Languages

Search form

    Isten minket szárnyalásra hív, nem repdesésre

  • Bymartonk
    In
    Nov 06, 2017
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mt 23, 1-12.

    Heti gondolat november 6-12.:

    A farizeusok és írástudók szívesen figyelnek a részletekre, hogy nézzenek, de ne lássanak! Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumokat, velük kapcsolatban mindig azt vesszük észre, hogy részlet-kérdéseket boncolgatnak, ami önmagában nem lenne rossz, de teszik ezt azért, hogy önmagukat igazolni tudják, és ne kelljen megváltozniuk és/vagy változtatniuk! Nem mindegy, milyen szemszögből nézzük a dolgokat: az Egész szemszögéből vizsgáljuk a részeket, vagy csak önmagukban vizsgáljuk azokat!

    Az evangélium egy egységes egész, és pontosan a részekhez való görcsös ragaszkodásainkból szeretne kiemelni azért, hogy ne kalitkába zárva, rácsok mögött éljünk, mint a rabszolgák, hanem kirepüljünk abból. Persze, szárnyalni sokkal veszélyesebb, mint repdesni, de igazából a szárnyalás tesz szabaddá. Isten a fejlődésünket akarja. Kiemel a rácsból és megmutatja a repülés lehetőségét. Persze, ez fáj, és sírunk, mert a fejlődés mindig fájdalmas! Amikor növekszik az ember foga, az is fáj, mert a növekedés fájdalmas.

    A kis hagyományaink és szokásaink, amelyekhez foggal-körömmel ragaszkodunk, lehetnek tehát akadályok fejlődésünkben. Ez nem azt jelenti, hogy nem fontosak a törvények, de amikor csak azok lesznek fontosak: akkor a fától nem fogjuk látni az erdőt. smiley

    A törvénytudók is ebbe a hibába estek bele. A törvény már nem segítette, hanem akadályozta őket. Minden lehetségest megtettek, hogy ne kelljen megváltozniuk. Egyébként minél többet tanulunk, annál inkább megvan a veszélye, hogy megmagyarázzuk, mit miért nem kell megtennünk… smiley

    Ebben az értelemben a vallásgyakorlás is lehet akadály. Értsük jól: fontos, de lehet akadály! Akkor, amikor megelégszünk azzal, hogy vasárnap ötven perc, aztán reggeli ima, étel előtt és után meg este, de ennél közelebb nem akarjuk Istent közel engedni. Miért? Mert esetleg akkor arra kell rádöbbennünk, hogy mi is olyan bűnösök vagyunk, mint azok, akik nem járnak templomba. smiley Jól értjük?

    Tudom, kemények ezek a dolgok. De ezekről a kemény dolgokról beszél ma Jézus, ránk világít és leleplezi farizeusi hajlamainkat! Ez fájhat is, de teszi ezt azért, hogy megszabaduljunk megszokásaink kötöttségétől, mert ezek megkötnek. Amikor lekötözzük magunkat, nem tudunk szárnyalni és Isten minket szárnyalásra hív, nem repdesésre.

    Általában azok az emberek szeretik a méltóságteljes megszólításokat, akiknek fontosak a részletek, és akik istenigazából nem akarnak megváltozni, fejlődni… Ezért fontosak a címkék! smiley Kiragadják a törvényből, ami nekik kellemes, szeretik magukat úrnak, mesternek, szólíttatni…

    Mikor is szabad valakit úrnak szólítani? Amikor nem önmaga, hanem az Úr felé vezet. Mikor lehet atyának és mesternek szólítani? Akkor, amikor az Isten felé visz engem. Mestereimet ma is nevükön szólítom, de az Urat érzem bennük… mert a helyükön vannak, és ezt jelenti az alázat. Ismerik magukat, és ők is úton vannak.

    Az alázat az, amikor a helyemen tudom magam, ismerem önmagam. S akkor nem fogom magam sem túlbecsülni és másokat leértékelni, sem alábecsülni, s magamat leértékelni. S ha tudom, hol tartok, akkor látni fogom a következő lépést is!

    …és elkezdhetek szárnyalni! Szerintem megéri. smiley

    (Sajgó Balázs)