Languages

Search form

    A magány nem vagány

  • 2013. December 2.
    0 hozzászólás
    A magány nem vagány

    Szociális érzékenység, recept-cserebere, rajzpályázat, közös rádiózás, előadások, kézműves kiállítás… – mert Pati a király. Királyversenyt hirdetett az Erdély FM.

    A társadalmi célú kampány mottójához – A magány nem vagány – híven  az Erdély FM és a Gyulafehérvári Caritas olyan projektet karolt fel, melynek célja, hogy felhívjuk a figyelmet az idősekre, az általuk közvetített értékekre.
    „Magányos lehetsz akkor is, ha sokan vesznek körül. Több figyelmet és törődést érdemelnek azok, akiktől jó kis történeteket hallhatunk, bölcsességet tanulhatunk, vagy éppen azt, hogy hogyan ne legyünk majd morcos öregek.”
    „Mikor volt olyan napotok utoljára, amikor nem kellett sürgősen elvégezni valamit és bármivel ki lehetett tölteni az időt? Fura az Idő, néha végtelennek tűnik, de rohamosan telik... főleg 70-felett.”
    „Melyik kedvenc recepted származik a nagyitól?”
    „Egyes tárgyaink értékét emeli, annak kora. Vajon az embereknél miért nem ilyen egyszerű?”
    - jelölte ki a fő gondolatébresztő és tettre sarkalló irányvonalakat Pati a kampány során. Már egy lájk is hősies tett lehet egy idősért, az Erdély FM versenyén ugyanis az lesz a király, aki a legtöbb szavazatot gyűjti a Facebook-on egy hónap alatt.

    Jelen pillanatban több mint 450-en álltak az ügy mellé a Facebook-on, de bekapcsolódtak az eseménysorozatba szinte valamennyi caritasos szépkorú-csoport tagjai is Szovátáról, Nyárádremetéről, Gyulakutáról, Erdőszentgyörgyről, Székelyvéckéről, Bözödről, Marosszentgyörgyről, ahogyan a marosvásárhelyi Terez Anya Foglalkoztató-központ idősei is teljes erőbevetéssel segítik a kampányt.

    Beérkezett mintegy kétszáz rajz is a nagyszüleim és én pályázatra, igencsak megnehezítve a zsűri dolgát. A díjátadót a vármezei serdülők Mosoly-GO Törpök csoportja tette színesebbé énekkel, verssel.
    A gyerekek számára már maga az utazás is hatalmas élmény volt, a székelyhodosi határban legelésző őzike-csordák látványától kezdve a Vásárhely sugárútjain cikázó autókig és fényreklámokig. Néha már azon gondolkoztam, kinek jelent nagyobb élményt a mai nap, a saját készítésű csipkékkel, angyalkákkal, szőnyegekkel, sapkákkal, zoknikkal és még sok minden mással előrukkoló időseknek vagy az adventi koszorú-készítésébe belefeledkező, esetleg a csuhéfonással barátkozó tiniknek… A záráshoz közeledve Pati és stábja igazi szerető, gondoskodó nagyiként kaláccsal és süteménnyel is feltarisznyálta vendégeit. Bizony túl hamar pergett le az együtt eltöltött idő, mire előállt máris a Nyárádremetei Önkormányzat által utaztatásunkra felajánlott iskolabusz, és a síkos – fagyos úton hazafele kanyarogva – énekelgetve – beszélgetve ötven évvel ezelőtti és jelenlegi kölykök is megfogalmazták: nem lenne kifogásuk ellene, ha hetente meghívást kapnának egy-egy ilyen eseményre...

    (Szabó Attila)

    SZÓLJON HOZZÁ

    0 Hozzászólás