Languages

Search form

    Heti útravaló

  • Bymartonk
    In
    Apr 25, 2016
    0 hozzászólás

    Heti gondolat - 2016. április 24 - május 1.:

    Többször felmerülhetett már bennünk a kérdés: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző? Hadd válaszoljak egy történettel.

    Egy indiai szerzetes egy patak partján behunyt szemmel imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart. A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában. Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól. Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte: miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart. A szerzetes elmosolyodott és azt felelte: neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak.

    Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot. Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk. Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét. Ez a természetes!

    Isten lehajolt a mi szintünkre, amikor elküldte Fiát, s a Fiúnak ezt nagyon meg kellett tanulnia, AKI szintén lehajolt és próbálta az ember a MAGA SZINTJÉN ÉRTENI! Ez az empatikus szeretet! Bemegyek a másik emberhez, leereszkedem az ő szintjére, hogy megérthessem. Így szeret az Isten, szidalmazás nélkül leereszkedik és erre a szeretetre buzdít minket!

    A legtöbb ember empátiára szomjas, és nem szimpátiára. Amikor beleélem magam a másik helyzetébe, az sokkal mélyebb, mint amikor csak kedvelem őt!

    Ezt gyakorolta Jézus, a Szentlélek erejével és erejében. Ezt a Lelket küldi nekünk is, hogy Általa Bennünk és Velünk legyen – s így az Ő mintájára gyakorolgassuk az új parancsot, hogy „új ég és új föld” legyen!

    Jézus végrendelkezik! Mi emberek, milyen görcsösen és pontosan tudunk ügyelni arra, hogy elhunyt, eltávozott szeretteink utolsó kívánsága teljesítve legyen, hogy hová legyen temetve, hogy mit énekeljenek a temetésen és még sorolhatnám tovább. Ha pedig végrendelet maradt az eltávozott után, ügyelünk arra, hogy precízen végre legyen hajtva az elhunyt végakarata – főleg, ha anyagi oldalról érdekeltek vagyunk benne.

    Ezzel szemben az Istenember végakarata, végrendelete messze nem izgat úgy bennünket, mint elhunyt szeretteinkért. Ebből is látszik, hogy nem szeretjük eléggé Jézust. Ha szeretnénk, minden erőnkkel azon lennénk, hogy végrendelete megvalósuljon: „Szeressétek egymást!” Ezzel meg is van az újabb kihívás, és feladat!  smiley A jövő hétre is – de nemcsak! smiley
    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Apr 18, 2016
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Jn 10, 27-30 >>>

    Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak:
    „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből.
    Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.”

    Heti gondolat - 2016. április 18-24.:

    Húsvét negyedik vasárnapja egy sokak által nem kedvelt (mert félreérthető!) képet mutat be Istenről: a jó Pásztor képét. Ha valakit irritál ez a kép, akkor az még nem értette meg a helyes önállósulás/önmegvalósítás lényegét: útmutatókra ugyanis szükségünk van! Közelítsük meg ezt az istenképet jó szándékkal, és ebben segíthetnek a következő – egymást kiegészítő – gondolatok:

    Először is, jó tudni, hogy Isten mindenkit név szerint ismer. Ez nemcsak a nevek tudása, hanem mély kapcsolatot feltételez Isten részéről. Ha Isten név szerint ismer, akkor tud rólam: „ha leülök, és ha felkelek” (138. Zsoltár). Nem tudok elmenekülni előle, illetve megtehetem, de Jelenlététől úgysem tudok szabadulni, mert mindenütt ott van és figyel.
    Másodszor, nem úgy figyel és őriz, hogy ellenőriz. Hanem csak egyszerűen őriz és utána megy annak is, aki évekig vagy évtizedekig „elkallódik”. Nem szól bele az „elveszett” életébe se, nincs kényszer, csak szerető figyelmesség.
    Harmadszor, aki „megadja magát” Isten szerető gondoskodásának, akkor a 23. zsoltár szerint többé nem kell félnie, még akkor sem, „ha a halál völgyében jár”. Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem engedi meg többé a fájdalmat – ezen mindenkinek át kell mennie – hanem egyszerűen csak azt, hogy kialakulhat az a tudat, hogy NEM VAGYOK TÖBBÉ EGYEDÜL.
    Negyedszer, ezzel a tudattal mély és bensőséges kapcsolat alakul ki részünkről is Isten felé, és akkor Őbenne élhetünk, ahogy Jézus megmutatta.

