Languages

Search form

    Heti útravaló

  • Bymartonk
    In
    Jun 26, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat június 26 - július 1.:

    Egyszer a király sétára indult a királyi kertben. Nyomasztó látvány tárult elé: hervadó virágok, fonnyadó bokrok, kiszáradt, korhadt fák.
    A tölgyhöz fordult. - Elszáradtam, mert nem tudok olyan magasra nőni, mint a fenyő - mondta a tölgy.
    A fenyőre nézett. - Korhadok, mert soha nem fogok szőlőt teremni, mint a szőlővessző.
    A szőlőhöz lépett: - Megfonnyadtam, mert sohasem tudnék úgy virágba borulni, mint a rózsabokor.
    Egyetlen egy élettel teli, viruló, virágzó növényt talált a kertben, az árvácskát. - Azt gondoltam - szólt az árvácska - amikor elültettél, árvácskát akartál. Ha tölgyet akartál volna, tölgyet ültettél volna. Ha szőlőt, akkor szőlőtőkét. Ha rózsát, akkor rózsabokrot. Azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, hát azzá leszek legjobb tudásom szerint.

    A legtöbb ember boldogtalanságának az az oka, hogy nem a saját életét éli. Nem az Isten akaratát keresi, hanem az emberek elvárásának akar megfelelni. Ez teszi az embert boldogtalanná. Mert fél az emberektől, és ezért nem él tudatos életet.

    A tudatos élet az, hogy folyamatosan arra figyelek, kutatom és fürkészem, mit akar az Isten tőlem. Hallgatom szavát a Csendben és az Írásokban. Ha erre elég időt szánok, megtalálom a boldogságot.

    A boldogság nem „ugrik át” a nehézségeken. Isten sosem ígéri azt, hogy elveszi a nehézségeket, de azt igen, hogy átsegít rajtuk.

    A tudatos életre való meghívásnak része aztán az is, hogy ne csak ne féljünk, hanem bízzunk is. A félelem életünk része, sokszor félünk valamitől. Egy egészséges félelem szükséges azért, hogy el ne bízzuk magunkat. Különbség van aközött, hogy elbízzuk magunkat vagy Istenre bízzuk magunkat.

    Ha Vele dolgozunk, rádöbbenünk: mindig csak egyszerre egyet kell lépni.

    Felgyorsult az életritmusunk, és minden azt sugallja körülöttünk: gyorsabban, nehogy lemaradjunk. S ilyenkor kettőt lépünk, vagy hármat is – egyszerre! Nem csoda, hogy lefáradunk! smiley

    Segíts, Urunk, hogy félelmünkön felülemelkedjünk, jelenléted bátorítást nyújtson, és másokban is feloldjuk a szorongás érzését. A modern ének bátorít: „Ne félj, ne aggódj, / Ne sírj, ne bánkódj, / Ha tiéd Isten, / tiéd már minden".

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 19, 2017
    0 hozzászólás

    Heti útravaló június 19-25.:

    Istennek irántunk való szeretetére utalnak a következő hétre vonatkozó szentírási részek: Kiv 19,2-6., Róm 5,6-11. és Mt 9,36-10,8. A három szentírási részt egy-egy szóval lehetne összefoglalni: sasszárny, kiengesztelődés és meghívás.

    Sasszárny: a sas a határtalan erő és hatalom, szabadság jelképe. Olyan erőt szimbolizál, amely meghaladja tényleges méretét, hiszen sok esetben a saját súlya jóval kevesebb, mint az áldozatáé. Aki részesülni szeretne a sas varázserejében, annak szintén fel kell vállalnia annak felelősségét, hogy többé válik, mint ami jelenleg. Más helyeken is olvasunk az Ószövetségben a sas hasonlatáról: „mint a sasé, megújul ifjúságod”. (Zsolt 103,5) „De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok”. (Iz 40,31)

    A sasszárnyon való hordozás tehát kihívás és meghívás, hogy többek legyünk, mint amik/akik valójában vagyunk. Meghívás ugyanakkor arra is, hogy megértsük, ki az Isten valójában. Ebben segít a második fogalom, a kiengesztelődés.

