Languages

Search form

    Heti útravaló

  • Bymartonk
    In
    Feb 13, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat február 13-19.:

    Ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem mentek be a mennyek országába. (Mt 5,20)

    Más megfogalmazással: ha nem szerettek jobban, mint azok, akik ugyan tudják értelmükkel a törvényeket és parancsokat, de nem engedik át a szívükön, akkor nem kerültök közel Istenhez.

    Vallási hovatartozástól függetlenül állíthatjuk e kijelentés értelmében: aki a lelki fejlődésének valamelyik szintjén elakadt, annak az istentiszteleten vagy a szentmisén való részvétel csak KÖTELEZŐ, és ezért könnyen megtörténik, hogy emiatt lassan el is marad a szent cselekményekről. Aki szereti Istent, annak nem kérdés, hogy hitét valamelyik egyházi közösségben kell gyakorolnia vagy nem – annak természetes, hogy valahová tartoznia kell, és másokkal együtt kell kifejeznie hitét. Ez a „kell” ugyanakkor nem kényszer annak, aki szereti Istent, mert a rendszeresség hitünk gyakorlásában rendkívül fontos.

    Vannak, akik betartják a Törvényt és a Törvény miatt vallásosak, de nem hisznek.

    Vannak, akik azt állítják magukról, hogy hisznek, de nem gyakorolják állítólagos hitüket. Mindkét út csapda: önmagunk becsapása.

    Aki hisz, az gyakorolja hitét. Minden más csak önámítás.

    Aki hitét gyakorolja, nemcsak hiszi, hanem tudja is, hogy Isten szeret. Az olyan családban nőtt fel, ahol a bizalom légköre körülvette, és ezért úgy igazán komolyan meg sem kérdőjelezte Isten létét és szeretetét.

    Akinek pedig nem adatott meg az a lehetőség, hogy bizalomteljes családi légkörben nevelkedjék, az sem elveszett ember: Isten folyamatosan küld számukra is hiteles, sugárzó embereket, csak észre kell venniük…

    Egy dolog biztos. Éspedig az, amit Victor Hugo olyan szépen megfogalmaz: Istenben kétféleképpen hihettek: vagy mint szamár az ostorban, vagy mint szomjazó a narancsban.

    Kívánom azt, hogy ez utóbbi tapasztalat erősödjék életünkben.

    Áldott hetet!
    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Feb 06, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat február 6-12.:

    Ti vagytok a föld sója… (Mt 5,13). A sónak akkor van igazi íze, ha elvegyül az étellel. Nekünk is úgy kell „összevegyülnünk” a világgal, hogy megmaradjon az ízünk. Ez az egyik fontos tulajdonsága minden kor keresztényének. Sónak kell lennie, ízt kell adnia ennek az ízét vesztett világnak.

    Ti vagytok, és nem Ti lesztek! Megkereszteltek bennünket. Mit jelent ez? Semmiképpen sem azt, hogy azután a magunk útját járjuk. A keresztény nem az, akit megkeresztelnek és utána a saját útját járja. A keresztség első gyümölcse, hogy az egyházhoz tartozóvá tesz bennünket, Isten népének tagjává válunk.

    Bosco Szent János, a fiatalok nevelője és a szalézi rend alapítója is ilyen ízet adó ember volt. A fiatalok megérezték, hogy ez a pap „jóízű”. „Bevegyült” közéjük és velük töltötte idejét, egy közösségben formálta őket közösséggé, de nem vegyült el velük! Rávezette őket arra, hogy mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, és ezt a leggyorsabban Krisztussal lehet. Krisztus nélkül önmegvalósítás, Krisztussal beteljesülés. Az önmegvalósítás öncélú és az elszigeteltségbe vezet. A beteljesülés pedig közösségbe vezet, ahová, ha bevetem önmagam, a közösség visszaad magamnak.

