Languages

Search form

    Heti útravaló

  • Bymartonk
    In
    Jun 11, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 3,20-35

    Heti gondolat június 11-17.:

    Jézust a rokonai őrültnek vélik, és érte indulnak. Aggódnak, mert azt megértik, hogy jókat mond, de tesz olyan dolgokat is, hogy az már túlzás – szerintük! Átlépi a határokat – szerintük! Nem értik, hogy Jézus nem átlépi a határokat, hanem szétfeszíti azokat a kereteket, amelyeket addig az ószövetségi törvények szabtak meg. A szeretetnek azonban ezt kell tennie… mindig tovább kell lépnie.

    A szeretet és hit gyakorlása terén sosem lehet leállni. Illetve le lehet, csak akkor „füstölés” lesz a vége! A szeretet és hit tüzét mindig szítani kell magunkban úgy, hogy a Szentlélek tüzéhez időnként (naponta!) „közel ülünk” és hallgatjuk a Csendben megszólaló választ. Ha nem halljuk – akkor biztosan nem voltunk eleget csendben, vagy valami mást hallgattunk... smiley

    A gyertyának nem lehet megparancsolni, hogy csak egyik fele égjen – ha meggyújtottuk, akkor neki az a természete, hogy egészen égjen másoknak világítva!

    Istennek az a természete, hogy szeressen – és teszi ezt egészen! Megmutatta ezt az Ő Fia Jézus, akit ezért őrültnek tartottak. Kik? A rokonai. A rokonok ugyanis mindig mindent jobban tudnak… smiley Elmondják, hogyan kell élned, mit kell tenned, csak éppen fogalmuk sincs arról, hogy mi jó egyáltalán neked! Úgy vélik, hogy tudják – pedig nem igaz, mert mindenkinek személyre szabott, saját útja van. Segíthetnek az úton járni, de helyettünk nem járhatnak! Ezért van az, hogy sokan teszik az életben azt, amit egyáltalán nem szeretnek. És látszik, érződik – mert nincs abban tűz! Nem tudnak lelkesen élni és dolgozni sem, mert nem azt teszik, amit szeretnének! Talán azért, mert egyszer szülei vagy rokonai elmondták, hogy mit hogyan kell tenni… S akkor csak félig-meddig mennek a dolgok… az egésznek izzadtságszaga van!

    Mi lett volna, ha Jézus csak a keresztig szeretett volna? A keresztet nem vállalta volna, mert az fáj! Addig, s tovább nem… Megmondta volna, hogy igazából eddig szerettelek titeket, de a keresztáldozat már nem kötelező! Ne vigyük azért túlzásba a dolgokat, mert fájni fog!

    Isten „őrült szeretete” azt mondja nekünk: a félig szeretet nem szeretet! Biztosan van az életedben törés. És? Kinek nincs? De nincs olyan törött szív, amelyet Isten ne tudna begyógyítani! CSAK KÖZEL KELLENE ENGEDNI ŐT…

    Tény, hogy vannak nagy törések az életünkben. Amikor úgy érezzük, maga a nihil, a semmi vesz körül bennünket. Újjáteremtés azonban csak ott lehetséges, ha felismerjük, hogy Isten Lelke a mi semmink fölött is lebeg, mint egykor a teremtés hajnalán!

    A gonosz sosem mondja nekünk, hogy ne tegyük meg a jót – inkább azt mondja: ne vidd túlzásba. Maradj átlagos hívő!

    A hitben nincs átlag! Vagy hiszel, vagy nem! A szeretetben nincs átlag! Vagy szeretsz, vagy nem! Ha szeretsz, félig őrült vagy, s talán egészen az!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 05, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 2, 23-28

    Heti gondolat június 4-10.:

    Az Úr Napja pihenőnap és ünnep. Szükséges a pihenés és a megállás, mert akkor visszatekinthetünk egy elmúlt időszakra, és hála ébredhet bennünk a kapott jó és rossz élmények miatt (amit ugyanis rossznak tekintünk, sokszor utólag derül ki, hogy a jó szolgálatában állt!)! Az Úr Napja azonban akkor lesz igazi pihenés, ha rádöbbenünk, hogy lehetőségünk van a töltekezésre. Vagyis, a legfontosabb az lenne, hogy az Úr Napját az Úrral töltenénk… Egy kicsit magunkkal és magunkban lenni az Úrral, és ennek fényében rendezni másokkal is kapcsolatainkat. Ez az egyéni és közösségi aspektus együtt adja meg a vasárnap lényegét.