    Kiengesztelődés: A kiengesztelődést nem Isten haragja felől kell megközelíteni, mert akkor sosem fogjuk jól érteni. A kiengesztelődés nem azt jelenti, hogy Isten megharagszik, mert elfordulunk Tőle, hanem pontosan ellenkezőleg: mi vagyunk sokszor azok, akik morcosak vagyunk, akik hátat fordítunk neki, és Ő jön utánunk – kérlel, hogy Feléje forduljunk. Ő az, aki türelmes, aki vár, aki időt ad mindig nekünk. A kiengesztelődés nem más, mint Isten szeretetének megnyilvánulása, megmutatkozása. Ő engesztel ki minket, és nem mi Őt!

    Ennek legnagyobb „bizonyítéka” a kereszt, amely azt mutatja, hogy Isten elküldte Fiát, hogy mondja el nekünk Általa, mennyire szeret. Ha Isten haragját mutatná Jézus, akkor NEM VÁLLALJA A SZENVEDÉSSEL TELJES, KÍNOS KERESZTHALÁLT. Fontos ebből a szemszögből olvasnunk a Szentírást.

    Meghívás: a tanítványokat az evangélista néven nevezi. Nem tudósításként, hogy megtudjuk kik voltak, hanem meghívásként és felhívásként, hogy kikké váltak. Az erőtlen emberek ráhagyatkoztak Istenre és Vele erőssé váltak.

    Mindannyiunknak ez a feladata. Meghívott, hogy azzá váljunk, akik vagyunk. Többé, mint akik vagyunk. Ez csak annak tudatában lehetséges, hogy nem Isten fordult el tőlünk, hanem mi Tőle és Ő mindennek ellenére utánunk jön és sasszárnyon hordoz. Erejével erősít és felvértez…

    Sasszárny, kiengesztelődés és meghívás. Ezek a kulcsszavak, amelyeket ha ismételgetünk, jobban beépül életünkbe az a tény, hogy Isten előbb szeret minket, mint mi Őt. Ezek a szavak kísérjenek a jövő héten!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 12, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat június 12-18.:

    Két nyugdíjas teológiai tanár találkozásáról szól a történet, akiknek párbeszédéből közelebb juthatunk a Szentháromság nagy titkához. Éveken keresztül együtt tanítottak teológiát az egyetemen, de már jó ideje nem találkoztak. Nem kérdezték egymást a közben eltelt évekről, hanem rögtön teológiai kérdésekről kezdtek beszélgetni, miként a régi időkben is. Néhány kisebb jelentőségű kérdés után a Szentháromság témája került elő. A vendéglátó atya ezzel kezdte mondandóját: ”Közel harminc évig tanítottam a szentháromságtant, de most belátom, hogy rosszul tanítottam, sokkal egyszerűbben kellett volna. Most megmutatom neked a Szentháromságot!

    A vendéglátó atya a következő magyarázatba kezdett: bal kezét kissé előrenyújtva kinyitotta a tenyerét: ”Ez az Atya, a mennyei Atya, az első isteni személy. Ő az, aki mindig ad, adományai megmutatkoznak a teremtésben és a gondviselésben.”

    Aztán előrenyújtott jobb kezét maga felé húzta és ezt mondta: ”Ez pedig a Fiú, a második isteni személy, aki elfogadó. Elfogadja azt, amit az Atya kér tőle és elfogadja mindazt, amit az emberek neki felajánlanak szeretettel.” Vendége ekkor közbevetette: ”Most aztán kíváncsian várom, hogyan mutatod meg a Szentlelket.” Erre a magyarázó atya egyszerűen összekulcsolta a két kezét: ”Ez pedig a Szentlélek, aki összekapcsolja, egyesíti az Atyát és a Fiút.”

    Ez a körforgás, a kinyújtott és összekulcsolt kezek körforgása Istennél állandóan működik. S ezt még csak annyival egészíteném ki, hogy időközben van az úgy, hogy a jobb kéz nyúlik előre és elfogadja a bal. A Fiú is szereti az Atyát, Ő is ad neki, és az Atya elfogadja. A Fiú is adja magát, amikor a Szentlélekben szeretik egymást. KÖLCSÖNÖSEN ADNAK ÉS ELFOGADNAK,  mert egyedül szeretni nem lehet! Isten sincs egyedül.

