Languages

Search form

    Az idős néni képes a gyermeki játékosság befogadására

  • 2017. Január 13.
    Címkék: 
    0 hozzászólás

    Az öregedés az életünkben egy olyan folyamat, amit nagyon sok idős ember nehezen tud elfogadni. Ahogy telnek a napok, hónapok, évek, egyre gyengébbek, erőtlenebbek lesznek. Sokak számára ez elfogadhatatlan. De mi, akik az otthoni betegápolást választottuk hivatásul, próbáljuk szebbé, boldogabbá tenni ezen idős emberek mindennapjait.

    Történetem egy idős néniről szól, aki már lassan két éve ágyban fekszik, mivel alig tud mozogni. De én próbálom bevinni életébe az élet adta lehetőségeket és szépségeket nap, mint nap.

    Amikor belépek a szobába, az ágyból egy szép idős arc tekint rám, de szemében a szomorúság és fájdalom tükröződik felém. Amint pelenkázom, sokszor érzem, hogy megsimogatja finom, de remegő kezével az én kezemet. Könny csordul ki a szeméből, mialatt elmondja, már nem tudom, hányadszorra, hogy ő milyen volt régen és mivé lett mostanra.

    Megvigasztalom, megsimogatom, majd pajkosan, gyermeki játékossággal folytatom a munkám. Néhanapján ő is bekapcsolódik az én kis mondókámba, játékomba, ilyenkor érzem, hogyan oldódik fel a feszültség benne. Megkér, hogy meséljek még neki, újra meg újra.

    Rájöttem arra, hogy ez az idős néni képes a gyermeki játékosság befogadására, mely csakis Isten ajándéka az ő számára. Télen együtt örvendünk a hónak, tavasszal a virágos fáknak és a melegen sütő napsugárnak. A mindennapi látgatásaim, a beszélgetések felvidítják, és már nem látom szemében a szomorúság jelét. Csak rám néz és tudom, hogy mit vár: beszéljek neki valamilyen érdekes témáról, mert – elmondása szerint – az ad erőt neki a mindennapi nehézségek elviseléséhez. Majd elkezd ő is mesélni, tisztán és bölcsen, élete legfontosabb pillanatairól. Mindig megköszönöm, hogy megosztotta velem gondolatait, emlékeit, és miután elvégeztem a munkám, imára kulcsolt kézzel együtt imádkozunk. Búcsúzóul szorosan átölelem, és ő arra kéri az Istent, adjon nekem erőt, egészséget, hogy tudjam boldoggá tenni a hátralevő napjait.

    Ilyen pillanatokban úgy érzem, hogy az otthoni betegápolásnál nincs szebb és tisztább hivatás a földön.

    (Szöllősi Edit)

    SZÓLJON HOZZÁ

    0 Hozzászólás