    Mi sajnos a hét kezdetét hétfőre tettük. Ha úgy ünnepelnénk, ahogy Jézus elrendelte, akkor a hét első napja a vasárnap lenne, és akkor más hangsúllyal indulnánk neki az előttünk álló hétnek… Istenből töltekezve erőt nyernénk a mindennapokban. Ezért lenne fontos, hogy a reggeleket is Vele kezdjük, és akkor kitartana az erő vasárnapig… Amikor nem Vele pihenünk, és nem Rá figyelünk, önmagunk ellen fordulunk, önmagunkat hajszoljuk tönkre… erre utalhat a sok korai elhalálozás nagy százaléka is.

    Jézus felülírja a kisbetűs törvényt a nagybetűs Törvénnyel. Ez nem azt jelenti, hogy a régi érvényét veszíti, és nem kell betartani, hanem azt, hogy az ÚJ TÖRVÉNY – A SZERETET TÖRVÉNYE MAGÁBAN FOGLALJA A RÉGIT, ÉS EGYBEN FELÜLMÚLJA AZT. Ezért hangzik el az, hogy Jézus ura a szombatnak is.

    A szeretet írja felül a törvényt… Egyik alkalommal történt, még abban az időben, amikor nagyon szigorúan tartották be azt az emberek által kitalált törvényt, hogy aki saját kezűleg vet véget életének, azt külön parcellába temetik. Új lelkipásztor került a faluba, aki nem akarta betartani ezt a törvényt. Azt mondta, helyesebb lenne rábízni Istenre az ítéletet, mi temessünk mindenkit egy parcellába, a temetőkerten belül. A családtagok könnyes szemmel örültek ennek, de erre felháborodott a falu egy része, hogy márpedig ilyet nem lehet… E felháborodás miatt aztán a pap végül is engedett és a temetőkerten kívül temették el az elhunytat – szokás szerint. Igen ám, de két nap múlva, amikor a hozzátartozók mentek a sírhoz, nem találták a sírt a kerten kívül. Megrémültek, mi történhetett? Az új pap a sírkertet kintebb helyeztette, és így a sír a többihez került. A szeretet leleményes.

    A sír maradt, a kerítés költözött. Igen, mert ez a jézusi logika. Még a kerítésnek is költöznie kell, ha a szeretet kéri ezt. Jézus egyszerűen nem tudott addig nyugodtan imádkozni, énekelni, amíg tőle néhány méterre emberek szenvedtek. Ezért hangsúlyozta: a szombat az emberért van! Azt sem bánta, hogy emiatt majd később perbe fogják, keresztre feszítik.

    A törvényt tehát nem könnyelműségből, hanem csak és kizárólag szeretetből szeghetjük meg. Valójában ez nem is megszegés, hanem a törvény beteljesítése: törvényből Törvény lesz! smiley

    Értsük jól: a törvény jó, ha a Szeretet felé vezet! Ha Isten felé vezet, és nem elvezet Tőle! Ha nem ez történik, bezár önmagamba. Aki sokat használja a „kell” szót, amúgy sem szabad ember!

    Neked melyik a gyakrabban használt szavad? A „kell, mert szoktuk”… vagy a „szabad, mert jó”? smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Május 28, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat május 28 - június 3.:

    Az egyházi év ünnepkörei fokozatosan, „szeletenként” világítanak rá Isten Lényére és lényegére:  

    Karácsonykor inkább azon van a hangsúly, hogy az Atyaisten elküldi Fiát a világba, de elfeledjük könnyen, hogy nemcsak az Atya és a Fiú van jelen ebben a „küldés”-ben, hanem a Szentlélek árnyékozza be Mária méhét. Valójában Isten a Maga Teljességében cselekszik.

    Húsvétkor a Fiú dicsőséges feltámadását ünnepeljük, de valójában a Mennyei Atya támasztja fel Szentlelke által. Persze, a feltámadáskor a Fiúnak is közre kell működnie, de az Atyaisten küldi a Szentlelket, Aki leheli az életet.