    Aki figyelmesen olvassa a Szentírást és tanulmányozza is esetleg azt, akkor rádöbben arra, hogy amikor a mennyei Atyáról van szó, akkor inkább apai vonásokat fedezhetünk fel, amikor a Fiúról, akkor nyilván inkább gyermeki vonásokat érzünk, és amikor a Szentlélekről olvasunk, akkor inkább női és anyai vonások jelennek meg. Fontos az inkább szócska itt, mert azt is tudjuk, hogy a férfiben is vannak női vonások (persze kisebb százalékban és normális esetben!), a nőben is ugyanúgy férfi vonások (persze kisebb százalékban és normális esetben!), és mindkettőben gyermeki vonások is, hiszen mindannyian fejlődésben levő emberek vagyunk. A család esetében tehát a bal kéz inkább az apa, a jobb kéz pedig az anya és együtt szeretik a gyermekeket és egymást!

    A Szentháromság a szeretet közössége. Egymást szerető, egymást a kölcsönös szeretetben átjáró isteni személyek közössége. S ha szeretet, akkor az érezhető, tapasztalható. Milyen jó újra meg újra tudatossá tenni, hogy úgy szeret az Isten, hogy megmenteni akar, nem elítélni. Ő nem ítél el: mi ítéljük el magunkat azzal, amikor nincs bátorságunk szeretetet adni és/vagy elfogadni! Mi hogy állunk ezzel?

    Áldott hetet! smiley
    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 06, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat június 5-11.:

    A Szentlélek által sugalmazott Szentírás az istenkép fokozatos tisztulásának folyamatát kíséri végig. Ha megfigyeljük a Teremtés könyvének első lapjait, Isten Lelke lebeg a vizek fölött, és elkezdődik az élet. Aztán „bepiszkolódik” Istennek a képe az emberben, de fokozatosan tisztul a prófétákon keresztül Jézusig, az Újszövetségig! Ez nem azt jelenti, hogy az Ószövetség fölösleges, ugyanis mindnyájan rendelkeztünk azokkal a primitív istenképekkel, amelyekkel az Ószövetség könyvei szembesítenek minket! De mindig megjelenik a Lélek, és elkezdődik az Új élet. És ekkor temetni kell a múltat!

    A Pünkösd zarándokünnep. A zarándoklat azért szükséges, hogy rádöbbenjünk arra, amit Anthony de Melo SJ így fogalmaz meg: „a múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert már halott”. Tanulni lehet és kell is belőle, el is kell siratni, ha szükséges, de túl sokat siránkozni fölötte nem érdemes.

    A zarándoklat történhet egyénileg, de akkor van „eredménye”, ha minden zarándoklat végén a többi zarándokkal is találkozunk! Így erősödik a közösség-élmény! Amikor félelem uralkodik el rajtunk, jó tudni, hogy van egy közösség, amely tudatosan, vagy kevésbé tudatosan, a templomban minden vasárnap értünk imádkozik. A közösségben Erő van. Amikor egy közösség együtt imádkozik, ott sokszorozódik az erő, mert a Szentlélek mindenkiben erősíti és felszínre hozza azokat az adományokat és ajándékokat, amelyeket kinek-kinek külön adott.

    Mindannyiunk szívében ott van a belső törvény, és ha az él, akkor a külső Törvény érthetőbbé és élhetőbbé válik.

    A külső Törvény inkább negatívan közelíti meg ugyanazt, amit a Törvény Lelke sugall: A Törvény azt mondja: imádkozz! A Lélek azt sugallja: lehetőséged van arra, hogy az imádság által nagyobbra nőjj, és így felülmúld önmagad! A Törvény azt mondja: Ne vedd hiába Isten Nevét! A Lélek azt sugallja: beszélj Istenről kedvesen, tedd vonzóvá az Ő nevét – életeddel! A Törvény azt mondja: végy részt a szentmisén! A Lélek azt sugallja: lehetőséged van arra, hogy másokkal együtt kérd az Erőt, Isten Szentlelkét, hogy képességeidet a közösbe tedd – és így te magad is jobban fejlődsz. A Törvény azt mondja: ne bánts másokat! A Lélek azt sugallja: szeress, és akkor bármit megtehetsz, mert nagyot nem tévedhetsz. smiley

