Languages

Search form

    Rovatok

  • 2019. Február 11.
    Dr. Kiss Gabriella PhD, szakmai vezető, mentálhigiénés szakember
    0 hozzászólás

    Azt tapasztaljuk, hogy a demenciával élő idősek fizikailag megöregednek, de lélektanilag többnyire a múltban, a gyerekkorukban, a fiatal korukban élnek. Mintha két dimenzió között mozogna a lelkük. A valóság és a képzelt, illetve számukra valósnak hitt múlt áthozva a jelenbe. Ez dilemmák sorozatát váltja ki a gondozó családtagban.

    2019. Január 24.
    0 hozzászólás

    35 éve dolgozom ezen a területen. Egy dunántúli kis faluban kezdtem el dolgozni 35 évvel ezelőtt, Gilvánfán, ahol mindenki cigány. Az iskolában is így volt ez, ahol tanítottam, minden második kisdiák cigány volt – mert más falvakból is jöttek gyerekek iskolába. Éveken át dolgoztunk ebben a hátrányos iskolában, akkor még középiskolában nem igazán lehetett találkozni roma diákokkal. Minden tanév végén, a nyolcadikosok elbúcsúztatásakor, azon küszködtünk és úgy bocsájtottuk útra a nyolcadikosokat, hogy mindenki beiratkozott valahova Pécsre középiskolába, szakmunkás-képzőbe.

    A második-harmadik évben már azt is tudtuk, hogy ez a beiratkozás nagyjából szeptembertől októberig tart. Ahogy hűvösebbre fordult az idő, ezek a fiatalok, akikkel éveken keresztül dolgoztunk azért, hogy megállják a helyüket egy középiskolában, sorban, nagyon gyorsan kihullottak azokból az iskolákból, ahova mi elküldtük őket, felkészítettük őket. Borzasztó érzés volt ezzel szembesülni.

    2018. November 9.
    Márton Kinga Izabella
    0 hozzászólás

    Azt gondoljuk, hogy alapvetően többség és kisebbség együtt él. Úgy tűnik, nincsenek különbségek, viszont azt tapasztaljuk, hogy mégis van egy „láthatatlan fal”, amely körülveszi a telepen élőket és elválasztja őket a többségi társadalomtól. Ez a láthatatlan fal az alacsony iskolai végzettség, a bűnözés, a korai gyerekvállalás, droghasználat, alkoholizmus, mindazok a tényezők, melyekkel a telepen vagy romákkal dolgozó szakember nagyon hamar szembetalálkozik. Ezek olyan nehézségek, melyek a szegregált telepeket jellemzik. Bár jelen vannak, sokszor nem akarunk tudomást venni róluk, vagy elnyomjuk a problémákat. Az első feladat láthatóvá tenni ezeket a problémákat, előhozni őket a helyieknek, hogy ők is tudatában legyenek annak, mivel állunk szemben, hisz első körben ők azok, akik ezekkel meg tudnak küzdeni, de ehhez segítséget kell kapniuk. Viszont azt látjuk, hogy a telepen élők hiába kezdenek el tanulni, hiába akarnak munkát vállalni, befejezik a nyolc osztályt, ezután nagyon nehezen tudnak elhelyezkedni, nagyon nehezen tudnak kilépni ebből a körből. Azért, mert van egy másik fal, amely körbeveszi őket, ezt a többségi társadalom hozta létre, alkotóelemei az előítéletek és a többségi társadalom hozzáállása. Eszerint: majd ha bizonyított, majd amikor már ezt meg ezt megteszi, ő nem bírja ugyanazt megcsinálni, amit én is, én is nagyon nehezen dolgozom, én is megküzdök azokért az eredményekért. Ezt a falat kívülről kell elkezdeni bontogatni, és ki kell mondani, hogy nem lehet ugyanazokat elvári automatikusan azoktól az emberektől, akik nehezebb körülmények közé születtek. A többségi társadalomnak rá kell jönnie arra, hogy mivel tudja megsegíteni a mélyszegénységben élők integrálódását. Hogyan tudjuk ezeket az előítéleteket lebontani, illetve mi a többségi társadalom feladata és felelőssége azért, hogy társadalmi integráció legen?

    Pages