    Az osztályban arról kellett rövid fogalmazást írni, mit kérnének a gyerekek Istentől, hogy jobb legyen az életük. A pedagógus hazavitte a dolgozatokat, és este javította ki azokat. Amikor az egyik kisgyermek írását olvasta, elsírta magát és sehogy sem tudott megnyugodni. Ekkor ért haza a férje, aki megdöbbenve látta, hogy felesége sír. – Mi történt, mi bánt? – kérdezte. – Olvasd el ezt a fogalmazást, az egyik diákom írta. – felelte. A fogalmazásban ez állt:

    Uram, ma este kérlek, tégy meg valami különlegeset nekem: változtass televízióvá, mert így megbecsült tagja lennék a családnak, hiszen a szüleim így folyamatosan rám figyelnének. Ha ezt teljesíted nekem, akkor több órát csak velem fognak foglalkozni. Én leszek a figyelem középpontjában, így el tudom mondani azt, amit akarok, anélkül, hogy félbeszakítanának. A televízió különleges helyet foglal el a családunk életében, édesapám mikor hazaér a munkából, csak vele foglalkozik, még akkor is, ha fáradt… Nem szeretem, ha levegőnek néznek, arra vágyom, hogy velem is foglalkozzanak. Istenem, talán nem kérek sokat, csak annyit kérek, hogy lehessek én a televízió helyében.”

    Istenem, szegény gyermeknek milyen szívtelen szülei vannak – mondta megrendülve a férj.

    Ezt a fogalmazást a fiunk írta…

    Amikor azt mondjuk, megromlott a világ, akkor a legtöbb esetben saját magunkat minősítjük, akik talán ízünket veszítettük! Minket másolnak, akik utánunk jönnek. Valamire ráéreznek, amit mi nem merünk bevallani önmagunknak!

    Nemcsak sónak nevez a mi Urunk és Mesterünk, hanem a világ Világosságának is. Ahogy saját magát is smiley (Jn 8,12). Ő megmutatta, hogy ha Vele járunk, akkor felismerjük a bennünk levő fényt, istenképiségünket.

    Magunk képét kell formálni Isten Fényében. S akkor eligazodási pont leszünk, mint a hegyre épült város, messziről fogunk világítani és jóízűek leszünk.

    Csak kezdjük végre önmagunkon!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jan 30, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat január 30 - február 5.:

    Sokan nem értik, és félreértelmezik a Nyolc Boldogságot, amit Jézus az Ő országának programbeszédeként hirdet meg. A Boldogságokat nem ok-okozati viszonyként kell értelmeznünk, hanem teológiailag. Nem azért boldog valaki, mert szegény, mert üldözik, mert igazságtalanságot szenved, hanem valaki lehet boldog akkor is, ha szegény, ha éhes, ha üldözik, de szíve Istenben van lehorgonyozva. Ez a Boldogságok evangéliumának tartós üzenete.

    Kik a lélekben szegények? – Akik lelküket teljesen Istennek adják át, mert rájönnek arra, hogy minden más, amivel addig betöltötték, mulandó. Nem azt jelenti, hogy nem kell, CSAK MULANDÓ!  Alapállapot, amely ISTENNEL van tele, amelyet Ő adhat csak meg! Nem BIRTOKLÁS, hanem LÉTEZÉS! Nem parancs, hanem lehetőség!

    Boldogok a szomorúak! – Nem a szomorúság érzése miatt, hanem annak tudata miatt boldogok, mert tudják, hogy ha Isten felé fordulnak, Ő úgy vigasztal, ahogy más nem képes (ki lehet próbálni sok mást is, hogy erre rájöjjünk smiley) Boldogok, akik bűneik miatt szomorúak, mert Isten bocsátja meg azokat és lehetőséget ad mindig az újrakezdésre. Boldogok, akik mások bűnei miatt is szomorúak, mert nem érzéketlenek felebarátaik iránt!

    Boldogok a szelídek, mert nem erőszakosak, mert tudják, hogy örökölnek, és nem birtokolnak, és mert bennük van Isten ereje a Szentlélek által! Tudják, hogy Isten élete van bennük. Ez a legnagyobb gazdagság, mikor valaki ráébred arra, hogy Isten önmagát ajándékozza, az Ő létét és életét.

    Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az Igazságot – mert tudják, hogy ha Isten életét élik, akkor Isten mindig növekszik bennük! smiley

    Boldogok az irgalmasok – mert megtapasztalják bűnösségüket, de ugyanakkor Isten irgalmát is, ezért felismerik, hogy nekik is irgalmasnak kell lenniük és meg kell bocsátaniuk másoknak!

