíz évet töltött szibériai munkatáborban, és arról számol be, hogy sorstársai közül hamarabb meghaltak azok, akik jelen helyzetükből csak elvágyódtak, szüntelenül csak a szenvedésüket látták, s csak a szabadulásuk gondolata körül forogtak. Placid atya pedig azt tudatosította magában: „Most ez a munkatábor a te életed.” Hitt abban, hogy élete még embertelen körülmények között is fontos. Ez most az ő élete, nem mindegy, hogyan éli.

    Ha csak arra figyelünk, ami hiányzik, arra, hogy mi nincs, ami pedig lehetne, akkor nem látjuk annak értelmét, ami van. Amikor figyelmünket arra fókuszáljuk, hogy mi az, amit nem kapunk meg, amit elveszítettünk, az megfoszt attól, hogy ott tudjunk lenni, ahol vagyunk. És ha nem vagyunk ott, ahol vagyunk, elveszítjük a kapcsolatot önmagunkkal, nem vagyunk kapcsolatban saját életünkkel, nem érezzük, hogy élünk. Nem fogjuk érezni az élet ízét, eltűnik az életkedv, az élni akarás. (vö. Mustó Péter SJ, Megszereted, ami a tiéd, 66-67.old)

    Az ószövetségi Jób kérdéseire választ kap, hosszú szenvedés után. Az evangéliumokból is kiolvasható a válasz, amikor Jézus körbejár és gyógyít. Van gyógyulás, mert van Gyógyító. Ő felébreszti a bennünk szunnyadó pozitív erőket, é segít, hogy kapcsolatba kerüljünk saját magunkkal. Ennek következményeként visszanyerjük életkedvünket, élni akarásunkat.

    Ezt kívánom mindannyiunknak! smiley

    (Sajgó Balázs)