Languages

Search form

    A szeretet leleményes

  • Bymartonk
    In
    Jun 05, 2018
    0 hozzászólás

    EVANGÉLIUM Mk 2, 23-28

    Heti gondolat június 4-10.:

    Az Úr Napja pihenőnap és ünnep. Szükséges a pihenés és a megállás, mert akkor visszatekinthetünk egy elmúlt időszakra, és hála ébredhet bennünk a kapott jó és rossz élmények miatt (amit ugyanis rossznak tekintünk, sokszor utólag derül ki, hogy a jó szolgálatában állt!)! Az Úr Napja azonban akkor lesz igazi pihenés, ha rádöbbenünk, hogy lehetőségünk van a töltekezésre. Vagyis, a legfontosabb az lenne, hogy az Úr Napját az Úrral töltenénk… Egy kicsit magunkkal és magunkban lenni az Úrral, és ennek fényében rendezni másokkal is kapcsolatainkat. Ez az egyéni és közösségi aspektus együtt adja meg a vasárnap lényegét.

    Mi sajnos a hét kezdetét hétfőre tettük. Ha úgy ünnepelnénk, ahogy Jézus elrendelte, akkor a hét első napja a vasárnap lenne, és akkor más hangsúllyal indulnánk neki az előttünk álló hétnek… Istenből töltekezve erőt nyernénk a mindennapokban. Ezért lenne fontos, hogy a reggeleket is Vele kezdjük, és akkor kitartana az erő vasárnapig… Amikor nem Vele pihenünk, és nem Rá figyelünk, önmagunk ellen fordulunk, önmagunkat hajszoljuk tönkre… erre utalhat a sok korai elhalálozás nagy százaléka is.

    Jézus felülírja a kisbetűs törvényt a nagybetűs Törvénnyel. Ez nem azt jelenti, hogy a régi érvényét veszíti, és nem kell betartani, hanem azt, hogy az ÚJ TÖRVÉNY – A SZERETET TÖRVÉNYE MAGÁBAN FOGLALJA A RÉGIT, ÉS EGYBEN FELÜLMÚLJA AZT. Ezért hangzik el az, hogy Jézus ura a szombatnak is.

    A szeretet írja felül a törvényt… Egyik alkalommal történt, még abban az időben, amikor nagyon szigorúan tartották be azt az emberek által kitalált törvényt, hogy aki saját kezűleg vet véget életének, azt külön parcellába temetik. Új lelkipásztor került a faluba, aki nem akarta betartani ezt a törvényt. Azt mondta, helyesebb lenne rábízni Istenre az ítéletet, mi temessünk mindenkit egy parcellába, a temetőkerten belül. A családtagok könnyes szemmel örültek ennek, de erre felháborodott a falu egy része, hogy márpedig ilyet nem lehet… E felháborodás miatt aztán a pap végül is engedett és a temetőkerten kívül temették el az elhunytat – szokás szerint. Igen ám, de két nap múlva, amikor a hozzátartozók mentek a sírhoz, nem találták a sírt a kerten kívül. Megrémültek, mi történhetett? Az új pap a sírkertet kintebb helyeztette, és így a sír a többihez került. A szeretet leleményes.

    A sír maradt, a kerítés költözött. Igen, mert ez a jézusi logika. Még a kerítésnek is költöznie kell, ha a szeretet kéri ezt. Jézus egyszerűen nem tudott addig nyugodtan imádkozni, énekelni, amíg tőle néhány méterre emberek szenvedtek. Ezért hangsúlyozta: a szombat az emberért van! Azt sem bánta, hogy emiatt majd később perbe fogják, keresztre feszítik.

    A törvényt tehát nem könnyelműségből, hanem csak és kizárólag szeretetből szeghetjük meg. Valójában ez nem is megszegés, hanem a törvény beteljesítése: törvényből Törvény lesz! smiley

    Értsük jól: a törvény jó, ha a Szeretet felé vezet! Ha Isten felé vezet, és nem elvezet Tőle! Ha nem ez történik, bezár önmagamba. Aki sokat használja a „kell” szót, amúgy sem szabad ember!

    Neked melyik a gyakrabban használt szavad? A „kell, mert szoktuk”… vagy a „szabad, mert jó”? smiley

    (Sajgó Balázs)