    Boldogok a tiszta szívűek mert Isten szemével kezdenek látni, AKI rávilágít a bűnökre, átvilágít rajtunk és szétoszlat minden homályt! Isten vagy a szívben van, vagy nincs máshol! A tiszta szívű Isten szemével kezd látni…

    Boldogok a békességben élők – mert egyre inkább bennük él az Isten békéje, és ezt továbbadják! NEM A VILÁG BÉKÉJE! Isten békéje pedig a szeretet melletti elkötelezettség eredménye!

    Boldogok, akiket üldöznek az igazságért – mert tudják, hogy a világosságot választották, s ez nem tetszik a sötétségnek, tehát mindenképpen üldöztetésben lesz részük!

    Ez az ára annak, hogy Isten élete terjedjen bennünk és általunk!  A boldogságok végső soron Istenről szólnak, Aki folyamatosan hív és szólít, megérint különféle módokon és eltölt Önmagával! A boldogságok nem parancsok (tiltások és felszólítások), hanem lehetőségek és különféle módok, ahogyan befogadhatjuk Őt!

    Ha kitárjuk lelkünket, hogy Isten töltse be;
    Ha szomorúságainkban is Feléje fordulunk;
    Ha erejével betölt és szelíddé tesz;
    Ha mindig jobban éhezzük és vágyjuk és szomjazzuk Őt – AKI ÚT, IGAZSÁG ÉS ÉLET;
    Ha irgalmasak vagyunk, ahogy Ő is velünk;
    Ha beköltözik szívünkbe és tiszta szívűvé tesz;
    Ha békéje bennünk van, és azt sugározzuk mások felé;
    És ha az Ő nevéért üldöznek is… AKKOR BOLDOGOK VAGYUNK!

    Ha kitartunk hűségben, akkor Ő megtart boldogságban!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jan 23, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat január 23-29.:

    Keresztelő János ideje lejárt, börtönbe került hite és meggyőződése miatt, életpályája végéhez közeledik. Befejezte küldetését, és ahogy ő elvonul, Jézus elindul. Most Jézusnak kezdődik az ideje, és ez nem más, mint a Fény ideje! És ahogy Jézus közeledik, megérinti és megfertőzi azokat, akikkel találkozik. Döbbenetes, hogy emberek, akik élik hétköznapi életüket, gondolkodás nélkül követik Őt egy tömör hívásra, amely így hangzik: kövess engem!

    Mit jelent a Krisztus-követés számunkra?

    E kérdés megválaszolásához szükséges, hogy meghalld azt a Szót, amely CSAK NEKED van címezve. Az üzenet személyre szabott. Azt a szót csak én értem meg. Egy dolog bizonyos: e szónak meghallásáért követnem kell Őt. Ha Őt követem, Ő visszaad engem magamnak, önmagam leszek! Jézus a Fény hozója és megvilágosítja életem, értelmet ad annak. Ez a Jézus-követés útja – önmagam megtalálása. Ezt csak úgy lehet, ha „elengedem” mindazt, amit én akarok hallani és engedem, hogy meghalljam azt, amit Ő akar mondani. Ez nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Csendben kell maradnom, sokszor ezért. S amikor elengedem a kérdéseket, akkor jönnek a válaszok… Több választ fogunk kapni, amikor nem erőszakoljuk Rá a kérdéseket. Ő tudja, melyek a mi vágyaink, s ahogy elengedtük – átadtuk – kimondva, hogy legyen meg az Akarata, akkor megjönnek a válaszok.

    Fontos annak kihangsúlyozása is, hogy Isten nem erőszakolja ránk magát: Attól lenyűgöző, hogy szabadon enged. Nem kötelez, és nem lekötelez – engedi, hogy önmagam legyek. Nem köt magához, nem fojt meg, hanem enged élni – és mégis paradox módon állandóan számíthatok rá.

    A Krisztus-követésnek a megtérés az előfeltétele és következménye egyszerre! (megtérés nélkül nincs Krisztus-követés!) Tényleg elhagytak a tanítványok mindent csak úgy? Ezt kérte volna tőlük Jézus?