    Pünkösdkor a Szentlélekre figyelünk inkább, a Fiú ráleheli tanítványaira a Lelket, de talán nem hangsúlyozzuk ki eléggé, hogy az Atyának és Fiúnak a Lelkéről van szó.

    Szentháromság Ünnepe az I-re a pont. A Szentháromság Ünnepe rávilágít arra, hogy már Kezdetben is – és azóta folyamatosan! – van a Kapcsolat. Isten is KAPCSOLATBAN él. Nem szűnik meg kapcsolatban élni. Megmutatja, hogy SZERETET-KAPCSOLAT NÉLKÜL NINCS IGAZI ÉLET.

    Ezért, amikor Istent megszólítjuk, akkor mi sem a magányos Isten felé fordulunk, hanem egy ÉLŐ KAPCSOLAT FELÉ, Aki minket is ilyennek teremtett.

    Mert mit is mond, mikor az embert teremti? Nem jó az embernek egyedül (Ter 1, 2,18). Nyilván a társról van itt szó, de nemcsak. Arról is szó van, hogy a társat Isten adja egyrészt, de másrészt a férfi és nő egymást csak Isten szemszögéből nézve tudja formálni, alakítani. Teljesen férfivé és nővé senki sem tud válni Isten „jelenléte” nélkül. Az ember tehát az Isten-férfi-nő hármasságában lesz igazán teljes.

    Nyilván, attól vagyunk emberek, hogy van értelmünk és akaratunk, de mit kezdünk ezekkel a csodálatos adományokkal EGYEDÜL? Szeretet nélkül nincs íze az életünknek!

    A Szentháromságos Isten nélkül olyanok vagyunk, mint az i betű pont nélkül. Vérszegény függőleges vonalacska... smiley

    Jézus azt mondja, aki engem lát, látja az Atyát is. Mikor tehát beengedjük a Szentlelket, Aki az Atyától és a Fiútól származik, akkor teljes lesz a kép, teljes lesz a látás is. Felkerül az I-re a pont. Odaát. smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Május 14, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat május 13-19.:

    Jézus elkészül e világból. Teljesen tudatában van, hogy eltávozik a világból, és még akkor is az EMBERRE gondol! Pedig tudja, hogy mire képes az ember, ha elhagyja Istenét, de azt is tudja, hogy mivé válhat, ha egyszer rádöbben arra, hogy szerethető. Nem mond le senkiről, mint ahogy nem mondott le Mária Magdolnáról, aki hűséges nő-tanítványa lett. Nem mondott le Péterről, aki megtagadta, de hűséges tanúja lett. Tamásról sem mond le, aki kételkedett benne, de külön megjelent neki. Sault sem hagyja nyugton, akiből Pál lett, a nemzetek apostola. Júdásról sem mondott le, ahogy olvassuk az evangéliumi részben, csakhogy az ember minden ajánlat ellenére is le tud mondani Istenről. És Júdás elárulta őt…

    Amikor az ember rádöbben szerethetőségére, elkezdi az önátadás szép útját. Leginkább az a nagy bajunk, hogy nehezen hisszük el, hogy szerethetőek vagyunk, és lelkünk mélyén leértékeljük magunkat… Talán azért is van ez így, mert túlságosan emberekre alapozunk, s ha nem értékelnek eléggé… lemondunk magunkról. Isten azonban nem mond le rólunk.  Jézus értünk imádkozik – van, kell ennél nagyobb örömhír?

    Ilyen a mi Mesterünk, Aki értünk imádkozik. Nemcsak jár-kel és segít mindenkin, hanem mélyen imádkozik. Jó lenne ezt is megtanulni Tőle. Imájában három – egymáshoz kapcsolódó – nagy kérés van:

    Tartsd meg őket nevedben, hogy egyek legyenek. Isten tartson meg! Egyik legszebb jókívánság, mert valójában CSAK Ő TUD MEGTARTANI! Hányszor elhitetjük magunkkal, hogy képesek vagyunk mindenre a magunk erejéből. Ez részben igaz is, de elfelejtjük, hogy a magunk erejét sem tulajdoníthatjuk magunknak. Nem vagyunk a magunkéi, Istené vagyunk. Ha egyszer ezt elhinnénk, akkor szerethetőnek éreznénk végre magunkat, hiszen ha Istené vagyunk, akkor nem lehetünk értéktelenek…

    Őrizd meg ebben a világban: ebben a világban kell élnünk. Elmenekülhetünk, de valójában mindig visszük magunkat is. BÁRHOVÁ MÉSZ, OTT VAGY! Csábító arra gondolni, hogy valahova elhúzódunk és elbújunk a világ elől.