    További jó zarándoklást! smiley
    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Május 22, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat május 22-28.:

    Egy bölcs asszony a hegyekben utazgatott és a folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül nekiadta a követ. A vándor örvendezve – jó szerencséjén – továbbállt, hiszen tudta, a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…” – szólalt meg. „Jól tudom, milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”

    Jn 14, 15-21

    Amikor megérezzük a másikban azt a TÖBBET, AMI BENNE VAN, akkor jó úton járunk. Azért érezzük meg a TÖBBLETET, mert BENNÜNK IS OTT VAN. Ekkor történik igazi találkozás, az ember igazi méltóságát ugyanis ez a TÖBBLET adja.

    Többek vagyunk magunknál! smiley Erre utal Jézus akkor, amikor Fülöp apostolnak kijelenti: Aki engem lát, látja az Atyát is.

    Jézus az Istent hozta közénk. Ez azt jelenti, hogy Isten nem csupán a FENT-VALÓ, ahogy nevezni szoktuk, hanem sokkal több: a JELEN-VALÓ, a közöttünk jelenlévő. Sőt, ha befogadjuk, akkor BENNÜNK-LÉVŐ, az Ő Szentlelke által. Akiben ez a tény tudatossá válik, annak már nem nehéz az isteni parancsok megtartása, mert érzi, hogy azok nem nehezek!

    Kétezer év múlt el, és tudjuk, hogy még ma is sokan csak így gondolnak Istenre, hogy „ott fennés nagyon kevesen arra, hogy itt lenn is jelenvaló. Sőt: itt bent is jelenvaló lehet. Még közelebb. Azt hiszem, azért mondja Jézus: ha szerettek, megtartjátok parancsaimat, mert AKI közel érzi az Istent, és nemcsak fent keresi, hanem itt lent, az már nem tudja nem szeretni!

    Közeledik a beteljesedés ünnepe: a Pünkösd! A Szentlélek kiáradása. A Szentlélek jobban megérteti velünk a dolgokat, ha időt adunk Neki és Vele, Benne imádkozunk. Ha időt töltünk a csendben, akkor fokozatosan fény derül a dolgokra. S akkor olyan dolgokra jövünk rá, amelyeket már régen tudunk, mert bennünk vannak, csak fel kell derítenünk. Az életünk egy ilyen felderítő út, s ezt bevállalni merészség, bátorság kell. Istennel minden lehetséges!

    Jó utat! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Május 15, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat május 15-21.:

    Egy híres ateista professzor befejezte tudományos érvelését, amelyben minden lehetséges módon Jézus ellen uszította hallgatóit, majd a végén megkérdezte: - Van-e kérdés?
    Egy volt alkoholista, aki nemrégiben tért meg, felállt, és szép lassan nekiállt kibontani egy narancsot.
    - Nos? – kérdezte a professzor. De a volt alkoholista zavartalanul folytatta, majd jóízűen elfogyasztotta, egyik gerezdet a másik után. Végül megkérdezte a professzort:
    - Milyen volt? Édes vagy savanyú?
     - Honnan tudnám? Nem kóstoltam!
    - Így van ez Jézussal is. Hogy mondhat Róla ilyeneket, ha még sosem találkozott Vele?

     

    Hogy lehet egy ételt megítélni, ha meg sem kóstoltuk? Hogy lehet egy embert megítélni, ha nem találkoztunk vele? Vagy csak ha néhányszor találkoztunk? Annyiszor támaszkodunk előítéletünkre, vagy mások ítéletei alapján élünk, ahelyett, hogy mi magunk nyitottakká válnánk új találkozásokra.

    Amikor Jézus magáról kijelenti, hogy Én vagyok az Út, akkor ez nem azt jelenti, hogy Ő mutatja az utat. Sokkal többről van szó! Arról, hogy Ő előttünk megy mindig, csak nyomában kellene lépnünk. Sokszor annyit gondolkodunk, hogy bizonyos helyzetekben mit is kellene tennünk… Tanácstalanságainkban pedig csak annyit kellene tenni, hogy megkeresni a Szentírásban, Jézus életéből hasonló helyzeteket, és azt tenni, amit Ő tett!

