Az időskor lélektana a demencia világában - Gyulafehérvári Caritas

Languages

Search form

    Az időskor lélektana a demencia világában

  • 0 hozzászólás
    Az időskor lélektana a demencia világában

    A 2. Alzheimer café rendezvényén elhangzott előadás kivonata

    „Öleljük hát a szívünkre az öregedést, tele van gyönyörűséggel, ha élni tudunk vele!” (Seneca).

     

     

    Amikor az időskor lélektanára gondolunk, számtalan érzés felmerülhet bennünk. Tekintsünk rá a képre. Mit látunk? Két idős személy egy nő és egy férfi mankó segítségével elhaladnak egymás mellett, de valami történik a lelkük mélyén, és mögöttük a tiszta fehér falon két táncoló árnyékot látva az érzésük számunkra is láthatóvá válik. Ők nem látják, de érzik! Mi a kép alapján, találgathatunk, hogy mire is gondolhatnak? Talán erre: „amikor fiatalok voltunk…”, „milyen jót táncolnék veled”, „de szép volt ez a nő/ ez a férfi”, „ebben a ruhában, olyan jól nézel ki”, „megöregedtünk”, „fiatalság vidámság”, „emlékszel?”, és számtalan más gondolat, érzés, átíveli a szívüket, lelküket. Mi találgatunk, hiszen meg szeretnénk érteni. Arra is gondolhatunk, hogy „a lélek nem öregszik”.

    Idősekkel beszélgetve számtalanszor felmerül ez a téma. Vannak, akik akár 80 évesen is egészségesen, tele lendülettel, megtalálják életük örömforrásait, mások túl fiatalon öregnek érzik magukat. Vitatható téma, azonban annyit látunk és tapasztalunk, hogy a demenciával élő idősek fizikailag megöregednek, de lélektanilag többnyire a múltban, a gyerekkorukban, a fiatal korukban élnek. Mintha két dimenzió között mozogna a lelkük. A valóság és a képzelt, illetve számukra valósnak hitt múlt áthozva a jelenbe. Dilemmák sorozatát váltja ki a gondozó családtagban, az ápolóban, hogy valójában mi is történik a demenciával élő személyek világában. Jelen vannak itt és most, vagy mégsem? Gyógyszerekkel próbáljuk erre a síkra terelni… A megértő gondoskodó szeretet, az elfoglaltság, a tevékenység segít. Édesanyjukat, édesapjukat keresik, látják őket, beszélnek hozzuk. Van, amikor a folyosón Terézke nénivel, éppen az édesapja jön szembe, és milyen boldog lesz ettől. „ Édesanyámhoz akarok menni” – elhangzik számtalanszor. Milyen jó érzés tölti el Irénke néni szívét, ha meglátja valakiben az édesanyját, és még jobb érzés, amikor még táncolhat is vele. Hozzábújik, és a zene segíti a lelke rezdüléseit. Rózsika néni a tükör előtt megállva az elhalt szeretteit látja. Elmondja, hogy mit lát, éppen kit és miről is beszélnek. Különös kognitív zavarnak nevezett folyamat a kívülálló számára.

    ***

    Idézzünk fel egy olyan képet magunkban, amikor vidám, egészséges időseket láttunk és egy olyan képet, amelyen az idős egyedül, egy sarokban üldögélve, kezére támaszkodva, elhomályosodott tekintettel a távolba néz. Lepereg az élete, visszagondol a múltjára, a családi, baráti kapcsolataira, vagy éppen felidéz valakit, valakiket – akik az emlékeiben élnek. A keresztény értékrendünk és a holisztikus szemlélet szerint a test és lélek egységének elvével, a belső békére kell törekednünk. Nem öregszünk egyformán, és ami az öregedési folyamatokat igencsak befolyásolja, az a szociális környezetünk. Cseri Kálmán: Öregen is gyümölcsöző című könyvében, olyan szépen kifejti: „legyünk olyanok, mint a fák a parkban, akik oxigénnel látják el a környezetüket. Minél idősebb egy fa, annál több oxigént tud kibocsájtani magából.” De vajon mit hozunk magunkkal a gyökereinkből? Hogyan éltek szüleink, nagyszüleink? Milyen volt a gyermekkorunk, kapcsolatunk? Amikor a szociális kapcsolatokra gondolunk, látunk-e követni való jó példát?

    Az időskor lélektanáról beszélünk, de nem hagyhatjuk ki magunkat sem belőle, hiszen születésünk pillanatától mindannyian öregszünk. Minden reggel, amikor felkelünk, belenézünk a tükörbe. De hogyan tesszük? Csak azért nézünk bele, mert ezt is megszoktuk, már gyerekkorunktól kezdve, vagy azért, hogy valóban szembe nézzünk magunkkal és megkérdezzük, „ki is vagyok én valójában? Ismerem magam? Milyen ember vagyok a családban, a munkahelyemen, vagy csak úgy általában a mindennapokban? „ Hogyan szeretnék megöregedni?”