    Legtöbbször azért van bajunk mással (a világgal!), mert magunkkal van bajunk – és a világra fogjuk. Azt mondjuk: ilyen a világ. A világ azonban csak olyan tud lenni, amilyenné tesszük! Akkor nem kell az elvonulás? Dehogynem, csak az ne menekülés legyen, hanem azért történjék, hogy tartósítsuk magunkat Istennel és Istenből. Hogy ne veszítsük el jó ízünket.

    Szenteld meg őket az igazságban. Szentté válni csak Istenben és Istennel lehet. Szentté válni azt jelenti: elfogadom nap mint nap Isten szeretetét, próbálom őt megismerni, s Ő elkezd vezetni. Belesimulok a lét erőibe, és fokozatosan kezdem megismerni magamat. Isten ismerete ugyanis elvezet önmagunk megismeréséhez. Ez a szentté válás folyamata. Amikor rájövök, hogy minden Róla és rólam szól, akkor már jobban el fogom tudni viselni a világot, amelyre korábban haragudtam, s amelytől elmenekültem. Mert magamnak is megbocsátottam…

    Jézus az önátadásban élt. Atyjának való önátadásában a Szentlélek által! Én kinek élek? smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Apr 23, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Jn 10, 10-19

    Heti gondolat április 23-29.:

    Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a Jó Pásztor képéhez, egy látszólagos ellentmondást kell feloldanunk. E szövegrész előtt Jézus azt mondja, hogy Ő az Ajtó a juhok számára. Hogy lehet egyszerre Ajtó és Pásztor? Nem ellentmondás?

    Egyik nem zárja ki a másikat, még akkor sem, ha úgy hangzik. Abban az időben este egy karámszerűségbe terelgette a juhokat a pásztor, amely rendszerint kör alakú vagy néha szögletes volt, de ajtaja nem volt, csak egy nyílás. Az est közeledtével, a pásztor a nyílás elé állt, pásztorbotját keresztbetette úgy, hogy a juhoknak egyenként kellett átbújniuk alatta. Így tudta megszámlálni őket, s így azt is észrevette, ha valamelyiknek baja van. Miután minden juhocskáját bent tudta, belülről a karám nyílása elé feküdt keresztbe. Tehát a szó szoros értelmében, csak rajta keresztül lehetett ki- és bemenni. Így valóban ő volt a karám élő ajtaja. Jézus ezt a szép képet magára vonatkoztatja, és ez a kiindulópont fontos ahhoz, hogy valóban jól értsük a Jó Pásztor képét!

    Ebből az is kiderül, hogy tulajdonképpen SZEMÉLYESEN FIGYEL MINDENKIRE. Isten egyformán szeret? Nem. Személyesen. Az „egyforma” túl általános. A személyes szeretet kifejezőbb! Amúgy sincs mindig egyformán szükségünk a szeretetre, az odafigyelésre. Amikor valaki beteg egy családban, akkor ő nagyobb odafigyelést igényel, mint egyébként. Milyen jó tudni, hogy a jó Pásztor SZEMÉLYESEN SZERET.

    Sok út vezet Istenhez, de azok sokszor hosszak. A legrövidebb és legegyszerűbb az, amit Jézus már kétezer év óta mutat. Annyi mindent, annyi utat ki kell próbálnunk, hogy rádöbbenjünk: azok az utak is az EGYETLEN ÚT FELÉ VEZETNEK. Azért kizárólag Ő A PÁSZTOR, mert AZ ATYA Benne mutatkozik meg: „Aki engem lát, látja az Atyát is”(Jn 14,9). Az a kérdés, hogy ha tényleg kereszténynek nevezzük magunkat, akkor miért kell nekünk tapogatóznunk a sötétben, mikor a világosság, a nyilvánvaló adott. Az Atya megmutatta a Fiúban, hogy ki az Isten. Isten keresett meg minket a Fiúban, MINDEN MEG VAN MUTATVA. Miért nem akarunk bízni, személyes kapcsolatba kerülni Vele, Aki név szerint ismer és személyesen szeret?

