Ki a farizeus? Olyan ember, aki annyira ismeri és tudja a Törvényt, hogy képtelen megtérni. - Gyulafehérvári Caritas

Languages

Search form

    Ki a farizeus? Olyan ember, aki annyira ismeri és tudja a Törvényt, hogy képtelen megtérni.

  • Bymartonk
    In
    Oct 29, 2019
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 18, 9-14

    Heti gondolat október 28 – november 2.:

    A farizeus és a vámos történetét mindannyian ismerjük…

    Ki a farizeus? Olyan ember, aki annyira ismeri és tudja a Törvényt, hogy képtelen megtérni. A megtérés nem más, mint az, hogy szembenézek önmagammal – múltammal és jelenemmel – és áthelyezem Isten kezébe.

    Sokszor én is farizeus vagyok, aki betakarózom a törvénnyel és megmagyarázom, hogy mit miért nem kell megtennem. Ilyenkor bezárom szívemet és elzárom magam Isten irgalma előtt. Imádságom felszínes lesz, kifelé vallásosnak látszom, de valójában elalszik a bennem égő fény, és meszelt sírhoz hasonlítok…

    Hozzá lehet szokni ehhez az élethez. Olyannyira, hogy megkövesedem és megmerevedik életem.  A hagyományok – amelyek egyébként nagyon fontosak! – rabjává válok. Inkább teljesítem keserűen a tíz parancsot, amelyről már rég tudom, hogy a szeretet megélése nélkül nem fog boldoggá tenniHa megpróbálnám átadni magam – múltam, jelenem és jövőm – Istennek, egész biztos, hogy a tíz parancsot is teljesíteném. Nem kényszerből, hanem szeretetből… De, mivel farizeus vagyok, megszoktam ezt az életmódot és könnyebb így. Boldogtalanul…

    Jaj, és elfelejtem mondani, hogy böjtölök hetente többször is. Igaz, nagyon várom a böjt utáni napot, hogy végre jóllakhassak és eldicsekedhessem másoknak, milyen ügyes és „jófej” vagyok…

    Közben lassan kihal belőlem az élet. Boldogtalan vallásos leszek, talán hosszú évekig és közben nyugtatgatom magam, hogy nem vagyok annyira bűnös, mint mások…

    Annyira nem… Olcsó vigasz… Így is le lehet élni éveket, évtizedeket… Bocsánat, hogy az élet szót használom, pedig nincs köze az élethez. Ez inkább élő halott állapot, ahol az élet nem telik, hanem múlik. Az élet teljességét nem lehet elérni megkeseredett és merev megszokások teljesítésével!

    S ha szerencsém van, addig élek, amíg egyszer megtörik a jég… amíg végre megszületik bennem a vámos lelkülete és sírva kiáltom Isten felé: Uram, irgalmazz nekem, bűnösnek…

    Kell ez a katartikus áttörés! Jó lenne, ha minél előbb megtörténne!

    Igaz, hogy nem múlnak el a bajok, de ha Isten irgalmába helyezem múltamat, jelenem meggyógyul, és jövőmet biztonságban érzem. Nem múlnak el rögtön bajaim, megrögzött megszokásaim, megszokott bűneim és betegségeim… de elindul valami… A tisztulás folyamata ez, amikor nap mint nap szükségét érzem annak, hogy Isten fényébe és irgalmába helyezzem magam és ne másokhoz viszonyítva éldegéljek…

    A farizeus és a vámos bennem harcol. Nem könnyű ez a harc. Az evangéliumi részben idézett vámos imája azonban mindig képes megtörni és áttörni büszkeségem jegét és újra meg újra elindítani a vámossá válás folyamatát: Uram, bocsáss meg nekem, bűnösnek… Mert akkor is az vagyok, amikor nem érzem magam annak. Amikor nem bánom már bűneimet, akkor bánjam azt, hogy nem tudom bánni… Ennyi a gyakorlat! smiley

    Nem is nehéz, ha elkezdem. S akkor nem lesz annyira nehéz a tíz parancs betartása sem, sőt örömöm telik benne, mert nem másokért és még csak nem is annyira önmagamért, hanem Istenért teszem.

    Istenért, mert Ő szeret és én viszontszeretem. Ezt a személyes kapcsolatot, ennek megerősödését kívánom mindannyiunknak. Persze, nemcsak egy hétre… Az nem elég egy igazán boldog élethez! smiley

    Sajgó Balázs