    Nem. A Szentírás összességéből kiolvasható, hogy tovább is gyakorolták mesterségüket. A különbség csak az, hogy most többet voltak Vele és figyeltek Őrá. Vagyis hivatással éltek és dolgoztak tovább! Az Ő Fényében, a Szeretet Fényében újraértelmezték addigi életüket és munkájukat, tehát meglátták életük és munkájuk értelmét. Azt, hogy ugyanazt kell végezniük, de szolgálatban – és mások felé fordulva. Ez a megvilágosult élet!

    Meg vagyok győződve, hogy Jézus tőlünk sem azt kéri, hogy feladjuk munkahelyünket, családunkat stb., hanem arra kér, hogy ezt az Ő Fényében tovább tegyük, és akkor értelmet kap munkánk, családi életünk.

    A Krisztus-követést félreérti az, aki úgy hagy el mindent és mindenkit, hogy csak fanatikusan Jézusra figyel és többé nem vállal felelősséget azokért, akikkel addig élt. Ez menekülés.

    Jézus nem menekülésre hív, hanem követésére. Bármi lehet a foglalkozásod – az csak a foglalkozás! A lényeg az, ami belül van, a belső hozzáállás! Ha az megváltozik, a Szeretet felé irányul, akkor a régi megújul!

    Jó megújulást!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jan 16, 2017
    0 hozzászólás

    Heti gondolat január 16-22.:

    Tíz földműves együtt indult a mezőre dolgozni. Vihar lepte meg őket: tépdeste a fák koronáit, a kerteket, a szántóföldet meg teljesen letarolta. A cikázó villámcsapások és a jégeső viharos verése ellen egy düledező templomba menekültek.

    A villámcsapások hangja egyre erősödött, a korhadt gerendák recsegtek. Attól tartottak, hogy rájuk szakad a mennyezet. A földművesek méltatlankodva zúgolódtak, hogy biztosan van közöttük egy nagy bűnös és az ő méltatlan viselkedésének a következménye az égi háború. Féltek, hogy a gyakori villámcsapások áldozatai lesznek valamennyien.

    - Meg kell találnunk a bűnöst – javasolták, és túl kell adni rajta. - Akasszuk ki kalapjainkat a templom körüli kerítésre. Akinek kalapját előbb viszi el a szél, az lesz a bűnös és átengedjük sorsának.

    Megegyeztek a javaslatban. Nagy nehezen kinyitották a templom ajtaját és a tíz szalmakalapot a kerítésre akasztották. A szél egyet azonnal elkapott. Kegyetlenül és határozottan kidobták a kalap tulajdonosát is. A szerencsétlen ember kétrét görnyedt a nagy szélben és alig tudott lábon maradni. Csupán pár lépést haladt előre a nagy viharban, amikor óriási dörgést hallott és visszatekintett: a templomba becsapott a villám. Porrá égett az épület és a bennlévők.

    A bűnbak megtalálása az Ószövetségben is gyakorlat volt. Érezték, hogy a bűn megrontja a közösség életét, érezték, hogy valahogy ki kell ebből lépni, de még nem értették a megváltás lényegét. Ezért kitalálták, hogy ha a bűneiket ráolvassák egy bárányra és utána a bárányt elkergetik, elhajtják, akkor az elviszi a bűneiket. Ezt úgy tették, hogy volt az évben egy alkalom, egy ünnep, amikor kiválasztottak egy hím bárányt, majd a közösség elé vezették, és akinek, ami bűne csak volt, ráolvasta a bárányra. Majd mikor mindenki végzett, a bárányt elkergették, messzire elhajtották és ettől megkönnyebbültek, mert úgy érezték, hogy a bárány valóban elviszi az ő bűneiket. Ez egy nagyon érdekes szokás. Igaz, hogy csak jelképes cselekedet, hisz a bárány csak jelképesen vitte el az emberek bűneit, de mégis nagyon kifejező volt. És ezt a szokást hosszú évekig, több évszázadon keresztül gyakorolták.

    Amikor Keresztelő János rámutat Jézusra, mint Isten Bárányára, akkor valójában kijavítja a megváltásról addig vallott felfogást: Jézus nem úgy az Isten Báránya, hogy rá kellene olvasni az emberiség bűneit, hanem úgy, mint AKI ÖNKÉNT ÉS SZABADON ELVESZI A VILÁG BŰNEIT. Nem elviszi, hanem elveszi. Ehhez pedig szükséges, hogy mi át tudjuk adni neki: néven nevezzük a bűnt, nemcsak elképzeljük gondolatainkban. A néven nevezéssel konkretizáljuk azt, ami bennünk van, és így megszabadulhatunk mindattól, ami nyomaszt és terhel bennünket!