    ***

    A lelkünkben zajló folyamatok, meghatározzák a mindennapjainkat, az életünket, a társas kapcsolatainkat. Amikor a lelki folyamatokról beszélünk, gondoljunk magunkra is. Mindig könnyebb a másik emberről beszélni. Figyeljünk magunkra, a lelkünk rezzenéseire. Akik demenciával élő személyeket gondoznak, számtalanszor megtapasztalhatják, hogy a hangulatunk, a szeretetünk, a türelmetlenségünk visszatükröződik a gondozott hangulatából, viselkedéséből.

    Az öregedés biológiailag több változást hoz, pl. érzékszervi szinten, bőr és véredények szintjén, mozgás szervi szinten és az immunitás szintjén egyaránt.

    A pszichológiai öregedésnél megemlíthetjük, hogy kiéleződnek a személyiség alapvető tulajdonságai, csökken az alkalmazkodási képesség, és módosulhat az emlékező képesség. Vannak zsörtölődő típusú idősek, és vannak békés természetűek, vagy mindkettő megtalálható egy személyben.

    De mi is történik a demenciával élő személynél? Minden embernek van „árnyoldala”, senki nem kivétel. A mindennapokban alkalmazkodunk, megfelelünk, jól viselkedünk. Gondoljunk csak vissza gyerekkorunkra: hányszor hallottuk a szüleinktől, hogy aztán az iskolában „jól viselkedj”, „ezt ne csináld”, „ezt így csináld”, „legyél jó” és sorolhatnánk… Felnőttként is alkalmazkodunk, megfelelünk, jól viselkedünk. A szülői intelmeknek súlya van és a nevelés kulcsa bennünk él. Azonban az öregedési folyamatoknál főképp a demenciával élőknél a betegség következtében megváltozik a jólneveltség. Gondozó családtagként, ápolóként ezeket a változásokat kell megértenünk. Ebben segíthetnek nekünk: Naomi Feil, Virginia Bell, Montgomerry és Koslosky, Zarit, akik több éves, demenciával élő személyek és családjaikkal való munkájuk során követni való példákkal járnak előttünk.

    A biológiai, pszichológiai öregedés átvezet minket a szociális öregedésre, ami abban nyilvánul meg, hogy az idős személy egyre kevesebbet jár el otthonról, csökken az új kapcsolatokra való nyitottsága, feladja a nemi szerepét (öltözködés, társalgás), új környezetbe kerül (pl. intézményi beköltözés), szociális halál – amikor elhalnak a családtagjai, barátai, társak halála, és nem képes újabb kapcsolatokat teremteni.

    ***

    A szubjektív öregedés egy másik alappillére az időskor lélektanának, hiszen nem mindegy, hogy az idős hogyan ítéli meg saját helyzetét. Itt arra gondoljunk, hogy milyen mértékben él benne az öregség- és betegségtudat. A környezetétől milyen visszajelzéseket kap, helye, szerepe, hasznosságát, értékét illetően. Vannak-e tervei? Az idős, a demenciával élő személy és környezete között kialakulhat a bizalmatlanság, a szorongás, a függőség, akár a tartós- meg nem oldott konfliktus, ami befolyásolja az érintett személy életét. Fel kell ismernünk ezeket a jelzéseket. Ami a gondozó család és az ápoló részéről segíthet, az a gondoskodó, szeretetteljes gesztus, a meghallgatás, a kibékülés, megbocsájtás és a „jó baráttá” válás. Például megérteni azt, hogy abban a kritikus helyzetben így tudott cselekedni, aminek van egy következménye. A tartós békétlenség, a kedvezőtlen pszichológiai környezet, a harag, a düh, az ellenérzés különböző szomatikus tüneteket eredményezhet.

    A kedvezőtlen pszichológiai környezetnél gondoljunk a „manipulációra az együttműködés elérésénél”, „ korlátozás a korábbi tevékenységei kapcsán, pl. üljön félre, mert ezt már úgysem tudja megcsinálni”, „infantilizáció – amikkor kisgyerekként kezelik”, ha megfélemlítik, hatalom és kontroll gyakorlása miatt, személytelenné tevés, tárgyként kezelés, ignoráció – amikor nem vesznek tudomást a jelenlétéről. Például a demenciával élő személy jelenlétében csak a hozzátartozóval beszélés, kérdezés, holott még tudna válaszolni rá István bácsi, Piroska néni. A címkézés, a diagnosztika hangsúlyozása. Nézzük csak, amikor valakiről tudjuk, hogy krónikus cukorbeteg, vagy köszvényben szenved, nem hangsúlyozzuk ki, hogy „az a cukros”, „ az a köszvényes”, akkor miért hangsúlyozzuk ki azt, hogy „ az a demens”. A diagnosztika mögött van egy „személy”, egy ember, az ő akadályozottságával, de az „emberről” a „valakiről” nem feledkezhetünk meg. Figyelembe kell vennünk az érzéseit.

