Languages

Search form

    Heti útravaló

  • Bymartonk
    In
    Dec 10, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Bár 5,1-9.

    Heti gondolat december 10-17., Advent II.:

    Báruk próféta (Bár 5,1-9) arra szólítja fel az elfáradt embereket, hogy vessék le a gyászruhájukat és ujjongjanak, mert közel van szabadulásuk napja.

    A prófécia beteljesedett, és az evangéliumi részben (Lk 3,1-6) Keresztelő János hirdeti is a Szabadító közeledését, amelynek előfeltétele a bűntől való megtisztulás. Az evangélista részletesen ismerteti a neveket Tiberius császártól, Pilátus helytartón és a fejedelmeken keresztül a főpapokig.

    Az első mély üzenet ez: Isten abba a világba érkezik, amelyben élünk. Mindig. Számunkra ez azt jelenti, hogy mi sem menekülhetünk ki, nem menekülhetünk el abból a világból, amelybe beleszülettünk. Azt a világot kell megszentelnünk jelenlétünkkel, ahol éppen vagyunk. Azokkal az emberekkel kell megtalálnunk a közös hangot, akikkel együtt élünk. Elmenekülhetünk bárhová, ahogy ezt sokan megteszik, csak egy dolgot nem szabad elfelednünk: bárhová megyünk, magunkat visszük. Ezért elsősorban magunkkal kell kezdenünk a megszentelődést, ami azt jelenti: Isten közelségét, bennünk-lévőségét komolyan vesszük.

    A második üzenet az elsőből kikövetkeztethető: a prófécia beteljesedett, Isten eljött közénk és ma is eljön világunkba, csak nagyon sokszor nem úgy, ahogy elképzeljük. Nem úgy, ahogy elvárjuk!

    Sokan azért csalódnak Istenben, mert azt várják el tőle, hogy helyettük oldja meg a világ problémáit: térítse meg a gonoszokat, taszítsa le a trónról azokat, akik visszaélnek hatalmukkal, tegyen rendet a világban. Nem szabad elfelednünk, hogy Isten mindezeket megteszi, csak nem nélkülünk. Szüksége van a mi szívünkre, lábainkra, kezeinkre. Komolyan veszi világban való itt-létünket és velünk – nem nélkülünk! – szeretné építeni a jobb és szebb világot.

    S ami még fontos: mielőtt másokat terelnénk az általunk elképzelt jobb útra, először magunkban kell rendet tennünk. Isten eljön, és segítségünkre van ebben is. Sőt, ebben igazán, mert ha mi elindulunk az őszinteség útján, szó nélkül is követni fognak. Először élni, azután beszélni – ha szükséges! smiley

    Próbáljuk meg! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymolnarj
    In
    Dec 03, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 21,25-28.34-36

    Heti gondolat december 1-8., Advent I.:

    Az adventi szent idővel új egyházi évet kezdünk. Az Advent valójában egy folyamat, ami bennünk történik. Három lépés segíthet Advent tudatosításában, a szentírási szövegrész alapján:

    Az első lépés: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.”

    Az evangélista által felidézett apokaliptikus, világvégi képek nem ismeretlenek számunkra sem, ha figyelemmel követjük a híradásokat a nagyvilágról. Amikor Karácsonyra várunk, legszívesebben kizárnánk életünkből a világot, a körülöttünk zajló zavargásokat és úgy szeretünk Istenre gondolni, mint olyan Valakire, Akivel édes kettesben jól meglehetnénk. Isten azonban ebben a világban is jelen van, és éppen ezek a képek figyelmeztetnek a mulandó mögötti Örökkévalóra.

    A második lépés: „Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.”

    Isten ebben a világban, a körülöttünk és bennünk zajló folyamatokban és zavargásokban is velünk van. Ahhoz, hogy észrevegyük Őt életünkben, fel kell emelnünk fejünket, és időnként ki kell lépnünk ebből a világból úgy, hogy közben benne maradunk és önmagunkba tekintünk.

