Languages

Search form

    Száz gyertya lesz, ha a kálvária véget ér

  • 2020. Március 30.
    Címkék: 
    hozzászólás

    „Én gyönyörű vagyok… csak az arcomat kellene valaki kivasalja, sok a ránc” – mondja Iluska néni, akinek személyazonossági igazolványában a születési dátumnál egy száz évvel korábbi dátum szerepel. 1920. március 27-én született Sinfalván, Aranyos-Torda vármegyében. A tanügyi kihelyezésekkel tanítóként Gödemesterházára került éppen hetven esztendőre. Férje is ott tanított, tőle kapta a lánykori, Zakariás helyett a Gál családnevet, egy l-lel, a másikat még a katonaságnál „megették”. Beszélgetésünk két perce alatt kétszer is bizonyította az asszony, hogy a humorérzéknek nem kell szükségszerűen csökkennie a kor előrehaladtával. És az ember száz esztendősen is tud olyat tenni, ami ritkaságszámban megy, így például nemrégiben egy beavatkozás miatt kellett műtőasztalra kerülnie. Csak úgy mellékesen jegyzi meg erről a betegségről: „ilyet is ritkán látnak orvosok: százévest a műtőasztalon, felhasítva.” Szerencsére hamar felépült, a házon belüli rendezvényeken részt vesz, szobatársa, Dankó Júlia a kísérője, jó társ, együtt járnak templomba, ebédelni és különböző programokra is. Mindez a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthonának falai között zajlik, közel két esztendeje itt lakik Iluska néni… többnyire. Vannak kiesések, mert például tavaly nyáron hazament, és otthon volt betakarításig, elraktározta az almát, elsózta a káposztát. A krumpliásással sok dolga nem volt egy okból: nem ültetett azon megfontolásból, hogy ő bizony a bogarakat saját kertjében nem eteti.  

    Ismét haza készül, „ha ennek a kálváriának vége lesz”, mert sok apróság van a ház körül, amit ő kell még elintézzen. Az unokák ilyesmiben tudatlanok, mert mindig rövid időre jönnek haza, s olyankor nem a teendőkkel traktálja őket. Tehát cél van és az erő is kitartott száz évet, még maradt is belőle. Hogy honnan kapja, azt nem tudja, de sokszor osztja másoknak is mosoly formájában.

    Pénteken különleges program volt az idősek otthonában. Nem tervszerűen, zenével, tánccal, gyerek fellépőkkel, hanem a mai idők lehetőségei szerint virággal, süteménnyel, szívből jövő köszöntéssel, interneten küldött főesperesi áldással, az unoka és a lelkigondozó köszöntésével. Olyan ünnep volt, amire Iluska néni azt mondta, „várakozásait fölülmúlta”. És az ajándékok mellé kapott egy ígéretet is: ha megszűnik a vírusveszély, lesz egy ráadás-születésnap tortával, rajta száz szál gyertyával, és addig is edzhet Iluska néni, hogy az összes gyertyát egy szusszal el tudja majd fújni. Azt vállalja, a hosszú élet titkát viszont jobb, ha nem kérdezik tőle, mert állítja, nincs ahonnan tudnia. „Nem tudom a titkot. Én úgy éltem, mint mindenki. Reggel nekem is kivirradt, este besötétedett, elvégeztem a napi munkámat hol örömmel, hol így, hol úgy, s amit nem sikerült befejezzek, másnapra hagytam. Nem betegeskedtem, most, százévesen került betegségem, de megműtöttek, s lám, vígan jövök-megyek. Azért egy vasaló, mondom én, hogy jó lenne.”

    Balázs Katalin

    SZÓLJON HOZZÁ

    Hozzászólás