    Csak néhány példa:

    Egyedüllét esetén újra hallani a szót: Ne félj, Veled vagyok – 365-ször is smiley!
    Nyugtalanság esetén a mai igét: Ne nyugtalankodjék szívetek, higgyetek Istenben és bennem is
    Kilátástalan helyzetekben, pl. halálesetben és gyászban: Semmi sem szakíthat el Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van.
    Kétely esetén: Aki engem lát, látja az Atyát is…

     

    Ha hosszabb ideig, percekig nézem a másik arcát, megláthatom benne is az Istent. Esélyt kellene adni egymásnak. A találkozásnak. Távolról nem lehet kereszténynek lenni… Csak egy házban, egy helyen, egy közösség tagjaként… Ha nem veszek részt az egyház és a társadalom alakulásában, ha kiszállok a kommunikációból, akkor véleményformálásom megmarad a szimpla szövegelés szintjén – és nem segít senkinek.

    Jézus Igazságnak is nevezi magát: Ez nem azt jelenti elsősorban, hogy kikéri magának, hogy igaza van. Sokkal több ennél! Az Igazság nem elmélet, hanem élet. Isten élete bennünk. Aki Istenben él és Isten is Őbenne. És Isten nem azt akarja, hogy magunkban legyünk és magunkkal el-legyünk, hanem, hogy a közösbe tegyük magunkat! smileyEGYMÁSSAL LEGYEN IGAZUNK ÉS NE EGYMÁS ELLEN!  Aki szeret, abban benne él az Igazság. Annak élete van és a teljesség felé halad. Jó utat! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Május 08, 2017
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mt 11,28

    Heti gondolat május 8-15.:

    Máté evangéliumában olvassuk Jézus meghívását és felhívását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket (Mt 11, 28). Mesterünk ezen kijelentése egyértelműen arra mutat, hogy Jézus nem tol, hanem húz –  magához akar vonzani, isteni bűvkörébe akar bevonni mindenkit. Tehát elsősorban nem küld, hanem hív. Azután pedig küld! Küldés nincs hívás nélkül.

    Ebből aztán az is következik, hogy MINDENKINEK VAN HIVATÁSA.

    Lelke mélyén minden ember megérzi – ha csak rövid időre is – az őszinte vágyat, amit Isten ébreszt Önmaga iránt. Az ember beszélhet sok mindent, mutathat kifelé a világba bármit, akkor őszinte leginkább, mikor teljesen egyedül van önmagával és a tükör előtt áll smiley. Ilyenkor ráérez egyetemes feladatára, amely a benne is jelenlévő Istentől jön, Aki … azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson (1 Tim 2, 4).

    A hivatás létkérdés: akkor élünk igazán, amikor érezzük meghívásunkat és teljesítjük küldetésünket. A kérdés csak az, hogy be merjük-e vállalni a hivatás és a küldetés útját vagy elhessegetjük magunktól még a gondolatot is, azzal ámítva magunkat, hogy nem vagyunk alkalmasak mások szolgálatára. A küldetésünk ugyanis ugyanaz, mint Jézusé volt: önmagunkat adni, a bennünk lévő Istent továbbadni. Minden más ebből ered.

    Talán fura az, amit ki merészelek jelenteni: mindenki vezetőnek van kiválasztva. Mindenkinek hivatása, hogy a saját életét élje.

    Ennek kialakulásában három tényezőnek kell folyamatosan átjárnia egymást.

    Először: meghallgatni másokat, vagyis hagyni, hogy időnként más vezessen, amikor erre szükség van.
    Másodszor: tudjunk parancsolni magunknak és így saját életünket éljük.
    Harmadszor pedig, időnként másoknak is szolgálni, vezetni őket, amikor erre szükség van.

