Languages

Search form

    A betegek kenete egy lelki krém volt a szívemnek

  • 2013. Február 15.
    0 hozzászólás
    A betegek kenete egy lelki krém volt a szívemnek

    Ünnepeltek a Caritas alcsíki, Borszéki körzet, valamint a csíkszeredai mozgáskompetencia fejlesztőközpont, otthoni beteggondozás ellátottai és munkatársai.

    Az ápolás egy szent és tiszta hívatás, a szenvedőnek enyhülést, a haldoklónak könnyebbséget, a gyógyulónak életet ad. De szent és tiszta hívatássá csak az emberi szeretet teheti.
    (Florence Nightingale)

    A betegek világnapja alkalmából február 11-én, a kegytemplomi szentmise és betegek szentségének felvétele után a fejlesztőközpontban közel 60 idős személy jött el ünnepelni.  Az összejövetel lehetőséget nyújtott közös beszélgetésre, ismerkedésre, arra, hogy a jelen lévő idősek gondjaikat megosztva pár órát töltsenek el hasonló helyzetben lévő embertársaikkal. A közös beszélgetés során néhányan megosztották véleményüket, azzal kapcsolatosan, hogy mit jelent betegnek lenni, mit jelent egy beteg hozzátartozójának lenni, valamint, hogy hogyan lehet élni e gondok mellett, mi az, ami erőt, kapaszkodót ad a mindennapi életben.

    Borbála néni, aki rendszeresen részt vesz a fejlesztőközpont tevékenységein beszélt a betegségéről, nehéz életéről, valamint arról, hogy mindezek a gondok mellett mégis szerencsésnek érzi magát, mivel a Caritas-csoportban olyan barátnőkre tett szert, akik jóban, rosszban mellette állnak. Régen még sétabottal tudtam csak közlekedni, ma már a barátnőim a pálcáim, egyszer az egyik, máskor a másik - viccelődött a néni, majd könnyes szemekkel mondta, hogy mekkora erőt adott neki az ünnepi szentmise: a betegek kenete egy lelki krém volt a szívemnek.

    Rózsika néni Csíkszentmártonban él, ágyhoz kötött beteg édesanyjával. Megosztotta velünk, hogy milyen nehéz feladat nap mint nap szembesülni beteg édesanyjával, de: az ágyból jövő mosoly, simogatás egy csodás pillanat számomra. Hálásan köszönte az otthoni beteggondozó szolgálat munkatársainak munkáját, akik lassan három éve mindennap enyhítik az édesanyja fájdalmait, megkönnyítik Rózsika néni mindennapjait: 
    - Kérem a Jó Istent, hogy még sok erőt adjon ezeknek a betegápolóknak, akik óriási munkát fektetnek bele nap mint nap, azért, hogy megkönnyítsék a szenvedő beteg életét.

    Egy közös imádság után, néhány idős hölgy elénekelte a „Bús magyarok imádkoznak című éneket, majd ezt követően teával, kávéval valamint süteménnyel kínálták meg az összegyűlt idősöket. Az alcsíkon dolgozó betegápolók hazaszállították a vendégeket, ki-ki a saját falujába, ahol visszalépve a mindennapi életbe folytatják e nemes hivatást.

    (Égei Emőke)

    Borszékon is megünnepelték a betegeket

    A Gyulafehérvári Caritas csapata évről-évre ezen a napon megemlékezik a betegekről, azokról, akik fokozott figyelemre, segítségre szorulnak. Ebben az évben a Salamás-Borszék-Tölgyes körzet február 14-én Borszéken tartotta a megemlékező ünnepséget, mely   szentmisével kezdődött. A tölgyesi plébános prédikációjában a  hittel megélt  időskor lehetőségeiről, esélyéről beszélt. (Kiegészíteném: a betegség, minden megpróbáltatás, szenvedés mellett is alkalmat ad rendezni dolgainkat: bocsánatot kérni és megbocsátani, tisztázni a tisztázatlan kérdéseket, eloszlatni tévedéseket, rendet rakni önmagunkban és magunk körül. A betegség ugyanakkor próbára teszi a családot,  alkalmat ad arra, hogy megmutassuk: szeretjük és fontos nekünk betegen, tehetetlenül is.) A szentmise keretében a jelenlévőknek  kiszolgáltatták a szent kenetet, a betegek szentségét, figyelmeztetve, hogy tévesen tartják ezt a szentséget az utolsó kenetnek, s ezért indokolt esetekben elmúlasztják kérni a kiszolgáltatását. Mise után András Ildikó Caritas ápolási vezető szólt a gyülekezethez, egy szép, alkalomhoz illő verssel kívánt egészséget, boldog életet. Bajkó Norbert diakónus   a saját Caritasos élményeit elevenítette fel és kívánt türelmet, kitartást, odaadást, ahhoz az áldozatos munkához, amit az beteg otthongondozó munkatársai végeznek. A gondozók csapata a Betegek Világnapja alkalmából egy emlékképpel kedveskedett,  melyen azt olvashatjuk: Aki hisz, soha nincs egyedül. És, hogy a lélek mellett a test se szenvedjen hiányt, kaláccsal és teával vendégelték meg a jelenlevőket.

    Alulírott, kihasználom az alkalmat, hogy legnagyobb elismeréssel adózzak embertpróbáló, magas hivatástudattal végzett munkájukhoz, és itt is, a Források hasábjain, Isten áldását kérem mindannyiukra ! Ádám Paulának, a Salamás-Borszék-Tölgyes körzet ápolási vezetőjének és csapatának, Jótündéreinknek, kívánok egészséget, boldogságot!

    (Kolbert Tünde, Források c. helyi lap)

    SZÓLJON HOZZÁ

    0 Hozzászólás