    Mi gyakran általánosítunk: általában beszélünk a bűnökről, főleg amelyeket más követ el. Pedig az önmagunkkal való találkozás nem jön létre, amíg nem nézünk szembe magunkkal…

    Ne féljünk ettől… Az Isten Báránya nem olvas ránk semmit, nem vet szemünkre semmit… Amit Ő mond, az a lényeg! Ő az Irány – Feléje nézzünk! S akkor eltűnnek kényszeres megfeleléseink! smiley

    Jó munkát! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jan 09, 2017
    0 hozzászólás

    Heti útravaló, január 9-16.:

    Valamikor Magyarországon történt a következő kedves kis eset. A falu plébánosa karácsony táján bemegy a szépen – az ünnepnek megfelelően feldíszített – templomba és a döbbenettől földbe gyökerezik a lába. A kis Jézuska eltűnt a jászolból!
    Sok mindent átélt idős ember volt már, de ez a felfedezés nagyon lesokkolta! Ebben a faluban rendes, becsületes, nyíltszívű emberek élnek! Vagy már ide is betört ez a vad világ? Nagyon szomorúan csukta be maga mögött a templomajtót, s szinte az utolsó pillanatban vette észre a fényes, új biciklijéről integető nyolc éves Pistit.

    - Plébános úr, plébános úr, tessék engem megvárni! - kiabált az atya után Pisti, és odakerekezett a templom elé. Vadonatúj biciklije csomagtartójában nem feküdt más, mint az elveszett kis Jézus.

    - Tetszik tudni, megígértem a Jézuskának, ha megkapom a biciklit karácsonyra, hálából elviszem egy körre!

    A karácsonyi idő véget ért. Ha megjelent az, AKI BENNÜNK VAN, akkor ne csak egy körre vigyük ki a világba, hanem egész éven át hordozzuk, hogy növekedjék bennünk. Ehhez azonban meg kell nyílnunk Neki, hogy nekünk is megnyíljék az ég.

    A karácsonyi ünnepkörben háromszor nyílik meg az ég. Először, amikor az angyalok láthatóvá válnak azok számára, akik meglátják őket: az egyszerű emberek számára… Másodszor Szent István vértanúságának ünnepén, aki szintén látja a megnyílt eget… És harmadszor, amikor Jézus megkeresztelkedésének ünnepén újra megnyílik az ég és a Lélek, mintegy (hosei) galamb rászáll Jézusra. Az ég megnyílását persze nem mindenki látja. Ahhoz fokozatosan lehet eljutni, de mégis hirtelen ajándék – és mivel ajándék, ezért nem lehet kierőszakolni!

    Vasárnap Jézus megkeresztelkedésére irányult figyelmünk, amikor NEKI is megnyílik az ég! Jézusban ekkor tudatosul EMBERKÉNT, hogy Ő sokkal több, mint egy ember. Biztos, hogy addig is érezte, de MOST MEGGYŐZŐDÉSSÉ VÁLIK, HOGY SOKKAL TÖBB AZ, AKI BENNE VAN, MINT BÁRMI, AMI A VILÁGBAN VAN! Most a benne lévő Isten nyilatkozik meg, mint Atya, hiszen azt mondja: ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.

    És Jézus, mint a kezdeti kis történetben, ettől arrafelé még tudatosabban hordozza az Istent, de nemcsak mint Atyát, hanem a Szentlelket is.

    Szentháromságos megnyilvánulás történik ennél az égi megnyílásnál, hiszen az Atya nyilatkozik, de a Szentlélek is ott van, AKI inkább anyai vonásokat mutat az Írásokban! Jézus úgy mutatja be ezután Istent, mint aki MINDENHATÓ, DE EGYBEN GYÖNGÉD IS. Vagyis, mint aki egyszerre Apa és Anya, és Ő a Fiú. Az egyedüli helyes Szentírás magyarázó Jézus, mert ettől arrafelé megmutatja azt, hogy ki az az Isten, aki Őbenne lakik, s Aki bennünk is lakik, amikor erre megnyílik a szemünk, és meglátjuk Őt, Aki bennünk van – és Aki nagyobb, mint bármi, ami a világban van!