    Ezen gondolatok fényében nyilvánvalóvá válhat, hogy a vezető szerepben élők, a „pásztorok” azért vannak, hogy másokat is ráébresszenek kiválasztottságukra! Minden egyes embernek rá és fel kell ébrednie, hogy az elveszett ember mindenki számára azt jelentse: oda kell menni. Ahhoz, hogy megértsük a másikat, be kell menni az ő házába. „Bent” jobban fogjuk érteni, hogy miért olyan, amilyen – mint kívülről.
    A „pásztori” küldetés ismérve a bennünk levő hit minősége, vagyis a KISUGÁRZÁS! Aki megtapasztalja a BENNE LEVŐ ISTENT, AKI ÉLNI IS KEZD BENNE, LELKES – SZENT-LELKES, sugárzó emberré válik, s ez a pásztori feladat, amely – ismétlem – mindannyiunk feladata.

    Ott, ahol élünk és vagyunk, fedezzük fel, mit tehetünk másokért, különösen az elveszettekért. Szerintem, egyetlen dolog elég lenne: hitelessé válni, az maradni. Gondolat szó-cselekedet födje egymást! Kívánom ezt mindannyiunk számára is smiley és imádkozzunk egymásért!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Apr 11, 2016
    0 hozzászólás

    Heti gondolat - 2016. április 4-10.:

    Húsvét harmadik vasárnapjának evangéliuma szerint immár harmadszor jelenik meg a Feltámadt Jézus az ő tanítványainak körében. Nem azért teszi ezt, hogy megdorgálja őket egykori hűtlenségükért, hanem CSAK AZÉRT, HOGY SZOLGÁLJA ŐKET. Visszatér győztesen a halálból, de nem azért, hogy bosszút álljon, s leszámoljon ellenségeivel – bár megtehette volna, de akkor semmiképp sem azt az istenképet tárta volna elénk, amelyet az evangéliumok lapjain olvasunk! Ő a szeretetével „bizonyít” – s erről ismerik meg, hogy az Úr az. Mert a Feltámadottat a szeretetéről lehet legjobban felismerni.

    Ennek feltétele pedig, hogy SZEMÉBE NÉZZÜNK, ŐT NÉZZÜK és lássuk. Van, aki néz, s van, aki lát is. János, a szeretett tanítvány ismeri fel elsőként az Urat. Annyiban ismerjük fel életünk eseményeiben Jézust, amennyiben él bennünk a szeretet.

    Mindennapi foglalkozásainkban álljunk meg időnként a jövő héten és hívjuk be Őt életünkbe. Ő már ott áll, csak fel kell ismernünk jelenlétét. Ha Őt meghívjuk minden reggel, akkor foglalkozásunk hivatássá válik és látni fogjuk a lényeget.

    Anthony de Mello története szerint, amikor elérkezett a mester távozásának ideje, a tanítványok könyörögtek neki, hogy ne menjen el. Ő azonban így szólt:

    – Hogyan is látnátok, ha nem mennék el? Erre azok is kérdéssel feleltek:
    – Mi az, amit majd meglátunk, ami után elmész? A mester azt mondta:
    – Én csak annyit tettem, hogy ültem a folyóparton, s osztogattam a folyóvizet. A küldetésem pedig az volt, hogy majd ha félreállok, észrevegyétek a folyót, és magatok is tudtatok meríteni belőle.