    Ha felemeljük fejünket, egyszer csak látni fogjuk, amint közeledik. Nem úgy, ahogy mi elképzeljük, hanem felülről és belülről. Mi gyakran Őt kint és lent keressük, pedig Ő fent és bent van egyszerre. Ha ez a felismerés megszületik bennünk, akkor fogantatik meg – vagy ha megfogantatott, akkor növekszik bennünk Isten.

    Harmadik lépés: Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjék szívetek tobzódásban, részegeskedésben és az evilági gondokban. Így majd nem ér készületlenül benneteket az a nap. Mint a csapda, úgy csap le mindazokra, akik a földön laknak. Virrasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül, hogy megmeneküljetek attól, ami majd bekövetkezik, és megállhassatok az Emberfia színe előtt.

    Ha felemeltük fejünket és megtörténik ez a találkozás, akkor döbbenünk rá gyengeségeinkre, hibáinkra és bűneinkre, amelyeken dolgoznunk kell, hogy ne akadályozzanak többé Istennel való találkozásainkban.

    Jézus a szív tobzódásától, a fogyasztói mámortól óv minket. Szorongásaink elől ugyanis „részegeskedésbe” menekülünk: ki alkoholba, ki „enyhe”, ki „kemény” drogokba. Még a munka is lehet ilyen kábítószer, hát még a hírnév, a címek és rangok!

    Imádkozzatok szüntelenül” - ez nem tűnik valódi alternatívának. Kinek van „erre” ideje? Pedig ha felemeljük fejünket és észrevesszük az Ő jelenlétét, minden imává válhat és jelenlétünkkel megszenteljük világunkat.

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Nov 26, 2018
    0 hozzászólás

    Heti Útravaló november 25-30., Krisztus Király hete:

    Mindenható Istenünk, te öröktől fogva úgy határoztál, hogy szeretett Fiadban, a mindenség Királyában megújítasz mindent. Add, hogy az egész teremtett világ megszabaduljon a bűn szolgaságától, Fölségednek hódoljon, és szüntelenül dicsőítsen téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké.”

    A szentmise bevezető könyörgése, imája magában foglalja az Ünnep lényegét. Kulcsszó: MEGÚJULÁS. Ennek lépései pedig: bűntől való megszabadulás, Istennek szóló hódolat és Isten dicsőítése.

    Ezen az Úton pedig csak egy olyan KIRÁLY vezethet, AKI mindhárom lépésben „alattvalói” mellett van. Az igazi Király ugyanis alattvalói mellett van. Sőt, Ő attól NAGY és attól Király, hogy „alattvalóit” nem alattvalóként, hanem egyenrangúként kezeli.

    Ő „közvetlen Király”, de nem „népszerűsködik”. Szeretettel és irgalommal igazságos. Nem kegyetlen igazság ez, hanem szerető igazság. Három lépésben vezet Királyunk:

    1. Bűntől való megszabadulás. Úgy vezet az Igazságra, hogy rávilágít a bűneinkre. Ha ezt a rávilágítást hagyjuk, akkor fájni fog, mert igaz, amit bensőnkben mond, de úgy mondja, hogy enyhíti a fájdalmat és gyógyít. Sebeink fájnak és gyógyulnak egyszerre. Így csak a szerető Király képes gyógyítani. Dániel próféta erről a királyról jövendöl, AKI ezt az örökkévaló hatalmat megkapta az „Ősöregtől”. Dán 7,13-14
    2. Istennek szóló hódolat. A Király megmutatja a bűntől való megszabadulás helyes útját: Istennek, Atyjának hódol, Őt tartja szem előtt, Neki engedelmeskedik és így érti meg akaratát. Ez nem más, mint az, hogy a szenvedést is vállalja, annak értelmet ad. A szenvedés értelme pedig az, hogy Isten abban is mellettem, velem és bennem van. Ezért érdemes hódolni NEKI, mert Ő vezet, és nem félre-vezet. Ha erre rádöbbenek, akkor elkezdem dicsőíteni Őt.
    3. Isten dicsőítése. Ha Istennek hódolok, ha Őt tartom szem előtt, ha Ő kerül végre életem középpontjába, akkor szüntelenül az Ő dicsőségét fogom keresni. Őt dicsőíteni királyi élet. A Király azt akarja, hogy mi is királyi életet éljünk. Ha Isten ragyogását, dicsőségét szemléljük, a mi arcunkon is meglátszik dicsőségének ragyogása. Akkor egyre jobban növekszik Ő bennünk és uralma meglátszik életünkben.

