Languages

Search form

    Ha arra figyelünk, ami nincs, akkor könnyen elveszítjük azt, ami van.

  • Bymartonk
    In
    Dec 04, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat december 4-11.:

    Ha arra figyelünk, ami nincs, akkor könnyen elveszítjük azt, ami van, és könnyen beszűkülünk.

    Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kell észrevennünk a rosszat, hanem arra, hogy ha a bensőnkre figyelünk, akkor könnyebben észrevesszük Isten ajándékait, és akkor tágul a szívünk!          

    Azért térnek vissza mindig a szent idők, így az adventi időszak is, hogy a lényegre figyeljünk, és hogy összeszedjük magunkat. Mindegyik szent időnek van valami specialitása: a karácsonynak a születés, a húsvétnak a feltámadás, a nagyböjtnek a jó értelemben vett lemondás, az adventnek pedig a várakozás és a készülődés inkább a specialitása. Ezért kell ébernek lennünk! Ha nem vagyunk elég éberek, könnyen szem elől tévesztjük a lényeget, s szívünk nemcsak beszűkül, hanem be is szürkül.

    Az éberségnek valójában két összetevője van: megállni és figyelni. E két összetevő gyakorlása nélkül pedig abba a kísértésbe fogunk esni, hogy mindig szem elől fogjuk téveszteni, aki MÁR ITT VAN!

    Megállás: ha nem állunk meg időnként, és lassan elindulunk egy lejtőn, észre sem vesszük! A felgyorsulás előtt még meg lehet állni. Ha azonban ezt nem tesszük meg időben, akkor a lejtőn aztán nem lehet megállni, csak leborulni.

    Az embernek pedig egy idő után azt kell eldöntenie, hogy leborul vagy kiborul. Csak aki tud leborulni, odanfentről és odabentről erőt kérni és kapni, az képes megállni, felkelni, és irányt változtatni. A megtérés irányváltást jelent.       

    Figyelés: ez az éberség másik komponense!

    Krisztus Urunk nagyon jól tudja, milyen az ember, mi lakik bennünk, ezért használja a tolvaj módjára érkező úr képét. Ez ismét nem azért van, hogy ijesztgessen bennünket, hanem mert tudja, hogy könnyen ellanyhulunk! Ha életünknek nincsen ura, többet pihenünk és gyorsabban ellankadunk. Észre sem vesszük, s elindul bennünk a rákos folyamat – a lélek ellensége, hogy eltérítsen bennünket a lényegtől.  

     A kísértés észrevétlen! Ezért kell nagyon ébernek lennünk!

    Egy remete a pusztában keményen böjtölt. Azután azt gondolta, hogy könnyű így megtartani a böjtöt, hiszen tíz kilométernyi távolságban nincs itt hús. Az igazi az, ha előtte van, és mégis megállja, hogy ne egye meg. Elment a város piacára, vett egy nagy darab húst, és odatette maga elé a sziklára. Aztán azt gondolta: Ki enné meg a nyers húst? Az igazi az, ha meg van sütve, és úgysem eszem belőle. Megsütötte. Aztán azt gondolta: az igazi az, ha a számban van, mégsem eszem meg. A szájába vette… aztán szépen megette az egészet.

    Jézus tudta, mi lakik az emberben. Ezért figyelmeztet ma újra az éberségre. Legyetek éberek, álljatok meg, és figyeljetek. Nézzetek bensőtökbe, és akkor kitágul lelketek – Isten szeretetében! 

    (Sajgó Balázs)