    Húsvét új esély az újrakezdésre! Áldott szolgálatot ezen a héten is!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Apr 05, 2016
    0 hozzászólás

    Heti gondolat - 2016. március 28 - április 3.:

    Az első világháborúban harcolt Gyula Sándor, a neves erdélyi hegedűművész. A háborúban elveszítette balkarját, amellyel a hegedűjét, életének egyik felét ölelte magához. Amikor hazatért, eltemetve találta feleségét, életének másik felét, aki támasza és segítsége volt mindig. Elhatározta, hogy véget vet életének. Végzetes lépése előtt azonban fölhívta az egyik budapesti szállóban lakó barátját, hogy elbúcsúzzon, és bejelentse neki szándékát. A jó barát meglepő módon nem szólt semmit, hanem odahívott egy muzsikust a telefonhoz, és három dalt játszatott el vele.

    Az első az volt, amellyel Gyula Sándor egykor szerelmet vallott feleségének. Jusson eszébe: akinek voltak szép napjai az életben, annak érdemes azért élnie, hogy emlékezzék ezekre a szép napokra.
    A második a Rákóczi induló volt. Jusson eszébe: van hazája, amely őt megbecsüli eddigi munkájáért, szereti, és számít rá továbbra is.
    Végül eljátszatta az „Istengyermek, kit irgalmad közénk lehozott…” kezdetű egyházi éneket. Jusson eszébe: amióta Jézus eljött a földre, azóta nincs értelmetlen élet. A hegedűművész nem lett öngyilkos! Hegedű nélkül, feleség nélkül, fél kar nélkül, de egész szívvel vállalni tudta az életet. Belátta, hogy ilyen csapások ellenére is lehet értelme az életnek.

    Barátján keresztül maga a feltámadt Jézus Krisztus mentette meg, aki a három dalon keresztül még három nagyon lényeges dolgot is üzent, ha belegondolunk:

    • volt múltja. Nagyon szép karriert futott be, művész lett belőle. Amikor magához ölelte hegedűjét, másoknak is üzeneteket közvetített, megörvendeztetett, vagy éppen bánat idején vigasztalta őket.
    • van jelene, hiszen van hazája, amely megbecsüli munkájáért.
    • van jövője is, hiszen lehet Krisztusa is, ha mellette dönt. S ha ez a döntés megszületik, akkor nem értelmetlen az élete.

    Különféle módokon érinthet meg minket is a feltámadott Krisztus, AKIT már nem köt sem tér, sem idő, hiszen zárt ajtókon keresztül is megjelenik tanítványainak. És nemcsak nekik, hanem mindenkinek, akiben megszületett a húsvét hite. Mindenkinek, aki nemcsak húsvétkor, hanem egész húsvéti időben húsvétot ünnepel, mert tudja, hogy az igazi hitet nem lehet elhallgatni, azt VALÓBAN ÜNNEPELNI KELL. Mi legtöbbször gyászoljuk a hitet, s nincs meg bennünk a Szentlélek tüze, amelyet a Feltámadt Krisztus ajándékoz nekünk. Nem véletlen, hogy körülöttünk és mellettünk kétkedő Tamások várják, hogy élő hittel tanúskodjunk arról, AKI bennünk van!

    A föltámadt Jézus örömhíre ma nekünk is szól: Békesség nektek! Ne féljetek!

             Ízlelgessük kicsit magunkban ezt az ősrégi köszöntést. Lehet egész héten át a mi mindennapi imánk: Feltámadt Jézus Krisztus, tölts el engem a te békéddel! Nem azzal a békével, amelyet a világ ígér és ad! Nem azzal a békével, amelyért földi uralkodók harcolnak, és jó szándékkal akarnak – ez ideig-óráig megteremthető – hanem azzal a békével, amelyet CSAK Ő, a FELTÁMADOTT képes adni nekünk, ha kinyitjuk szívünket és befogadjuk Őt életünkbe.

    (Sajgó Balázs)

    Bymolnarj
    In
    Mar 21, 2016
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Lk 22,14 - 23,56 >>>

    Heti gondolat - 2016. március 21-27.:

    Jézus Krisztus szenvedéstörténetében első olvasásra nagyon sok negatív szereplőt találunk. Hosszabb megfigyelés esetén is ugyanez a helyzet: Péter tagadása, Júdás árulása, a tanítványok megfutamodása és szétszéledése – nagyon kevés kivétellel! Ha Jézusnak Jeruzsálembe való „dicsőséges bevonulását” szemléljük, akkor még sok más szerep elénk tárul: olyan emberek hajlongása Jézus előtt, akik aztán megfeszítésére „szavaznak”, stb.