    Jó Pásztor és Hivatások Vasárnapján hajlamosak vagyunk csak a szolgálati papságra, lelkipásztorokra gondolni. Nyilván, fontos ez is, de aligha figyelünk fel arra, hogy mindenki a maga háza táján őre kell legyen a rábízottaknak,  a kiválasztottak feladata ugyanis, hogy másokat ráébresszenek kiválasztottságukra! Szülők, tanárok, elkötelezett férfiak és nők bármilyen foglalkozásban – lehetnek jó pásztorai, őrei a rájuk bízottaknak, amennyiben AZ EGYETLEN JÓ PÁSZTORRA irányítják figyelmünket.

    Legyünk őrzői azoknak, akikkel együtt élünk!

    Te kire vigyázol? Vigyázzunk magunkra, vigyázzunk egymásra! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Apr 16, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat április 16-21.:

    A húsvéti szent időben egymás után olvassuk a Feltámadt Krisztus jelenéseit. Egy találkozást mindig jobban értünk meg, ha a többiekkel együtt vizsgáljuk és szemléljük!

    Talán még eleven bennünk a Feltámadt Krisztus találkozása Mária Magdolnával, aki egyáltalán nem boldog, mert a sírt – a Múltat – nézi, és így nem tudja meglátni a Jelent, az Élőt. A Halál Birodalmában nem lehet látni az Élőt… Mária Magdolna elveszettnek érzi magát…

    Szemei akkor nyílnak meg, amikor mögötte áll a Feltámadt Krisztus, és megszólítja őt! Ehhez azonban meg kell fordulnia, el kell fordulnia a sírtól (a múlttól) és el kell engednie mindazt, amihez ragaszkodott. Ő ragaszkodott Jézushoz, Az Emberhez, de el kell engednie a múltat ahhoz, hogy meglássa a Krisztust – a Feltámadottat! A történeti Jézus egy kiváló ember, de a Feltámadt Krisztussal való találkozás mindaddig nem jöhet létre, amíg nem fordulunk el azoktól a múltbeli eseményektől, amelyek valamiért megkötnek. Mindig el kell engednünk valamit, hogy tovább tudjunk lépni…

    Az emmauszi tanítványok is néznek, de ők sem látnak... Ragaszkodnak a múlthoz egyik lábbal, s közben előre mennek másik lábbal! Félig élnek. Vontatottan élnek, mert még nem sikerült elengedniük a múltat! Találkoznak az úton a Feltámadt Krisztussal, és beszélgetnek a Názáreti Jézus esetéről.

    Amíg számunkra Jézus csak egy eset, addig az életünk baleset! Aztán kenyértörés közben megnyílnak szemeik. Elmondják társaiknak, akik még szintén nem látnak. Csak nézik az újra közöttük megjelent Krisztust, de nem ismerik fel. Mert ők is még le vannak ragadva a múltban. Félig élnek. Nem lehet EGÉSZEN A JELENBEN ÉLNI, AMÍG LE NEM ZÁRJUK A MÚLTAT. Persze, elfelejteni nem lehet – nem is kell föltétlen – de lezárni le lehet… és le is kell ahhoz, hogy meglássuk a felénk közeledő Feltámadt Krisztust, Aki teljesen új látásmódot ad!

    Szemeink felnyitásával Krisztus új látásmódot ad. Amikor megmutatja kezét és oldalát, rá akar világítani arra, hogy az ember szellem-lélek-test egysége. Ha egyiket elhanyagoljuk a másik kettő rovására – vagyis a hármat nem egységben szemléljük – akkor az már elég akadály arra, hogy ne válhassunk teljes emberré.

    Téged mi akadályoz? smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Apr 09, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat április 8-14.:

    Egyre inkább kérdés számomra, hogy ha a nagyböjtnek negyven napját megtartjuk, akkor a Húsvét ünneplését miért „rendezzük le” két nap alatt? Miért érnek véget az ünnepek olyan gyorsan számunkra? Hiszen Ötven Napról van szó… A húsvéti idő 50 nap, benne van a naptárban is smiley!

    Miért fontos ennek kihangsúlyozása?

    Azért, hogy esélyt adjunk a Feltámadt Krisztusnak arra, hogy velünk is szembejöjjön! Aki egyszer is meg akarja tekinteni a napfelkeltét, az olyan helyre megy, ahol ezt meg tudja látni. Időben odaül és figyel. A Nap mindig felkel, de hogy mi látjuk-e vagy nem, az már tőlünk függ!