    Ezen az úton akar vezetni bennünket Jézus Krisztus, a Király. Királyi út ez. Persze, tele szenvedéssel, de ez a szenvedés értelmes, mert Velünk van. S ha velünk van, akkor sokszor megtapasztaljuk dicsőségét. Már itt, ebben a földi életben is.

    Szép ez a királyi út. Mert a Király vezet és nem félre-vezet. Isten, önmagunk és egymás felé.

    Jó utat! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Nov 12, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mt 12, 38-44

    Heti gondolat november 12-19.:

    Első kép: Isten nézése. Jézus az Atya szemével nézi a templomba bevonuló embereket. Ez nem gyanús nézés, amitől félnünk kell. Ez egy olyan nézés, ami át-lát mindenen.

    Két dolgot lehet tenni: elmenekülni előle, talán hosszú ideig, és elűzni még annak gondolatát is, hogy majd egyszer utolér és akkor legkésőbb úgyis meg kell tenni a második lehetőséget: szembe-nézni vele. És akkor rádöbbenünk, hogy nem kellett volna ettől félnünk, mert ez a legszeretetteljesebb nézés ezen a világon, s talán pontosan ezért – féltünk tőle.

    Mit láthat Jézus? Kétféle lelkületet:

    Második kép: az írástudók lelkülete. Az írástudók, akiktől Jézus pontosan azért óv, mert menekülnek ettől a nézéstől. Külső, látszatdolgokkal foglalkoznak és külsőségekből élnek. Tudják az írásokat, de csak a fejükkel, értelmükkel. Lehet, hogy kívülről sok részt megtanultak, de mégsem boldogok.

    Ezért használnak külső dolgokat: hosszú ruhákat, amelyek elrejtik a belsőt, szeretik a főhelyeket, hogy ezáltal eltereljék a figyelmet szívükről, szeretik, ha köszöntik őket. Túlságosan elfoglalják magukat, és vigasztalják magukat azzal, hogy Isten Igéjét tudják. S tényleg tudják – a fejükkel. Azért is tanulnak, hogy meg tudják magyarázni boldogtalan életmódjukat. Nincs bátorságuk leengedni Isten szavát a szívükig, hogy azt is átjárja Isten Lelke.

    Harmadik kép: a tiszta szívű emberek lelkülete. A tiszta szívű emberek nagy része nem tudja az Írásokat kívülről, mert annak Lelke már bennük van. Belülről tudják az Írásokat, s eszerint élnek. Szép tudni kívülről is, de az igazi az, amikor belülről élik, mint az az özvegyasszony.

    Jézus a lelkületről beszél. Lehetünk szegény gazdagok, vagy gazdag szegények. Jól értsük: Jézus nem a gazdagokat ítéli el, hanem azokat, akik lelkükben fösvények, kapzsik és zsugoriak. Szegényként is lehetünk ilyenek, de gazdagabbként is lehetünk tiszta szívűek. Mert a lelkület a fontos. Ezt látja az Isten.

    Engedjük közel Jézus – és így Isten tekintetét, hagyjuk, hogy Ő érintsen meg nézésével, és így tisztítsa szívünket. Ez sokszor szenvedéssel jár, de túl lehet élni. Milyen lelkület van bennem?