    Ami engem mindig megdöbbent ebben az eseménysorozatban, az a távolról kritizáló ember, akinek nincs bátorsága felvállalni azokat a gyöngeségeket, amelyeket másokban felismer! Nem védem az eddig felsoroltakat, de róluk tudjuk, hogy valami megváltozott bennük. Péter tagadott, de aztán ,,kiment és keserves sírásra fakadt'' (Mt 26, 75), tehát megbánta bűnét. A szenvedéstörténetből kitűnik, hogy még Júdás sem volt megrögzött bűnös. Amikor látta, hogy Jézust elítélték, ,,megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapnak és véneknek: Vétkeztem -- mondta --, elárultam az igaz vért'' (Mt 27, 3--4). A szétszéledt tanítványok is beismerték gyengeségüket.

    Ma is ez van egyházunkban. Joggal kifogásolható a Péterek tagadása, a Júdások árulása, az egyházhoz hű emberek hirtelen elfordulása, a mindig tapasztalható bűn.

    Ami fájdalmas, hogy mindezt azok a keresztények állítják, akik ugyanazokkal a hibákkal küzdenek, de csak távolról figyelik közösségeink életét. Kritizálják a keresztények „gyengeségeit”, de ők maguk nem képesek javítani rajtuk részvételükkel, hozzáállásukkal. Ez a komolyabb baj: valakit vagy valamit távolról kritizálni, s közben semmit sem tenni érte. Innen már csak néhány lépés, és érzéketlenné válunk!  

    Legyen bátorságunk felvállalni gyengeségeinket, társuljunk azokhoz a „gyengékhez”, akiket egyházi közösségeinkben nagyon észreveszünk negatív értelemben – és segítsük őket. Különben félő, hogy érzéketlenné válunk mások szenvedései iránt, akikből a szenvedő Jézus tekint ránk!

    A Nagyhét gyakorlatai és szertartásai segíthetnek ebben!
    Áldott hetet!

    (Sajgó Balázs)

    Bymolnarj
    In
    Mar 14, 2016
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Jn 8,1-11

    Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, és vádolhassák.
    Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. Ők azonban tovább faggatták. Erre fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki közületek bűn nélkül van!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön. Azok meg ennek hallatára egymás után eloldalogtak, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középen álló asszonnyal.
    Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hol vannak, akik vádoltak téged? Senki sem ítélt el?”
    „Senki, Uram” – felelte az asszony.
    Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

    Heti gondolat - 2016. március 14-20.:

    A bűnös asszonyt meg akarják kövezni azok, akik rajtakapták őt házasságtörésen. A törvény hűséges védelmezői, a vallásukat hibátlanul gyakorló ügyes fiúk, akik önáltatásban és szeretet nélkül élnek. Nemcsak szeretet nélkül, hanem annak hiányában is, hiszen akinek nagyon hiányzik a szeretet, az a vallás nevében mindenkit elpusztítana maga körül.
    Amíg nem jutunk el arra a pontra, hogy tényleg igazán és őszintén sírásra fakadjunk bűneink miatt, addig nem tapasztaltuk meg Isten irgalmát. Addig bizony még felszínes a vallásosságunk és inkább hasonlítunk ezen evangéliumi rész törvénytisztelőihez, mint a bűnös asszonyhoz, akihez lehajol az Isten.