    A kedvezőtlen környezeti hatásnál még említsük meg az erőszakos félbeszakítást, a nevetségessé tevést, akár leértékelést és a lebecsülést. Segíthetünk, amennyiben abban tudjuk megerősíteni az időst, amire még képes. Pl. fel tud még öltözni, étkezni tud, kisebb tevékenységekben sikeres, és amit nem lehet öregedéssel mérni, hiszen születésünk pillanatától jelen van, „szeretni tud”, köztünk él és még van! Nem teher!

    Hozzátartozóként, gondozóként a mindennapi rutinból feleszmélve ezekre az igen fontos pillérekre figyelnünk kell. Az öregedés egy folyamat, ami minden személyben egyformán zajlik, de a lelki síkon történő változások meghatározzák a mindennapi életünket, társas kapcsolatainkat.

    Nézzük, mi segíthet? Két ismert személy gondolatait emeljük ki: az egyik Carl Roges híres pszichológus, aki szerint: a feltétel nélküli elfogadás, hitelesség, empátia, következetesség, pozitív viszonyulás a másik ember felé, igencsak meghatározzák az idősekkel, a családunkkal, a munkatársainkkal való kapcsolatainkat. A másik számunkra még ismertebb személy, maga Jézus, a keresztény értékrend tanításával, aki utat mutat a szeretetparancs hármas egységében: szeretni Istent, szeretni embertársaimat, mint saját magamat. Elfogadás! „Amint én szeretlek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” ( Jn 13,34), „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!” ( Máté 7,1).

    Az idős személy számára az öregedési folyamatokban a szeretet, a hit, a kapcsolatok melege ösztönző, értékteremtő lehet. Elkerülhető a kiüresedés, a haszontalanság érzése, ha marad cél, feladat, terv és tennivaló. Segíthet a családon belüli jó kapcsolat, szomszédi jó viszony, adott közösséghez való tartozás. Az igazán emberi civilizációhoz hozzátartozik, hogy a nemzedékek tisztelettel és szeretettel forduljanak egymáshoz. Már Ciceró megírta, hogy „az öregség terhe könnyebben viselhető azoknak, akik érzik a fiatalok megbecsülését és szeretetét.” (vö. II. János Pál pápa levele az idősekhez, 1999. 6–12 p.). A gondoskodás nem szociális tevékenység, hanem személyes odafordulás a ránkbizottakhoz, az idősekhez, a rászorulókhoz. Minden személynek, akire emberek vannak bízva és értük, nekik szolgál, tisztáznia kell egy nagyon fontos kérdést: Kicsoda az EMBER?

    Dr. Kiss Gabriella PhD, szakmai vezető, mentálhigiénés szakember

    Gyulafehérvári Caritas – Szent Erzsébet Idősek Otthona

    A témában további, ajánlott publikációk:

    1. A demens személyeket gondozó családok terhelődése, szerepfeszültsége, a gondozottak kognitív leépülése mentén. Erdélyi Társadalom 15 (2), Cluj-Napoca, 2017

    2. Együtt a demens beteggel a gondozói szerepek labirintusában. Terhelődés, veszteség, avagy a pozitív attitűd szerepe a megküzdést elősegítő folyamatokban. Kharon, Thanatológiai Szemle, Budapest, 2017

    3. A gondozó családok terhelődése és a családi szerepek alakulása. Carissimi – Esély fogyatékos és egészségkárosodott embereknek. Kiadja a Szlovák Humanitárius Tanács (vydáva Slovenská humanitná rada, Budyšínska 1, 831 03 Bratislava; IČO: 17 316 014), 2017

    4. Az idősek peremre szorulásának megelőzéséért. Szerk, Bereczki Silvia sa. Sokarcú irgalmasság. Vallomások, interjúk, tanulmányok. Verbum, Cluj-Napoca, 237–247, 2016

    5. Demográfiai változások, migráció hatása a szociális ellátó rendszerekre és az idősekre, Gyergyói Szemle Tudományos, Ismeretterjesztő Folyóirat II. szám 2016, Gyergyószentmiklós.2016

    6. Erdélyi fiatalok és idősek értékdifferenciáltsága. ELTE Szociológia Doktori Iskola Kötő- Jelek, Budapest, 2016

    7. Középsúlyos és súlyos demens betegek személyközpontú ellátásának módszere, családias közegben, illetve bentlakásos otthoni körülmények között. Párbeszéd szociálismunka-folyóirat. Vol. 2. (2015.) No. 2, 2015

    8. Az idősgondozásban dolgozók mentálhigiénéje Szerző: Dr. Berszán Lídia, 2012

    9. Kutatások és beavatkozások a mentálhigiéné területéről, 2012

    Szerk. Dr. Berszán Lídia- Kiss Gabriella (2012):

    1. Az idősgondozásban dolgozók elégedettségének mérése. Gerontológia Szakmai folyóirat, Magyarország, 2012

    SZÓLJON HOZZÁ

    0 Hozzászólás