Languages

Search form

    Magyarok Nagyasszonya

  • Bymartonk
    In
    Oct 09, 2017
    0 hozzászólás

    Magyarok Nagyasszonya

    Heti gondolat október 9-16.:

    Egy kisfiú a homokozójában játszott. Volt ott neki sok kis és nagy autója, műanyag vedre és lapátja, amelyek segítségével utat szeretett volna építeni. Hozzá is látott, és ahogy építette az utakat és alagutakat a puha homokban, talált a homokozó közepén egy nagy követ. Nem is gondolkodott sokat, tudta mit kell tennie: körülásta alaposan a követ, hogy ki tudja hengeríteni helyéről. Ez sikerült is, de amikor a homokozó láda falához ért, meg kellett emelnie a követ, és ez aztán semmiképp nem ment. Nem volt hozzá elég ereje. Hozzálátott újra meg újra, de hiába. Elkeseredett és toporzékolt idegességében. Aztán hangosan kezdett sírni. Közben édesapja figyelte őt a ház ablakából, és ekkor odament hozzá, egészen közel: - Fiam, miért nem vetettél be minden rendelkezésedre álló erőt? Miért nem használsz ki minden lehetőséget? A kisfiú megsemmisülten zokogta: - De hát azt csináltam, apa, mindent megpróbáltam. - Nem fiam – helyesbített az apa kedvesen. – Nem próbáltál meg mindent. Nem kértél meg engem! Azzal az édesapa lehajolt, megragadta a követ, és kirakta a homokozóból.

    Amikor mi magyarok Magyarok Nagyasszonyára tekintünk, fontos kérdést kell megválaszolnunk: Tudok segítséget kérni? Vagy önfejűen és makacsul, saját elképzelésemben kitartok addig, amíg megszakadok! Egyéni tragédiáink azért történnek legtöbbször, mert elhitetjük magunkkal, hogy egyedül vagyunk! Pedig az élet apróbb dolgai is egyértelműen mutatják: ha nem tudok főzni, akkor nyilván ahhoz kell fordulnom, aki ezt jól vagy legjobban tudja: a szakácshoz. Ha beteg vagyok, orvoshoz kell fordulnom, vezetésben sofőrhöz… stb.

    Ha pedig nagy bajban vagyok, ÉS TÉNYLEG MINDENT MEGPRÓBÁLTAM, akkor olyanokhoz, akik már hasonló helyzeteken átmentek… és ha már az sem segít, kérdezzem meg a szenteket, vagy a legnagyobbat – Máriát – mit is kell tennem még? Jaj, nem vagy katolikus? Ez miért baj? Ők is olyan emberek voltak, mint te. Beszélgethet bárki velük! smiley

    Ők meg azt fogják válaszolni: tedd azt, amit mi is tettünk! Add át ügyedet Istennek! Bízd végre Őrá, ahogy mi is tettük! Mi ebben az önátadásodban és önfelajánlásodban drukkolni fogunk, mi is veled leszünk.

    Ezt tette Szent István király is, amikor kilátástalan helyzetében önmagát és országát Istennek ajánlotta. Őseink ezt a felajánlást szent örökségként származtatták nemzedékről nemzedékre. A felajánlás egyébként sem azt jelenti, hogy adok valamit Istennek, hanem azt, hogy visszaadom Neki, ami az Övé! smiley Vagyis önmagamat! smiley Hogyan adom vissza önmagamat neki, amikor már eléggé felnőttem? smiley  Próbálok kilépni a nehéz helyzetből, amiben éppen vagyok, de nem úgy, hogy nem foglakozom vele, hanem elengedem, éspedig úgy, hogy csendben átadom magam Istennek: Istenem, HA TE JÓ VAGY, NEM AKARHATSZ ROSSZAT. AKKOR ÉN MIÉRT IS FÉLEK? Az Istennek való önátadás azt jelenti még egyszer: visszaadjuk magunkat és családunkat NEKI és az jó kezekben lesz. Ahogy Szent István király is, Mária, és nemzetünk szentjei is tették! 

    Mindig Isten kezében vagyunk, akkor is, amikor nem tudjuk. Ha tudatossá tesszük, akkor már nem fogunk félni, hogy visszaadjuk Neki, ami az Övé – vagyis önmagunkat – ahogy Mária, a Magyarok Nagyasszonya is tette! smiley

    (Sajgó Balázs)