    Adja Isten az Új Évben e tisztánlátás ajándékát! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Dec 22, 2016
    0 hozzászólás

    Heti útravaló december 19-25, Advent negyedik vasárnapja:

    A gyerekek által egyik nagyon kedvelt játék a puzzle. Ez egy amolyan „kirakós” játék, ahol a darabok együtt alkotnak egy egységes képet. E kép megalkotásán azonban fáradozni kell, de a gyerekek ezt meg is teszik, mert hiszik, hogy a végén összeáll a kép azokból a darabokból, amelyeknek önmagukban nincs jelentőségük. Paradox módon mégis jelentős mindegyik, hiszen nélküle nem lesz teljes a kép! smiley

    Az ÉLETNEK NEVEZETT JÁTÉK IS ÍGY NÉZ KI: vannak életünknek egyértelmű darabkái (legalábbis számunkra azok!smiley), és vannak olyanok, amelyeket legszívesebben mellőznénk, mert egyáltalán nem értjük, miért vannak, és hogyan tudunk kijutni belőlük…

    Advent negyedik vasárnapjának evangéliuma Józsefet helyezi előtérbe. A „háttérember”, akiről hallgat a Szentírás többi helye, előtérbe kerül és kiderül róla, hogy nagy a felelőssége. (Ezek szerint mindenkinek megvan a maga felelőssége, még a „háttérembereknek is… én hiszemsmiley! )

    József nem érti Máriát, amikor szembesül azzal, hogy jegyese áldott állapotban van. Először bizonytalan. Ez teljesen természetes! Nem vak hit vezérli, mert valójában ő sem Máriának hitt, hanem Istennek! Ez a csodálatos! Ez a lenyűgöző!

    József Istennek hitt, és ezért az angyal ugyanazt közli vele, amit korábban Máriával is közölt: ISTEN ŐKET VÁLASZTOTTA KI AZÉRT, HOGY FIÁT ELKÜDLJE KÖZÉNK, hogy velünk legyen a világ végezetéig!

    József ennek az Istennek hisz, AKI MINDIG VELÜNK VAN, még akkor is, amikor MI NEM VAGYUNK VELE…

    AMIKOR ÚGY ÉRZED, HOGY SZÉTESNEK KÖRÜLÖTTED A DOLGOK, VALÓJÁBAN AKKOR ÁLLNAK ÖSSZE!

    Sok olyan dolog ér bennünket az életben, amelyen változtatni nem tudunk. Egy dolgot azonban megtehetünk ebben a – számunkra értelmetlen – helyzetben is: IGENT MONDUNK ISTENNEK, AKI ebben az „érthetetlenségben” is JELEN VAN, ÉS VELÜNK VAN. Sokan elhitték, sokan elhiszik. Nem csalódtak a végén. Próbáljuk meg! smiley

    Kegyelmekben gazdag karácsonyt és Istentől megáldott nagyon boldog új évet! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Dec 12, 2016
    0 hozzászólás

    Heti gondolat december 12-18., Advent harmadik hete

    A "megfőtt béka" szindróma egy egészen különös biológiai jelenség leírására szolgál: ha egy békát egy tál meleg vízbe helyeznek, azonnal kiugrik abból. Elviselhetetlenül kellemetlennek találja a meleget, és reflexszerűen változtatni akar helyzetén. Ha azonban ugyanazt a békát egy tál hideg vízbe rakják, majd a vizet lassan, fokozatosan melegítik, akkor a béka szinte megfőzhető. Az ok: egyszerűen nem érzékeli a víz hőmérsékletének fokozatos változását. Az eredetileg kellemesen hűvös, majd lassan egyre melegebbé, végül forróvá váló vízben mozdulatlanul heverő béka helyzetét szinte valamennyien - egyének és szervezetek egyaránt - átélhetik.