    Húsvét nyolcada alatti evangéliumokban folyamatosan megjelenik. Egyszer egy személynek, aztán többnek is, csoportoknak is. Sőt, még alakot is vált, csakhogy találkozhasson és felismerhetővé váljon! Ezzel is jelezni akarja, hogy SZEMÉLYESEN AKAR TALÁLKOZNI MINDENKIVEL, ÉS MINDENKINEK TESTRESZABOTTAN! Van ugyanis, aki a tudományokban keresi, és egyszer – amikor nem is gondolja! – szembejön a Válasz. Van, aki a művészetekben, mások a zenében… ismét mások a hegyekben, vagy egyszerűen a hétköznapokban… És kétségtelen, hogy mindenütt szembejöhet Vele is a Feltámadott, mert keres!

    Azonban ha valaki azt állítja, hogy e területek valamelyikén találkozott, és utána valahogy mégis kerüli a többi embert és a közösséget, hogy elmondja nekik is, akkor ott nem történt igazi találkozás! Amikor és akinek a Feltámadott megjelenik, ott és akkor változás történik az emberben. Az az ember az örömhírt nem akarja többé megtartani magának, hanem elindul és megy, hogy minél többen találkozzanak a Feltámadt Krisztussal.

    A húsvéti történetek szereplői is mindig elmondják az örömhírt azoknak, akik még nem találkoztak Vele, mert azt is fontos kihangsúlyozni, hogy a Húsvét eseménye a lelkekben nem egyidőben történik…

    Tamás apostol is lekésett a „húsvéti miséről”. Hogy miért nem volt ott? Rengeteg választ kitalálhatunk, de a lényeg az, hogy nem volt ott, amikor a Feltámadt Krisztus első alkalommal jelent meg a tanítványoknak… Ezért is kétségbeesett. Ezért toporzékol és viaskodik a többiekkel. A Feltámadtnak csak ennyi kellett: rögtön belép és megszólítja. Egy ember kedvéért is lépik. Újra meg újra. És ezután is…         

    A Te kedvedért is lépni fog. Ha az általad támasztott akadály már nincs ott. Mi az akadály Nálad?

    Ha találkoztál Vele, elindulsz mások felé is. Ha még nem, nem baj: van még 43 nap smiley Nem? smiley (Persze, Pünkösd után is lehetségessmiley )

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Mar 26, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat március 26-31., Nagyhét:

    Az Ószövetségben ez a megnevezés az eljövendő Messiás egyik neve. Valójában azt jelenti, hogy Ember a még nem igazán emberek között. Ezt úgy kellene értenünk, hogy a Homo sapiens még csak emberré levő ember. Még nem az, akivé válnia kell. Jézus tehát úgy Emberfia, hogy Ő a prototípus: amilyenek lehetnénk, és amilyenné lennünk is kellene…

    Ennek értelmében mondhatjuk azt is, hogy Jézus túlságosan magasra helyezte a mércét. S a Vele való találkozás több viszonyulást szülhet:

    1. Mivel Jézus annyira más, ezért mássága irritáló. Ilyenkor a még készen nem levő embernek döntenie kell: elfogadja ezt a másságot és kezdi csodálni, hogy aztán követni kezdje… Ezek azok az emberek, akiket Jézus mássága vonz. Akik magukkal szembenéznek, és ebben a munkában nincsenek egyedül, mert tudják, hogy Jézus olyan Messiás, aki nem hagyja őket magukra szenvedéseikben, halálfélelmeikben sem… Az önmagukat megismerni akarók csoportja ez, akik nem félnek a változtatástól, a megváltozás nehéz útjától… Ez a belső út, ami a boldogságra, a teljességre, Isten életébe vezet…
    2. Mivel Jézus mássága irritáló, az ember el is utasíthatja Jézus lényét. A tiszta vonzhat is, de el is taszíthat, ha túlságosan szennyeink, mocskosságaink körül forgunk… Ezek azok az emberek, akiket Jézus mássága eltávolít…
    3. Jézus annyira más, hogy ezért Személye könnyen félre is érthető. Akik nem a mélyre figyelnek, hanem a felszínre. Nem a belső szabadság lehetőségére, amellyel boldogan élhetnének, hanem a külső, felszínes szabadságra, amely eltarthat sokáig, mégsem adja meg a belső örömet… Ezek azok az emberek, akik Külső Szabadítót látnak és várnak Jézusban. Ezek, akik pálmaágakat lengetnek, csak éppen ne kelljen önmagukkal szembenézniük.