    Talán ez az érintés ihlette meg Kosztolányi Dezsőt is, amikor „Isten szeme keresett” c. versét megfogalmazta:

    Az óriási fenyvesek mögül egy nagy szem kihajolt ragyogva. És valamit keresett. Azt mondják: Most feljött a hold a hegy fölé.
    De a komor lomb megrezdül: Nem, ez nem a hold - de az Isten szeme? És beleborzong ág és levél. De mit keres Isten szeme?
    A lombtető és a fatő rámered: mert érzi, ő. Ragyog a fenyves és a bükk, nyájas tűz árad mindenütt. Talán az erdőt keresi?...
    Elhagyjuk az erdőt s a szent szem rám néz, hogy engemet kövessen! A fénye szinte égetett: Téged kereslek, tégedet - fiam!”

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Nov 05, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 12,28b-34

    Heti gondolat november 5-11.:

    Egy helyes keresztény magatartás kialakítása érdekében három szót kell szemügyre vennünk, amelyek elengedhetetlenül kiegészítik egymást, s ha valamelyik hiányzik, akkor nem beszélhetünk egyáltalán kereszténységről:

    FÖLFELÉ: azaz szeresd Uradat, Istenedet, mindennél jobban és semmi mást ne helyezz elébe. Ha ezt gyakorolgatod, mindened meglesz. Csak türelem és idő kérdése! Jézus életeleme, „életprogramja” az Atyára való figyelés volt. Bármit tett vagy mondott, azt imádság előzte meg. Minden döntést az Atyával való beszélgetése előzött meg! Az Atyával való kapcsolata olyan intenzív volt, mint a levegővétel! Tudatában volt ugyanakkor annak is, hogy a helyes istenkapcsolatnak aztán kifelé is kell tükröződnie, másképpen könnyen fanatikussá válhatunk! Istenszeretet felebarát szeretete nélkül – fanatizmus! Nem elég CSAK FÖLFELÉ nézni!

    KIFELÉ: azaz szeresd felebarátodat. Jézus azért „vonzotta” az embereket, mert amit felülről „magába szívott”, az „kisugárzott”. Igaz, sokan el is utasították, mert a szeretet elfogadása nem is annyira magától értetődő sok ember számára. Jézus annyira emberközelivé tette Istent – vagyis a szeretetet – hogy sokan azt mondták: ez már sok! A lényeg itt az, hogy ha Istent kihagyom, könnyen humanistává válhatok. Emberszeretet Isten nélkül – ateista humanizmus. Az ördög is szereti az embert – mégsem keresztény!

    BEFELÉ: azaz szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Sokszor az a baj, hogy nem szeretjük eléggé önmagunkat. Egy dolog az önzés és más az önmagunk helyes szeretete, illetve önmagunk elfogadása. Félünk önmagunkkal lenni, önmagunkkal egyedül maradni, mert esetleg megtörténne az önmagunkkal való találkozás, ami nem mindig kellemes. Pedig enélkül nem működik az előző két parancs sem.

    Így közeledünk Isten országához. Nagyon figyelemreméltó, amit Jézus mond az írástudónak: nem jársz messze Isten országától! Jézus mondhatná azt is, hogy közel vagy Isten országához. Sőt, azt is, hogy bejutottál. Miért mondja, hogy nem vagy messze? Azért, mert ha jön egy autóbusz, és én szeretnék rá felszállni, s ha nem is vagyok messze a megállótól, azért még lemaradhatok az autóbuszról. Ha nem is vagyok messze Isten országától – még kimaradhatok belőlesad!

    Az eredeti görög szöveg ismerete még inkább magyarázatot ad az eddigiekre: az eredeti szövegben arra, hogy teljes elménkből, Márk ezt a szót használja: dianoia. Amikor az írástudó ismétli meg, akkor már más szót használ: szünézis. Mi a különbség a kettő között? A dianoia, Jézus kifejezése az Istent befogadó elmét jelenti. A szünézis, az Istent kutató, kereső elmét, amelyik csak kívülről vizsgálja Istent. Az írástudó azt mondja: kutató elmével keresem Istent. Jézus pedig az Isten Lelkét befogadó elmére utal. Tehát azért mondja neki, hogy nem vagy messze.