    Tudatunk átsiklik környezetünk apró és kezdetben alig érzékelhető figyelmeztető jelzései felett. Nem érzékeljük egy barátság meglazulását, egy szerelmi kapcsolat elhidegülését. Elkerüli figyelmünket házasságunk a mindennapok unalmába való beleszürkülése, átsiklunk gyermekeinkkel, vagy szüleinkkel való találkozások ritkulásán, hozzászokunk munkánk növekvő monotonitásához, és nem érezzünk gondnak üzleti partnerünkkel való konfliktusaink növekedését. A vállalatok éppen így nem érzékelik környezetük mind több elemének minőségi változását. Nem fogják fel vészjelként az elpártoló vevőket, a kilépő munkatársakat, a megerősödő versenytársakat, a romló nyereségességet, és sorolhatnánk a példákat!

    Így veszíthetjük el fokozatosan azt a belső örömet is, amely életünk ajándéka, és amelyet az Istennel való kapcsolat képes csak megtartani! Az Istennel való kapcsolatunkról szól az élet: mi Neki adjuk figyelmünket, Ő pedig nekünk adja erejét. Ha ezt elmulasztjuk, mindent elmulasztunk! Az isteni erő bennünk szítja és fenntartja azt az örömöt, amelyet senki el nem vehet tőlünk!

    A mulandó öröm egész más: olyan, mint egy horizont, amely távolodik mindig, amikor mi közeledünk hozzá.

    Talán azért van ez, mert rossz irányban keressük? Minden bizonnyal! Ha teljes lényünkkel mondanánk igent Istennek, akkor MINDEN SZOMORÚSÁG ÉS NEHÉZSÉG ELLENÉRE is tudnánk örülni.  

    Az öröm megtérésünk gyümölcse, és megtérésünk soha nem ér véget! Ez örömvasárnap üzenete! Keressük a Jézussal való találkozást, mert ez az öröm kezdete. De ez még nem elég! Nem elég Jézussal találkozni. Követni is kell. Szavait átültetni a gyakorlatba. Vagyis megtérni, megváltoztatni életünket. A találkozástól magában nem leszünk keresztények. Őt követve, megtérve válunk azzá. S akkor értjük meg, mi az igazi öröm a szenvedések ellenére is!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Dec 05, 2016
    0 hozzászólás

    Heti gondolat december 4-11.: Advent második hete

    Jézus születése előtt, Izraelben már négy vallási mozgalom létezett. Voltak a farizeusok, akik pontosan és aprólékosan be akarták tartani a Törvényt! A Törvénytől várták a megváltást. Elkülönülteknek hívjuk őket, mert kizárták azokat, akiket ők bűnösnek tartottak! Aztán a szadduceusok, vagyis a zsidó papok, akik „összedolgoztak” a Római Birodalom képviselőivel, és nem hittek a feltámadásban sem. Voltak azután a zelóták, akik fegyverrel akarták megteremteni Isten uralmát. S végül az esszénusok, akik kolostorban éltek, és mindenki mást gyűlöltek, mert meg voltak győződve, hogy önmegtartóztató életüket megjutalmazza a hamarosan érkező Megváltó. Abszolút önbizalommal hitték: rajtuk kívül aztán senki sem üdvözülhet e világon! Csak számukra jön el a Messiás, és senkit sem fog megkímélni, csak őket. Ez tehát a vallási kép. Minél több a vallási mozgalom, annál nagyobb a kiábrándulás! Ma is!

    Keresztelő János hangja egy új hang: légy esszénus, farizeus, főpap, bárki – ha meg nem térsz te magad, el nem fordulsz bűneidtől te magad, új szívvel nem kezded el az életet, akkor a Messiás, aki már közel van, meg fog ítélni téged. És nem aszerint, hogy milyen csoportosuláshoz, klubhoz tartozol, hanem hogy milyen életet élsz. Az egyéni életet hangsúlyozza!

    Akkor mégis miben különbözik Keresztelő János és Jézus tanítása?

    Keresztelő grandiózus hang. Az Ószövetség utolsó, nagy, utat készítő hangja. De életformája életidegen, élettagadó, hangja fenyegető. Ő maga is távol él az emberektől, nem közöttük. Mást eszik, másképp öltözködik, mint a többiek. Minden igehirdetésének lényege még ószövetségi hangvételű. Abban látja a szívek megtisztítását, hogy mi az, amit nem szabad tenni! Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, stb. Mindenütt a NE. Tehát negatívum!

