Languages

Search form

    Imádkozzatok szüntelenül

  • Bymolnarj
    In
    Dec 03, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 21,25-28.34-36

    Heti gondolat december 1-8., Advent I.:

    Az adventi szent idővel új egyházi évet kezdünk. Az Advent valójában egy folyamat, ami bennünk történik. Három lépés segíthet Advent tudatosításában, a szentírási szövegrész alapján:

    Az első lépés: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.”

    Az evangélista által felidézett apokaliptikus, világvégi képek nem ismeretlenek számunkra sem, ha figyelemmel követjük a híradásokat a nagyvilágról. Amikor Karácsonyra várunk, legszívesebben kizárnánk életünkből a világot, a körülöttünk zajló zavargásokat és úgy szeretünk Istenre gondolni, mint olyan Valakire, Akivel édes kettesben jól meglehetnénk. Isten azonban ebben a világban is jelen van, és éppen ezek a képek figyelmeztetnek a mulandó mögötti Örökkévalóra.

    A második lépés: „Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.”

    Isten ebben a világban, a körülöttünk és bennünk zajló folyamatokban és zavargásokban is velünk van. Ahhoz, hogy észrevegyük Őt életünkben, fel kell emelnünk fejünket, és időnként ki kell lépnünk ebből a világból úgy, hogy közben benne maradunk és önmagunkba tekintünk.

    Ha felemeljük fejünket, egyszer csak látni fogjuk, amint közeledik. Nem úgy, ahogy mi elképzeljük, hanem felülről és belülről. Mi gyakran Őt kint és lent keressük, pedig Ő fent és bent van egyszerre. Ha ez a felismerés megszületik bennünk, akkor fogantatik meg – vagy ha megfogantatott, akkor növekszik bennünk Isten.

    Harmadik lépés: Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.

    Ha felemeltük fejünket és megtörténik ez a találkozás, akkor döbbenünk rá gyengeségeinkre, hibáinkra és bűneinkre, amelyeken dolgoznunk kell, hogy ne akadályozzanak többé Istennel való találkozásainkban.

    Jézus a szív tobzódásától, a fogyasztói mámortól óv minket. Szorongásaink elől ugyanis „részegeskedésbe” menekülünk: ki alkoholba, ki „enyhe”, ki „kemény” drogokba. Még a munka is lehet ilyen kábítószer, hát még a hírnév, a címek és rangok!

    Imádkozzatok szüntelenül” - ez nem tűnik valódi alternatívának. Kinek van „erre” ideje? Pedig ha felemeljük fejünket és észrevesszük az Ő jelenlétét, minden imává válhat és jelenlétünkkel megszenteljük világunkat.

    (Sajgó Balázs)