    Sokszor mi is minden tudományt, okoskodást, eszünket, agyunk szürkeállományát bevetjük, hogy megismerjük Istent. De így sosem fogjuk megismerni. Szívünket kell megnyitnunk Isten Szentlelke előtt. Engednünk kell azt, hogy antennává váljon a szívünk, lelkünk, s még az értelmünk is – akkor leszünk benne Isten országában, Isten Szentlelkének sodrásában. Mai nyelven szólva rögtön felvevő-készülékké válik az értelmünk, az eszünk és nem mércévé, amivel lemérjük Istent. Legyünk antennák: vegyük fel az adást, és sugározzuk a jót mások számára.

    Áldott hetet!
    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Oct 31, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 10,46-52

    Heti gondolat október 29 - november 3.:

    Az evangéliumi rész beszámolója szerint Bartimeus testi látását elveszítette ugyan, de lelkében annál inkább kifejlődött az a belső látás, amit hitnek nevezünk. A hit ugyanis belső látás. Látása annak, hogy Isten nemcsak létezik valahol messze távol, hanem JELEN VAN a mindennapok eseményeiben. Egészen közel jön, csak észre kell vennünk a lehetőséget, fel kell ismernünk az „alkalmas” pillanatot. A vak ember, Timeus fia, Bartimeus ott ül az út szélén. A nevének jelentése: a nagyrabecsült fia. Gondoltunk már arra, hogy tulajdonképpen mi is bartimeusok vagyunk? Nagyra becsültek Isten szemében…

    Amikor a hitünk elfogy, vagy éppen nincs, különféle „eltorzulások” lépnek fel és vaksághoz vezetnek:

    A hit elveszítésének vagy hiányának egyik „eltorzulása” a fösvénység. A fösvény ember vak – és nemcsak fizikai értelemben. Látja az aranyat, de nem látja a gazdagságot. Ül a pénzén és gyűjt, hogy legyen. Állandóan sír, mindenkinek panaszkodik, hogy milyen szörnyű az élet, milyen sok a nehézség, mi lesz a vége, ha minden ilyen rossz irányban halad. Siratja a múltat, ami semmivel sem volt különb a jelenénél, csak már elfelejtette. S várja szomorúan a semmit sem ígérő jövőt. Elfelejti, hogy a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtunk … Bartimeus hallott már Jézus gyógyításairól. Nem volt süket, csak vak! Hitt a csodában. Hiszünk-e mi még a csodákban? Vagy csak ülünk az út szélén, és kesergünk a szomorú múlt, a borzalmas jelen, és a semmit sem ígérő jövő között?

    Hitünk hiányának vagy megfogyatkozásának másik véglete a pazarlás. A pazarló az, aki nem értékeli kellőképpen mindazt, amit ajándékba kapott. Nem tudatosítja eléggé, hogy minden ajándék! Az élet, és minden, amit vele kaptunk! Ajándék az egészség, amire vigyáznunk kell. Ajándék a szülő, a gyermek, a munkahely, az otthon, az étel. Ezeket akkor vesszük észre, amikor már elveszítettük. Amikor nem vesszük észre értékeinket, sőt azt, hogy MINDEN EMBER ÉRTÉK, akkor pazarolunk. Értékeljük egymást?

    Hitünk megfogyatkozásának jele az is, ha csak és kizárólag önmagunkban vagy/és az ember által elért eredményekre támaszkodunk. A tudomány művelése nem rossz, hiszen ezt bízta ránk Isten a teremtés pillanatában. Teremtenünk kell, csak nem szabad elfelednünk azt, hogy akkor teremtünk jó dolgokat, ha Istennel teremtünk és nem hagyjuk ki Őt semmiképp életünk játékából!

    A hit hiánya azt is eredményezheti, ha kezdünk együtt élni megrögzöttségeinkkel, bűneinkkel. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, mert már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük „békésen együtt élni”. Sorolhatnánk a példákat.

    Valóban meg akarok gyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágomból? Elfojtott indulataimból? Szenvedélyeimből? Vakságomból? Agyonlapító magányomból? Én tudom csak, hogy mivel, kivel élek békés – talán nem is olyan békés! – együttélésben, rettenetes „édes-kettesben”.