    Ezen tényezők folyamatosan átjárják egymást (és nem mindig ugyanebben a sorrendben)! Akkor fog jobban működni az életünk, ha KAPCSOLATBAN maradunk Istennel, Aki újra meg újra felébreszti a vágyat Önmaga iránt – és őszinték maradunk önmagunkhoz! Jó utat Isten és önmagunk felé – ez elvezet másokhoz is! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Május 02, 2017
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mt 21,1-10

    Heti gondolat május 1-7.:

    Ezen a héten gondoljunk Jézus névtelen munkatársaira. Tudunk róluk, de sokuk neve nem ismert számunkra. Elég az, ha ők tudják, mert értelmet nyert életük akkor is, ha mi nem ismerjük őket. És ami lényegesebb: Jézus tudott róluk. smiley Ez már elég értelmes dolog!

    Belon Gellért, volt pécsi püspök mesélte, hogy lerobbant autóját bevitte egy országúti autószerelőhöz. Javítás után érdeklődött, mibe kerül. A szerelő azt válaszolta: Nézze, püspök úr: én nem tudok imádkozni, de autót szerelni tudok. Én ezt adom az Istennek.

    Ebből az élményből kiindulva magyarázta a Szentírás tudós püspöke, hogy Jézusnak is voltak olyan áldozatkész munkatársai, akik munkájukkal, segítségükkel törődtek a Mester gondjaival, de nem csatlakoztak hozzá kifejezett formában.

    Ilyen lehetett a virágvasárnapi szamártulajdonos is. Az Úr elküldte hozzá két tanítványát, bocsássa rendelkezésére a diadalmenethez a szamarát. Szolgálatkészen átadta az apostoloknak (Mt 21,1-10).

    Hasonló eset történt az utolsó vacsora megrendezésénél is. A tanítványoknak egy vizeskorsót vivő férfi gazdájától kellett elkérniük az ünnepi termet (Mt 26,17).

    De Nikodémus (3. fejezet) és Arimateai József (Jn 19,34) is ilyen titkos barátai lehettek Jézusnak. Az Úr még a nevüket sem árulta el a tanítványoknak. Csak később léptek elő az ismeretlenségből.

    Jézusnak névtelen, ismeretlen barátairól eszünkbe jutnak az ún. anonim keresztények. Karl Rahner hittudós szerint ezek azok, akik talán a személyes Isten hitéig még nem jutottak el, de a lelkiismeretük szavát követve, jócselekedeteik révén nem állnak messze Istentől.

    Feladat: 1. Legyünk nyitottak a félénk, tapogatózó istenkeresők felé. Jézus tartotta a kapcsolatot velük, elfogadta szolgálataikat.

    2. Mindennap szolgálhatunk mi is azzal, amihez értünk! Ugyanakkor engedjük, hogy mások is szolgáljanak nekünk! Egyszerűen úgy, hogy Isten arcát keressük a másik emberben. És bár a történelemkönyvekben nem marad meg nevünk, valahol már régen megvan és meg is marad! Nevünk fel van jegyezve a mennyben (Lk 10, 20)… Izajás is erről beszélt: neveden szólítottalak! (Iz 43,1)

    Áldott hetet!
    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Apr 10, 2017
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Jn 11, 1-45

    Heti gondolat április 10-16.:

    Induljunk nagyhéten egy – a szenvedésre rávilágító – rövid gondolattal:

    A szenvedést valójában nem lehet kívülről megérteni. A szenvedés titkába csak szenvedve leszünk képesek behatolni. Jóllehet igazából nem is megérteni kellene, hanem megtanulni azzal együtt élni, feldolgozni és beépíteni életünkbe.

    A szenvedés ugyanis nem elméleti probléma még a hívő embernek sem, hanem valóság, konkrét helyzet, amellyel adott esetben meg kell barátkoznunk. A hívő keresztény úgy oldja meg, illetve úgy oldja fel a szenvedés látszólagos ellentmondását, hogy azt a szeretet árának tekinti. Szeretet nélkül nincs értelmes, boldog élet. Maga Isten az, aki szenvedésével ilyen magas árat fizetett szeretetének jeleként.

    Szeretetével szeretetet akar ébreszteni lelkünkben! És ébreszti is, hiszen minden emberben ott van valamiképpen a vágy szeretetre, de mégis félünk, amikor egészen közel jön… Talán ezért oly kevés világunkban a szeretet?

