Languages

Search form

    Istenszeretet felebarát szeretete nélkül – fanatizmus!

  • Bymartonk
    In
    Nov 05, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 12,28b-34

    Heti gondolat november 5-11.:

    Egy helyes keresztény magatartás kialakítása érdekében három szót kell szemügyre vennünk, amelyek elengedhetetlenül kiegészítik egymást, s ha valamelyik hiányzik, akkor nem beszélhetünk egyáltalán kereszténységről:

    FÖLFELÉ: azaz szeresd Uradat, Istenedet, mindennél jobban és semmi mást ne helyezz elébe. Ha ezt gyakorolgatod, mindened meglesz. Csak türelem és idő kérdése! Jézus életeleme, „életprogramja” az Atyára való figyelés volt. Bármit tett vagy mondott, azt imádság előzte meg. Minden döntést az Atyával való beszélgetése előzött meg! Az Atyával való kapcsolata olyan intenzív volt, mint a levegővétel! Tudatában volt ugyanakkor annak is, hogy a helyes istenkapcsolatnak aztán kifelé is kell tükröződnie, másképpen könnyen fanatikussá válhatunk! Istenszeretet felebarát szeretete nélkül – fanatizmus! Nem elég CSAK FÖLFELÉ nézni!

    KIFELÉ: azaz szeresd felebarátodat. Jézus azért „vonzotta” az embereket, mert amit felülről „magába szívott”, az „kisugárzott”. Igaz, sokan el is utasították, mert a szeretet elfogadása nem is annyira magától értetődő sok ember számára. Jézus annyira emberközelivé tette Istent – vagyis a szeretetet – hogy sokan azt mondták: ez már sok! A lényeg itt az, hogy ha Istent kihagyom, könnyen humanistává válhatok. Emberszeretet Isten nélkül – ateista humanizmus. Az ördög is szereti az embert – mégsem keresztény!

    BEFELÉ: azaz szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Sokszor az a baj, hogy nem szeretjük eléggé önmagunkat. Egy dolog az önzés és más az önmagunk helyes szeretete, illetve önmagunk elfogadása. Félünk önmagunkkal lenni, önmagunkkal egyedül maradni, mert esetleg megtörténne az önmagunkkal való találkozás, ami nem mindig kellemes. Pedig enélkül nem működik az előző két parancs sem.

    Így közeledünk Isten országához. Nagyon figyelemreméltó, amit Jézus mond az írástudónak: nem jársz messze Isten országától! Jézus mondhatná azt is, hogy közel vagy Isten országához. Sőt, azt is, hogy bejutottál. Miért mondja, hogy nem vagy messze? Azért, mert ha jön egy autóbusz, és én szeretnék rá felszállni, s ha nem is vagyok messze a megállótól, azért még lemaradhatok az autóbuszról. Ha nem is vagyok messze Isten országától – még kimaradhatok belőlesad!

    Az eredeti görög szöveg ismerete még inkább magyarázatot ad az eddigiekre: az eredeti szövegben arra, hogy teljes elménkből, Márk ezt a szót használja: dianoia. Amikor az írástudó ismétli meg, akkor már más szót használ: szünézis. Mi a különbség a kettő között? A dianoia, Jézus kifejezése az Istent befogadó elmét jelenti. A szünézis, az Istent kutató, kereső elmét, amelyik csak kívülről vizsgálja Istent. Az írástudó azt mondja: kutató elmével keresem Istent. Jézus pedig az Isten Lelkét befogadó elmére utal. Tehát azért mondja neki, hogy nem vagy messze.

    Sokszor mi is minden tudományt, okoskodást, eszünket, agyunk szürkeállományát bevetjük, hogy megismerjük Istent. De így sosem fogjuk megismerni. Szívünket kell megnyitnunk Isten Szentlelke előtt. Engednünk kell azt, hogy antennává váljon a szívünk, lelkünk, s még az értelmünk is – akkor leszünk benne Isten országában, Isten Szentlelkének sodrásában. Mai nyelven szólva rögtön felvevő-készülékké válik az értelmünk, az eszünk és nem mércévé, amivel lemérjük Istent. Legyünk antennák: vegyük fel az adást, és sugározzuk a jót mások számára.

    Áldott hetet!
    (Sajgó Balázs)