    Akarok gyógyulni? Ez nem szónoki kérdés, hanem Jézus kérdése minden Bartimeus gyermek felé. Bartimeusnak egy rövid mondatába került. Igaz, hogy hosszú vakság előzte meg, de a gyógyulás egy pillanat alatt következett be, mert megelégelte vakságát, és döntött.

    Én is dönthetek. „Alkalmas” időben!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Oct 23, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Iz 53,10-11 és Mk 10,35-45

    Heti gondolat október 22-29.:

    Az árnyék nem önmagától és nem önmagában van, hanem a mögötte levő Fény miatt. Ahogy Gyökössy Endre, református lelkész fogalmazta meg egykor: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb. Amire nézek, az vagyok!” Mit látok meg leginkább?

    Ha visszatekintünk életünkre, sokszor több szenvedést és árnyékot látunk. Ez megtéveszthet könnyen minket, mert a szenvedések nem öltek meg és még mindig itt vagyunk. Azért sikerült túlélnünk a szenvedéseket, mert az árnyék a fény árnyéka. A fény mindig ott volt és ott van most is életünkben. Ezért bízott Jézus is Atyjában, ezért tudta átadni magát Isten akaratának – és nem belenyugodni (átadni önmagunkat és belenyugodni Isten akaratába nem egy és nem ugyanaz!).

    Ha egyre nagyobbá növekszik bennünk az Isten iránti bizalom, akkor egyre inkább sikerül önátadásunk Istennek, és nem fog nehezünkre esni a szolgálat sem. Akkor jól fogjuk értelmezni a hatalmat is. Isten szemében a hatalom szolgálat. Ezt értik félre a Zebedeus fiak a szentírási részben.

    A szolgálattal a megváltás útját járom. Ez azt jelenti, hogy nemcsak megállítom a rossz folyamatát, hanem az árnyék mögötti Fényre figyelek és annak tudatában élek! Ez a tudat fog értelmet adni szenvedéseimnek. Másként tényleg nincs értelme szenvedni, csak akkor, ha tudom, hogy abban is velem van az Isten. Így fel tudom ajánlani értelmetlennek tűnő szenvedéseimet is, ki tudom inni a „szenvedések kelyhét”, amelyet az Úr is – és a tanítványok is – kiittak.

    Az Emberfia azért jött, hogy Ő szolgáljon. Mindennapi kis tevékenységeink szolgálatok: mosás, takarítás, főzés, és az is, hogy dolgozni megyünk. Ezek áldozatok is, mert sokszor nincs kedvünk hozzá. Az érzésünk sokszor éppen ezért az, hogy hiába, mert semmi látszatja nincs. Pedig van. Próbáljuk meg egy ideig nem végezni. Annak lenne aztán látszatja. smiley

    Amikor szolgálatként értelmezzük és végezzük munkánkat és kötelességeinket, máris az Úr jobbján vagy balján ülünk – mert a szolgálatban kerülünk még közelebb Őhozzá. Elhisszük ezt? smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Oct 15, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat október 15-21.:

    Elmúlt héten a belső hang meghallásának fontosságára fókuszáltunk. Mindenki lelkében van egy dal, egy hang, amelyet nem elég csak meghallani – bár ez is életművészet! – hanem fontos követni is.

    A belső hang meghallásától és annak követésétől függ a megújulás. Sokszor érezzük, mit is kellene tennünk, de nem igazán van bátorságunk követni, mert az életmódunk megváltoztatását követelné… Vagy pedig félünk az ellenállástól, mások véleményétől!