    Három csoport, három viszonyulás. Nem lezárt csoportok, mert van lehetőség az átjárásra, ha nem jó helyen ismerjük fel magunkat…

    A Nagyhét jó lehetőség, hogy magunkba nézzünk, és imádkozzunk azokért, akik az önmagukkal való bátor szembenézés lehetőségét még nem ismerték fel, vagy még nem tették meg a szükséges lépés(eke)t.

    Jó munkát magunkkal, és másokért! smiley

    Bymartonk
    In
    Mar 19, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Jn 12, 23

    Heti gondolat március 19-25.:

    Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia” (Jn 12, 23)

    Mi is a megdicsőülés? Isten dicsőségében való részesedés, megistenülés (teózis), Isten színe látása, a mennyország állapota, az Istennel való egység. És ehhez még csak meg sem kell halni fizikai értelemben, hiszen az Istennel való bensőséges együttlét boldogságállapotot szül már e földi életben.

    Amikor János evangélista a búzaszem haláláról beszél, akkor arra az önátadásra gondol, amely önző énünknek – az egónak – meghalását jelenti. Ez pedig a szenvedés útja, amely – ha értelmet adunk neki – a megdicsőülésbe, a belső boldogság állapotába vezet.

    A megdicsőülés felé, Isten élete felé haladunk mindannyian. Vágyunk Vele találkozni, Vele lenni, de ez nincs meghalás nélkül.

    A megdicsőülés lényege: az Istennel való egység. Ez pedig szakaszokban történik: önerő, középszerű élet, misztika.

    A nagyböjt időszaka is erre a belső útra akarja irányítani figyelmünket: amíg az ember a maga erejéből akar Istenhez eljutni, addig nem jön meg a kívánt eredmény!

    Aztán ezért kétfelé kezd sántikálni, és csak kifelé éli a vallásosságot, „kifelé él” – hogy lássák, „kétfelé sántikál”!

    A kegyelem pillanata akkor érkezik el, amikor valamilyen formában találkozik az ember a szenvedő Jézussal! Ez egy belső érintés, amikor hirtelen minden megváltozik. A hétköznapi misztika az, amikor nem lebegsz, hanem élsz. A valóságban, feltűnés nélkül. Ez a titok. És a misztika ennek a titoknak a tudása! smiley Belső boldogságról van szó, hiszen a boldogság belül van.

    Lebontva az eddig leírtakat egy történettel, még inkább érthetővé válik a misztika lényege:

    Egy vak embert látogatott papja minden hónap első péntekén. Egyik alkalommal, amikor végeztek a szentgyónással és szentáldozással, azt mondta papjának: ne haragudjon, most nincs több időm magával társalogni, mert nagyon sok dolgom van. A pap megdöbbent, hiszen ez az ember még csak nem is lát, hogyan lehet olyan sok dolga? Nehezen hitt a vak embernek, ezért aztán rákérdezett: mondja, mégis mi az a sok dolog? Mire a vak ember azt mondta: figyelte ma a híreket? Mert én hallgattam. Minden nap hallgatom, de ma – ma annyi tragédia történt a világban, hogy ma egy kicsit jóval többet kell imádkoznom, mint eddig.

    Ez az ember – bár nem lát – folyamatosan imádkozik a szenvedőkért. Ez az ő küldetése, ezért „nincs is sok ideje” az emberekre. Érdekes: egy vak és idős ember megtalálta a küldetését, élete értelmét! Csodálatos dolog ez, hiszen ő is Istent dicsőíti meg életében. Nem látszik nagy dolognak, mégis a legnagyobb dolog: hétköznapi misztikussá válni!  