    A szakemberek vallják, hogy a ragadozó, amikor támad, szorongás, tehát félelem támad benne. Ez a félelem hajtja az ölésre, a rombolásra. Az emberben ez ugyanígy működik. A félelem, a rombolás és minden más gonoszság összefügg. Így értjük meg Szent Jánost, aki így tanít: A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben. (1 Ján 4,18).

    A nagyhéten magunkat „terítsük” közelgő Istenünk elé a pálmaágak helyett, érthetetlen szenvedéseinket adjuk át neki. Adjuk át sötétségeinket, hogy rájuk világítson, átvilágítsa azokat és megtisztítson minket – a feltámadás fényével!

    Áldott Húsvétot! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Apr 03, 2017
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Jn 11, 1-45

    Heti gondolat április 3-9.:

    Két testvér gondtalanul játszott az udvaron. Egyszer csak egy méhecske dongta körül őket, és amikor a két gyermek heves csapkodással megpróbálta elhessegetni a hívatlan vendéget, a méhecske megszúrta a nagyobbik testvért, aki fájdalmában keserves sírásra fakadt. Amikor ezután a méhecske a kisebbik felé repült, a gyermek éktelen sikoltozásban tört ki. Erre odarohant az édesapjuk, védő kézmozdulattal ölelte át gyermekét, és ezeket mondta: Ne félj kisfiam! Ez a méhecske már nem bánthat téged, mivel bátyád már kihúzta a fullánkját!

    Nem kellemes a halálról beszélni, de sok minden van, ami nem kellemes, mégis kell beszélni róla, mert időnként szembetaláljuk magunkat vele, ahogy Lázár feltámasztásának története is szemlélteti (Jn 11, 1-45). Ezért választottam a fentebb idézett történetet: a halál is ehhez a méhecskéhez hasonlít, amely ijesztően röpül felénk, de mennyei Atyánk minket is átölel félelmünkben és emberi szóval, Fiának szavával int bennünket: Ne féljetek! Pál apostol is erre figyelmeztet: Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? (1 Kor 15, 54-55) Ezért most már nekünk is ott van az idősebb testvérünk, Jézus Krisztus, aki az idősebb testvérhez hasonlóan kihúzta számunkra a halál fullánkját.

    Egy másik szép kép: amikor egy hajó távolodik, kisebb lesz! A mi szemünkben mindenképp kisebb lesz egy távolodó hajó, de azok szemében, akik a hajón ülnek, nem. És mikor a hajó eltűnik a láthatárról, valóban eltűnik? Nem! A mi szemünkben igen, de ahová érkezik, ott már várják – a túlsó parton! Ilyen a halál is. Mi is a halál felé tartunk, mert elindulunk az egyik parttól a másik felé.

    Az igazi élet szétosztja magát! Aki igazán él, meg kell halnia: János evangélista nem a fizikai halálról beszél, hanem az önátadó életről, amely szétosztja magát, hogy az igazi életet mások is megkapják! A búzaszemnek is el kell halnia a földben, másképp egymaga marad!

    Ki jelenthet ki ilyent önmagáról: Én vagyok a feltámadás és az élet? (Jn 11, 25-26) Nyilvánvalóan olyan valaki, aki az életet a maga teljességében birtokolja. Jézus nemcsak maga az élet, hanem az élet adója is. János evangéliumában az élet szó magában foglalja mindazt, ami számunkra üdvösséget, boldogságot, sikert vagy jólétet jelent. A másik három evangélista ebben a vonatkozásban legtöbbször Isten országáról beszél és elmondja, hogy „Isten országa köztetek van”. Ez az igazi élet, tehát nem valamiféle távoli álom, hanem jelen valóság, amelyet még a halál sem képes megszüntetni, mert ez az élet Istennel való közösséget jelent, bűntől való szabadságot, békességet és bőséget a bennünk lakó Lélek által. Az él igazán, aki Istenben él és Isten is őbenne!

    Az Élet Ünnepe felé közeledünk – lélekben is!

    Tényleg élünk? Tényleg szeretünk? Mindennap újrakezdhetünk! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Pages