    Ha mégis lenne bátorságunk követni AZT a hangot, akkor talán az lenne a legkellemetlenebb, hogy saját magunkat kell mindenekelőtt felülvizsgálnunk: otthon, saját magunkban és környezetünkben kell kezdenünk. Ha világbékét akarsz, menj haza és kezdd el szeretni a családodat! Ha folyamatosan figyelünk arra a belső hangra, először mi magunk újulunk meg. Persze, hogy a másikat hamarabb megújítanánk, mint magunkat…

    Két család élt egymással szemben. Az egyik férj azt vette észre feleségén, hogy az gyakran kibámul az ablakon és nézi a szomszéd kiterített ruháit, közben folyton ítélkezik a szomszédasszony munkája fölött: nem értem ezt a szomszédasszonyt! Milyen mosást végezhet? Látszik, hogy a ruhák ki vannak mosva, de elég sok a fekete folt azokon a ruhákon… Hogy lehet így mosni? Ez a jelenet többször is előfordul, míg a férj is odamegy az ablakhoz, lássa, miről is beszél a felesége… S akkor döbben rá mindennek az okára, és közli is feleségével: kedvesem, tudod, az a helyzet, hogy nem a szomszéd kimosott ruhái koszosak, hanem a mi ablakunk, amely nincs megtisztítva! A mi ablakunkon keresztül látod azokat a ruhákat…

    A megújulás bennem kezdődik. Nincs más lehetőség. Másképp nem kezdődik el…

    Áldott hetet!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Oct 08, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat október 8-14.:

    Az elkövetkezendő három útravalóban három rövid gondolatot szeretnék továbbadni: Isten beszél. Ha meghalljuk, akkor ez megújulást eredményez. A megújulás mindig akadályokba ütközik. Ez a három gondolat szorosan összefügg és egymást átjárják.

    Isten mindig beszél. Ma is. Bármennyire meglepő, sokszor annyira egyértelműen, hogy nem is merünk belegondolni, hogy Ő beszél hozzánk. Nehéz elhinni nekünk, hogy Ő sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Nehéz elhinni, hogy az a sugallat, gondolat vagy érzés, ami bennünk megszületik hirtelen, Tőle jön.

    Egyik tanárom mesélte el egyszer, hogy hónapokig töprengett egy terven. Egyik éjjel valamit álmodott, beleébredt, felült az ágyon és az éjjeliszekrényen levő cetlire leírta, ami akkor eszébe jutott. Reggel csak arra emlékezett, hogy megébredt és valamit írt a cetlire, de arra nem, hogy mit. Aztán olvasta, és elkészült a terv, amelyen hónapokig töprengett… Isten megoldást kínált, éjjel ébresztette meg, és sugallt egy tervet.

    Igen, a sugallat Istentől jön, de nem kerül meg, nem kerül ki minket. Istennek szüksége van ránk, hogy meg tudja újítani a mi kis világunkat, s ezáltal a nagyobbat is… Annak a tanárnak sugallt, de neki kellett leírnia, neki kellett végbevinnie.  

    Amikor gyerekként úgy éreztem, hogy nem tudok más utat választani, mert megmagyarázhatatlanul vonzott valami, akkor a belső hangot követtem.

    Ha van ott bent egy alapvető boldogság a világ minden külső zavargása ellenére, akkor nagyon valószínű, hogy azt a belső hangot követted, ami sokszor csendben, szótlanul is vezérelt és megőrzött a nehézségek idején is! Igen, a boldogságot az adja, ha meghalljuk azt a belső hangot, és követjük. Ez az a belső boldogság, amit senki nem képes adni...

    Egy érdekes párbeszédet küldtek át három hete a világhálón. Egy tiszta tekintetű kisfiút ábrázol, akitől megkérdezik: mi akarsz lenni? A kisfiú válasza: boldog! Az okoskodó felnőtt folytatja: nem érted a kérdést! Mire a kisfiú: azt hiszem, nem érted a választ!

    Ha a belső hangot akarjuk követni, az már a boldogság útja! Mert a boldogság nem cél, hanem maga az út, a folyamat! Amíg arra a belső hangra figyelünk, addig nem tudunk nagyon eltévedni a céltól, mert a cél az nem más, mint az Isten fele vezető út! Aki a boldogságot Istenen kívül keresi, annak nagyon hosszú utat kell bejárnia!

    Belső hangja mindenkinek van! Az én vezérem bensőmből vezérel! Meg tudom hallani?

