Torockóra és Nagyenyedre látogattak a székelyudvarhelyi fogyatékkal élő gyerekek - Gyulafehérvári Caritas

Languages

Search form

    Torockóra és Nagyenyedre látogattak a székelyudvarhelyi fogyatékkal élő gyerekek

  • Helyszín: Torockó, Nagyenyed
    2019. Szeptember 26.
    0 hozzászólás

    A Gyulafehérvári Caritas a Korai nevelés és fogyatékkal élők fejlesztése program keretén belül szervezett kirándulást a székelyudvarhelyi speciális nevelési igényű vagy sérült gyerekkel élő családoknak. A kirándulásra szeptember 21–22. között került sor, melynek úti célja Torockó és Nagyenyed meglátogatása volt.
    A csapat szombat reggel gyülekezett, a gyerekek pedig izgatottan várták a buszos barangolást. Székelyudvarhelyről elindulva az első megállóra Marosugrán került sor, ahol a Haller-kastély kellemes hangulatú kertjében pihentünk meg. Torockóra érkezve elsőként az unitárius templomot látogattuk meg. Itt a helyi lelkész fogadott bennünket, aki elmesélte a falu történetét. Ezt követően átsétáltunk a falu múzeumjába, majd a vízimalmot is lehetőségünk volt megnézni.

    Az esti közös játékokba a sérült gyerekek és testvéreik mellett a szülők is bekapcsolódtak. Másnap reggel meglátogattuk a Bethlen Gábor Kollégiumot Nagyenyeden, meghallgattuk az intézmény történetét, és megnéztük az Iskolatörténeti, valamint a Természettudományi Múzeumot. Az utazás végig nagyon jó hangulatban telt, a családoknak igazán tartalmas kikapcsolódásra, együttlétre volt lehetőségük.
    Ez a kirándulás nem jöhetett volna létre Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala, az Amigo&Intercost Kft., a csíkszeredai The house, a Harmopan Rt., az Elan Trio Kft., illetve azon a magányszemélyek nélkül, akik támogatták megvalósulását.

    A kiránduláson összesen 42 személy vett részt, akik a következőket fogalmazták meg:
    „Nagy öröm és lelki békesség volt bennünk. Nem rég csatlakoztunk a csoporthoz, ez volt az első buszos, kétnapos kirándulás nekünk. Eleinte aggódtunk, hogy milyen lesz, vajon Áron fogja-e bírni, mit szólnak a többi emberek, meg ehhez hasonló gondolatok. Azt tudtuk, hogy a „sorstársak”, akik hozzánk hasonlóan nevelnek „különleges” gyerekeket, azok nem néznek meg, nem szólnak meg, és kéretlenül nem adnak használati útmutatást, tanácsot a gyerekünk neveléséhez. Végül minden jól alakult, és úgy érezzük, hogy ez a kirándulás egy tartalmas, építő alkalom volt mindannyiunk számára…”
    „Öröm és hála van szívemben, ahányszor csak visszagondolok a hétvégére. Számomra mindig nagy öröm sorstárs családdal együtt lenni, osztozni élményekben, nehézségekben, egymásnak segítséget nyújtani. Ilyen volt ez a hétvége is, körbeölelve sok vidámsággal, örömteli, felszabadult pillanatokkal.”

    Zsombori Katalin, gyógypedagógus

    SZÓLJON HOZZÁ

    0 Hozzászólás