    Mi is válhatunk hétköznapi misztikussá. Éljünk a Mában (a Jelenre figyelve!) és ne a Mának! Akkor elkezdődik egy átalakulás, egy belső változás. A szenvedések ellenére és azokkal együtt is. smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Mar 12, 2018
    0 hozzászólás

    Heti gondolat március 12-18.:

    Az Ószövetség szimbólumvilágában a kígyó hármas jelképpel bír:
    A bűnbeesés történetében a kígyó a kísértés és a csábítás jelképe. Az első emberpár elbukik, mert a Szentlélek megvilágosítása nélkül lehetetlen átlátni a világ cseleitJézus úgy vette az akadályt, hogy nemcsak ismerte a gonosz természetét, hanem Istennel volt.

    A Számok Könyvében (21,6-9) olvassuk azt a történetet, amikor a zsidók engedetlenek, elfelejtik Istent és ezért kígyók marják meg őket. Ez azt jelenti, hogy a kígyó nemcsak a csábítás, a kísértés jelképe, hanem a pusztítás jelképe is.

    Ebben a történetben aztán az is benne van, hogy a kígyó nemcsak a csábítás és a pusztítás jelképe is, hanem a gyógyulásé is.  Ez azt jelenti, hogy akkor tudunk csak meggyógyulni, ha szembenézünk betegségünkkel, bűneinkkel. Azzal a gyengeséggel, ahol elbuktunk. A gyenge pontjaink mindig érzékenyek… Melyik az a bűn, ahol mindig elesek? Ennek a gyökerét kell megnéznem… ekkor kezdődik a gyógyulás útja…

    Gyógyulás nincs áldozathozatal nélkül! Áldozat nélkül nincs megújulás. Megújulás nincs „meghalás” nélkül. Miért? A bűn jóvátételt követel. A bűnnek következményei vannak… és viselnünk kell azokat. Vagy a sajátunkét, de vannak, akik ártatlanul másokét viselik. Ha egy ember elkártyázza a házát, födél nélkül maradnak gyermekei. Nem hibásak, de szenvednek. Ahhoz, hogy Újjászületés, Újszövetség, Újjáteremtés, Megújulás kezdődjön, valakinek oda kell adnia magát szabadon, önként és Szeretettel! Ennek a Valakinek tisztának, szabadnak kell lennie. Megkötözöttet, rabot csak szabad ember tud megszabadítani. Nincs önmegváltás! Gondoljunk bele ennek ésszerűségére: ha két fogva tartott rab egymás mellett ül, egymást nem tudják kiszabadítani, mert mindketten le vannak kötözve. Csak egy kívülálló tudja eloldani a kötelet, aki nyilvánvalóan nem rab, hanem szabad. Az igazi szabadságot Jézus tárja elénk, aki a kereszten is szabad, mert ott is szeret. Benne Isten megmutatja a szabadság lényegét: leszállhatna a keresztről, kinyírhatná környezetét, de akkor ismét félelmet gerjesztene… nem lenne a szerető Isten… Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, Aki áldozatul adja magát, Aki Életet ment. Kivált rabságunkból. Kiment a kígyó fogságából.

    Egyszer egy keleti vallási tanító megkérdezte a tanítványait: mit gondolnak, hogyan lehet megállapítani, hogy mikor van vége az éjszakának és kezdődik el a nappal? Az egyik tanuló ezt mondta: talán akkor, amikor már annyira világosodik, hogy messziről meg lehet különböztetni mondjuk egy kutyát egy báránytól. - Nem - válaszolta a tanító. Erre azt mondta egy másik: talán akkor, amikor meg lehet különböztetni egymástól egy fügefát egy datolyafától. - Nem - válaszolta a tanító. - Hát akkor mikor? - kérdezték. - Amikor valakinek az arcába nézel, és a saját bátyádat és nővéredet látod, akkor van vége az éjszakának. Ez már az újjászületés kezdete! Ha imádkozunk rendszeresen, de nem látjuk embertársunkat, nem akarjuk őt megérteni, akkor még nem találkoztunk igazából Istennel sem! Sajnos sokszor közöttünk nem a bátyáinkat és nővéreinket látjuk. Hanem csak egy embert, akiről tudjuk, hogy sok dologban azonosak az elveink. Elvekben társak vagyunk, de nem viselkedünk testvérként. Elvtársi viszonyban állunk egymással, testvéri viszony helyett. Aki találkozik Istennel, annak megváltozik az élete. Folyamatosan változik. Aki hisz, az nem elveszett ember. De elveszhet, ha magára marad sok ideig. Vigyázzunk – legyünk testvérek, s ne elvtársak! smiley

    Pages