    Áldott hetet!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Sep 24, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 9,30-37

    Heti útravaló, szeptember 24-30.:

    Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Az igazi nagyság a gyermeki lelkületben mutatkozik meg.

    Az exegéták a bibliai történetekben fölfedeztek egy sémát, amelyet a „fiatalabb gyermek-jelenségnek” neveznek. Rájöttek, hogy a bibliai történetekben (Káin és Ábel, Izmael és Izsák, Ézsau és Jákob, József és testvérei, Dávid és testvérei, a tékozló fiú és bátyja történetén át egészen Mária és Márta esetéig) a fiatalabb testvér az, aki a végén megbékél Istennel és az emberekkel. Nehéz megérteni ezt a bibliai sémát, de egy C. G. Jungtól származó elmélet talán segítségünkre lehet.

    Jung szerint az emberi személyiséget két erő irányítja, amelyet ő latinul senex, azaz idős vagy felnőtt ember, és puer eternus, azaz örök gyermek kifejezéssel illet.

    Az idős bölcs, okos és számító, minden lépése előtt mérlegel, sőt gyakran az a vége, hogy nem lép. Más oldalról az örök gyermek merész, sokszor hibázik, de többször él a lehetőségekkel.

    Az idős óvatosabb és szereti a biztonságot, míg az örök gyermek jön-megy, s kész arra, hogy változzon és cselekedjen.

    Az időst jobban érdekli a versenyzés, a hatalom, a siker, míg az örök gyermek kész együttműködni és ünnepelni.

    Az idősnek nagyobb a felelősségérzete, míg a gyermek vidámabb.

    A nagy családokban gyakran megtörténik, hogy a szülők az első gyermekkel a felnőtt ember mentalitásával bánnak, míg a többi gyermekkel pedig az örök ifjú mentalitásával. Jung tovább megy, és azt mondja, amikor az egyik erő felülkerekedik a másikon, akkor az a személyiség pusztulását jelenti. Ahhoz, hogy teljesen emberiek legyünk, hogy teljes legyen életünk, ezeknek az erőknek egyensúlyban, harmóniában kell lenniük.

    A gyermeket befogadni kifejezésnek több értelme van, de Jung analízise alapján azt is jelenti, hogy fogadjuk el személyiségünk gyermeki részét. Ezzel kevesebbet számítgatunk, kevésbé érdekel az egyéni méltóság és a gyalázat, kevésbé félünk a kudarctól és a haláltól, kevésbé próbáljuk megragadni a hatalmat és a sikert. Ha ott van bennünk a gyermeki mentalitás, akkor képesek leszünk lépni, a sötétben is.

    Kicsinyességünk nagyságától sokszor nem vesszük észre a Lélek sugallatait. Egyéni nagyravágyásunkkal beárnyékoljuk és eltorlaszoljuk Isten művét, miközben megfeledkezünk egyvalamiről: önmagunk megtalálásának egyetlen módja, ha tökéletesen el tudunk szakadni önmagunktól. Személyesen egyre magasabbra emelkedni vágyunk, miközben szem elől tévesszük az igazságot: könnyen emelkedik mindaz, ami súlytalan – az, akinek a feje és szíve is üres.

    Isten mindenkit megajándékoz adományaival, de ezeket nem önmagunk miatt kaptuk, nem azért, hogy saját hírnevünket öregbítsük. A gyermeki lelkülettel rendelkező ember tudja, hogy mindent ajándékként kaptunk azért, hogy alakítsuk vele mind önmagunkat, mind a világot, de azért is, hogy továbbajándékozzuk kisebb testvéreinknek.

    Ha mindezeket az ajándékokat össze tudnánk szedni, csodálatosan szép lenne életünk és a világ, amely nem más, mint egy hatalmas építkezési hely, ahol az építőmunkások egybehordják, és nem szétviszik a téglákat. Fáradozzunk együtt Isten országának építésén, hogy az eljöjjön közénk általunk és mások által. Mindegy! Csak jöjjön! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Pages