Languages

Search form

    A lélek táplálása

  • Bymartonk
    In
    Oct 16, 2017
    0 hozzászólás

    Amikor étterembe megyünk, étlapot hoznak, amely több lehetőséget kínál számunkra. Az izajási szövegben is egy étlap tárul elénk, amelyet majd Isten kínál fel népének! Az olvasmányban elhangzottakhoz kapcsolódik az újszövetségi példabeszéd üzenete is!

    Isten elküdte Fiát, és most már nemcsak egy nép, hanem mindenki részére nyitottá válik az általa megszervezett menyegző! Egy nép (és ezen belül egy vallás sem!) sajátíthatja most már ki Istent magának, mert az Ő Fia mindenki számára felkínálja a lehetőséget, hogy egyházában étkezzünk! (Amikor itt egyházról beszélek, én arra az élő közösségre gondolok, amelybe ki-ki tartozik, és NEM az intézményre csupán!)

    A szentírási szövegek több kérdéssel szembesítenek: Elfogadom-e a meghívást, és ha igen, akkor meg tudom-e állapítani, hogy nekem mire van szükségem? Felnőttnek tartjuk magunkat, de tudjuk egyáltalán, hogy nekünk mi a jó? Amíg ugyanis nem jelenünk meg a menyegzőn, addig elég nehéz megtudni, hogy mi is van az étlapon! A menyegző sem a szentmise és istentisztelet csupán, hanem az Istennel és Istenben való élet…

    Általános jelenség, hogy azok az emberek szoktak nagyokat mondani az egyházról, akik tőle távol élnek, és nem gyakorolják hitüket. Nem tartják szükségesnek a lelki étkezést, de az ízekkel tisztában vannak! Nem ellentmondás ez? Sajnos a legtöbb esetben így van: távolról ítéljük meg a dolgokat, távolról ítéljük el, ítéljük meg egymást! Pedig nem is igazán tudjuk, ki is a másik…

    Amíg nem kóstoljuk meg az Isten által felkínált eledelt, addig nincs jogunk ítéletet alkotni sem egyházról, sem embertársainkról! Amíg nem veszünk részt közösségi életünk alakításában, nincs jogunk kritizálni társadalmunkat! Amíg nem tisztázzuk őszintén kérdéseinket, nincs jogunk válaszokat adni!

    Itt van a nagy probléma: hihetetlen, számunkra felfoghatatlan nagy szeretettel hív minket Isten az Ő asztalához, de mi nagyon sokszor mással vagyunk elfoglalva. A leglényegesebbet hagyjuk ki az életünkből: a lélek táplálását.

    A hét első napja legyen az Istené. Merjünk Vele kezdeni a hetet! A hét első napja nem a hétfő, hanem a vasárnap, amit ha megszentelünk, akkor elkezdjük a szeretet útját! Kellő pihenés után könnyebb imádkozni, dolgozni, és szórakozni is!

    Isten mindenkit meghív. De kiválasztott csak az lesz, aki a meghívást elfogadja! Azért mondja Jézus a mai példabeszédben: Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. Kiválasztottak akkor kezdünk lenni, ha igennel válaszolunk és egész életünkben azon fáradozunk, és azon dolgozunk, hogy másokat is ráébresszük kiválasztottságára. Erre kaptunk meghívást Istentől, s ezt megélni is csak szeretetben lehet és érdemes!

    (Sajgó Balázs)