Languages

Search form

    Ha Istennel élünk, meglátszik. Ha nem, az is!

  • Bymartonk
    In
    Nov 27, 2017
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mt 25,31-46

    Heti gondolat november 27 - december 3.:

    Amikor az evangéliumot olvassuk, MINDIG meg kell vizsgálni, hogy milyen műfajba sorolható az a részlet, amelyet éppen olvasunk. Ha példázat vagy hasonlat, akkor mögéje kell nézni, és úgy értelmezni – és jól érteni! Krisztus Király vasárnapjának evangéliumi része nem hasonlat! Nem azt mondja Jézus, hogy az ítélet olyan, mint amikor az Emberfia eljön dicsőségében, hanem azt mondja, hogy ELJÖN! Így kell ezt értenünk! Négy rövid gondolat segíthet e szentírási rész jobb megértésében:

    Első: Az Emberfia eljön dicsőségében (doxa) vagyis isteni ragyogásában és ránk világít! Ez valójában nem félelmetes, hanem nagyon jó hír: eljön, tehát az isteni igazságszolgáltatás nem marad el. Sok minden van e földi életben, amit nem értünk… Talán nem látjuk életünknek, munkánknak és szenvedéseinknek értelmét… És közben nagyon is látjuk a sok igazságtalanságot… Ezért jó hír az, hogy lesz isteni (és nem emberi!) igazságszolgáltatás, és ha ezt nekem az Emberfia mondja, Neki elhiszem. smiley Nem értek még sok mindent, de neki elhiszem. Mert eljön. Hogyan? Ezt inkább Rábízom. smiley

    Második: Gyertek, Atyám áldottai: Mind áldottak vagyunk. Ember előtt nem mindig, de Isten előtt mindannyian egyforma eséllyel indulunk. Amikor Isten elindított földi utunkra, megáldott minket, képének egy részletét helyezte belénk. Ha ezen dolgozunk, és ezt formáljuk egyénileg és közösségben, akkor ez ismét jó hír. Az áldottságomon kell dolgoznom, s akkor fogom érezni az Ő fényében, amikor megjelenik, hogy melyik oldalra állok…

    Harmadik: Semmi sem maradhat következmény nélkül! Az ítéletet magunkban hordozzuk: befogadjuk és tovább adjuk Istent vagy nem? Ez itt a kérdés, és nincs de vagy ha! Igen vagy nem? Ez nem kegyetlenség, hanem pontosan ez az isteni igazságszolgáltatás lényege: ezért van értelme jónak lenni, még akkor is, ha mostanában nem jutalmazzák meg nekünk. Pontosan a végítélet fogja megadni a dolgok értelmét, de egyéni felelősségünkre is rávilágít!

    Nem Isten büntet tehát, hanem mi magunkat! A bűnben benne van már az ítélet, a következmény! Ha meg valaki jót tesz, akkor annak is meglesz a következménye! Mindennek következménye van, és ezt mindenkinek magának kell felvállalnia! Amikor névsorszólítás van, nem állhatunk oda a másik helyett!

    Az eddig elmondottak alapján könnyen arra gondolhatunk, hogy tetteink alapján leszünk megítélve! Pedig nem erről van szó egészen! Honnan tudjuk? Az Írás válaszol:

    Jöjjenek Atyám áldottai, foglaljátok el a Kezdettől fogva Nektek elkészített országot! Mindenkinek el van készítve az örökség, attól függetlenül, hogy tett vagy nem tett valamit érte! Örökségünk van, amit jogilag egyenesen öröklünk! Azonban, ha az ember ráébred, hogy Ő áldott, akkor igyekszik minél több jót tenni! Tehát nem követelmény lesz neki a jó cselekedet, hanem következmény! A jó vagy rossz cselekedetek tehát nem követelmények, hanem következmények! Annak következményei, ahogyan élünk…

    Ha Istennel élünk, meglátszik. Ha nem, az is! A döntés rajtunk áll – de egyenként!

    (Sajgó Balázs)