Languages

Search form

    Önmagamat csak Istennel és Istenben tudom megérteni

  • Bymartonk
    In
    Jun 25, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Iz 49, 1-2
    Heti gondolat június 25 - július 1.:

    Romano Guardini írja: „Minden újszülöttnek születése pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé. Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szó értelmét. Az örök Bíró is ezt a szót kéri majd számon tőlünk.”

    Ha elég időt adnánk magunknak, akkor a bennünk élő Isten megszólalna csendünkben. Lehet, hogy a mi elképzelésünket akarjuk visszahallani és ezért nyomjuk el azt a belső szót, ami csak a miénk? Lehet, hogy elképzelésünk köszönőviszonyban sincs Isten tervével?

    Van, aki azért született, hogy könnyítsen mások szenvedésén. Vannak, akiknek az a hivatásuk, hogy imára kulcsolt kezek legyenek ebben az Istenre éhes világban. Vianney Szent János megértette: ő arra született, hogy feloldozó kéz legyen. Lisieuxi Kis Szent Teréz azért, hogy szeretet legyen az egyház szívében. Mindenki valamiért született. Az ember csak akkor lehet megelégedett, ha megérti, miért született. Ez képes értelmet adni életének. És megbékél önmagával.

    Fontos a foglalkozásom, a tetteim, minden, amit teszek, de ha nem a saját életemet élem, akkor keserű lesz a vége… Isten fényében érthetem meg igazán életem értelmét és magamat. Ha CSAK tudományos módszerek alapján (nyilván, ez rendkívül fontos eszköz!) akarom ezt megtenni, nem elég. Akkor úgy járok, mint az a bozótlakó bennszülött, aki az expedíció vezetőjétől egy órát kapott ajándékba. Hallatlanul örült neki. Megmutatták neki azt is, hogyan kell felhúznia, hogyan járjon és ketyegjen, és az óra járt és ketyegett is. Csak éppen egyet nem tudott a bennszülött: hogy az óra az időt mutatja. Az óra és az idő között levő összefüggést nem értette.

    Sok magát modernnek tartó, tanult embernek van ilyen „órája”: diplomája, tudása, s a civilizáció sokféle hasznos eszköze – és ez nem baj, csak éppen az összefüggést nem érti, hogy mi végre van itt a világon.

    Pedig katekizmusunkban világosan megtanultuk gyerekkorunkban, csak… gyerekesnek tartjuk. smiley Pedig abban ott van a válasz: „Azért vagyunk e világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, Neki szolgáljunk és ezáltal a mennyországba jussunk.”

    Ha kezdjük Őt igazán megismerni, akkor biztos, hogy szeretni fogjuk és nem fogunk Tőle félni, mert Jézus olyan Istent mutat be, akitől nem kell félni. Az istenfélelem helyes jelentése: félni, hogy ne veszítsük el mi Őt. Ő nem veszít el minket.

    A katekizmus további lépése: ha szeretjük Istent, szolgálni fogunk. Mások felé fordulunk és helyesebben fogjuk szeretni önmagunkat is.

    A mennyországba jutás pedig azt a boldog állapotot jelenti, amikor megbékélek magammal. Amikor tudom, hogy ki vagyok, amikor önmagam leszek, és nem másokhoz viszonyítom magam. Önmagamat csak Istennel és Istenben tudom megérteni, mert Tőle jövök és Feléje tartok. Ez bizalmat ad nekem, és Nektek is ezt kívánom! smiley

    (Sajgó Balázs)