    Míg ő a nagy NEM hangsúlyozója és életidegen: lépj ki a világból, gyere ki a pusztába, térj meg, ne úgy élj, mint a többi, úgy élj, mint én – addig Jézus életigenlő. Az Emberfia együtt lüktet az emberrel. Közöttük jár, velük eszik és iszik, értük él olyan életet, amely szinte természetfölöttien természetes. Tiszta életet, új életformát. Úgy is mondhatjuk, hogy Jézus eljövetele három fázisban történik: a vallási mozgalmaktól Keresztelő Jánosig. Keresztelő Jánostól Jézusig, és amikor Jézust befogadjuk! Ez van egyéni életünkben is! Mindaddig, amíg kiborulunk, majd aztán leborulunk.

    Az ünnepek ismétlődnek, hogy belénk ivódjék az Igazság: Krisztus már eljött. S a megtérés lényege az, hogy ha szívünkbe feléledt a vágy, akkor szítsuk tovább.  Keresztelő János tehát az utolsó NEM. Jézus pedig Isten első nagy IGENJE a megváltozott, tiszta, új életre.

    János azt mondja: fordíts hátat bűneidnek és a világnak. Jézus azt mondja: maradj a világban, de fordulj Isten felé és akkor bűneid oszlani kezdenek… Keresztelő leszűkíti az életet, Jézus kitágítja. Keresztelő grandiózus utolsó hangja az Ószövetségnek, Jézus pedig az Istentől adott Alaphang. Aki ráhangolódik, Isten szíve lüktetéséhez igazodik. Az Istenre hangolt élet az egyedül élhető, emberhez méltó élet. Erre hív meg bennünket Jézus. És nemcsak Karácsonykor!

    Szép hetet!
    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Nov 28, 2016
    0 hozzászólás

    Heti gondolat november 27 - december 3: Advent első hete

    Ahhoz, hogy értékelni tudd a fényt, el kell töltened egy kis időt a sötétben…

    Egy ember egy magas toronyhoz érkezett. Belépett az ajtón és ott teljes sötétség fogadta. Ahogy körbetapogatózott, belebotlott egy csigalépcsőbe. Kíváncsi volt, vajon hová vezet a lépcső, ezért elkezdett felfelé lépkedni, de közben egyre nagyobb nyugtalanság támadt a szívében. Amikor visszanézett, elrémülve látta, hogy azok a lépcsők, amelyeket már maga mögött hagyott, kihullottak és eltűntek. Előtte a fölfelé kanyarodó csigalépcső, melyről fogalma sem volt, hogy hová vezet; mögötte pedig az ásító óriási fekete üresség.

     Ez az élet útja, ha van bátorságunk élni: felfelé és befelé haladni. Ennek „sűrített időszaka” az adventi szent idő, amely újra kezdetét vette és emlékeztet a lelki előrehaladás fontosságára!

    Isten többször megmutatja azokat a tornyokat, amelyekben lépcső van fölfelé, és Feléje vezetnek! Egy életen át menekülhetünk ELŐLE, és ilyenkor valójában magunktól menekülünk, hiszen BENNE ÉLÜNK, MOZGUNK ÉS VAGYUNK. A tornyok, és a benne levő lépcsők mindig felfelé mutatnak, és felfelé vezetnek. Bármennyire paradox módon hangzik, de ez a felfelé egyben befelé is: utazás lelkünk középpontja felé, ahol Isten van!

    Az idézett történetben az is érdekes, hogy a benne levő lépcsőn csak fölfelé lehet haladni. Nincs visszaút. Félelmek mindannyiunkban vannak, mint abban az emberben is, akinek volt bátorsága elindulni felfelé. Nyugtalanság volt benne, amikor visszatekintett és látta, hogy az addig megtett lépcsőfokok eltűntek.

    Ha Isten felé tudatosan haladunk, akkor eltűnik és elillan, ami mögöttünk van. Eltűnik a félelem, és a múltunk is beépül jelenünkbe. Ne féljünk fölfelé – és egyben befelé – haladni, mert a torony tetején elénk tárul a FÉNY, és mindent megértünk!

    Ez a Fény Isten szeretetének fénye – és ott fogunk rájönni, hogy valójában egész életünkben erre a fényre vártunk – vágytunk!

    Jó utat felfelé – és befelé! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Pages