    Mindig elgondolkodok a gonoszság határtalanságán. És egyre inkább érzem, hogy a gonoszság „határtalanságának” azért mégiscsak van határa: Isten irgalma. A hozzánk lehajló, bűneinket porba író Isten felemel minket!
    Ebben a részben különösen érdekesnek mutatkozik a gonosz „leleményessége”, hiszen nem a bűnös asszony áll annyira az érdeklődés középpontjában, mint Jézus, hiszen őt figyelik, „lesik”, hogyan ejthetik csapdába… Ha irgalmas, akkor azzal fogják vádolni, nem tartja be a mózesi törvényeket, amelyek szerint megkövezés jár a házasságtörésért. Ha pedig betartja a mózesi törvényeket, akkor a sokat hangoztatott irgalmasságot nem gyakorolja, tehát ellentmond önmagának. Szegény farizeusok, már megint az ördög csapdájába kerültek, éspedig azért, mert nincs a szívükben elegendő szeretet – ezért a törvény görcsös megtartásába kapaszkodnak… S ma ők is esély kapnak – mi is -  esélyt kapunk újra a magunkba szállásra, a gondolkodásra. Valójában mindig kapunk időt a gondolkodásra, csak az a kérdés, hogy élünk-e vele? Sokszor tényleg kényelmesebb mindent elhinni egyből, mint valaminek gondosan, őszinte lelkiismerettel utánajárni! Jézus lehajol és ír a földre. Nem az a lényeg, hogy mit ír, hanem a bűnöshöz hajol le – és felemeli őt. Ez a nagyböjti idő lényeges üzenete!

    Áldott hetet!
    (Sajgó Balázs)

     

    Bymolnarj
    In
    Dec 18, 2015
    0 hozzászólás

    Carl Gustav Jung volt az a lélekbúvár, aki Sigmund Freud tudatalattiját kiegészítette a kollektív tudatalattival. Ez azt jelenti, hogy az emberekhez olyan, nem tudatos tartalmak tartoznak, amelyeket nem az egyéni élet eseményei töltenek fel. A családi állításoknak talán ez lehet az egyik tudományos alapja. Sokan arra vállalkoznak, hogy megfelelő kompetenciával rendelkező szakemberek vezetésével, családi állításokon, a családi gyökerek gyógyításán részt vegyenek. Az ilyen tapasztalatokkal rendelkezők egy része azt állítja, hogy a közvetlen őseikben történő mély és nagyon leterhelő elakadások oldottak fel bennük a csoportos játék alkalmával. Érdekes, hogy a Bibliában a családi gyökerek mennyire fontosak. Az Ószövetségben találjuk az állítást: „apáitok ették a gyümölcsöt, és fiaitok foga vásott el tőle.” Több megvilágításból is felerősödik az a tény, mely szerint a feldolgozatlan életünk terheit valamilyen szinten továbbadjuk utódainknak. Jó lesz idejében nekifogni a bennünk lévő rendteremtésnek, hogy közvetlen és közvetett utódaink lelkének ne a leterhelést, hanem az Isten áldását tudjuk tovább adni.

    (Sebestyén Ottó)

    Bymolnarj
    In
    Dec 04, 2015
    0 hozzászólás

    Az emberi lélek mélyén hatalmas erőforrások szunnyadoznak, amelyeket alig ismerünk. Keresztény kultúránk is hosszú évszázadokon keresztül a racionális területet részesítette előnyben az üdvösség keresésének az útján. Az egyház üdvösség-közvetítő szerepe túlhangsúlyozódott, és az Isten útjain való járás többnyire lefokozódott a külső normák teljesítésére.

    Ez a szemlélet elég gyakran még ma is uralkodóban van. Ennek fő oka az egyház félelme, hogy a kontrol kicsúszhat a kezeiből, másrészt annak a félelme, hogy azok a hívek, akik egyéni utakat próbálgatnak tapasztalt spirituális vezetők nélkül, könnyen eltévedhetnek a szellemi világ útvesztőiben. Ezt a lehetőséget ma számtalan „spirituális K.F.T.” ki is használja, és az ezotéria kétes értékű világába behálózza a jó szándékú, de lelkileg félművelt embereket. Jézus jelenléte ezt a bennünk lévő régiót hozza mozgásba, amelynek hatására a szív és a lélek erőforrásai mozgásba jönnek, és nagyon mély hatásokban és annak gyümölcseiben részesítik az embert.

    (Sebestyén Ottó)

    Pages