Languages

Search form

    Heti útravaló

  • Bymartonk
    In
    Nov 12, 2018
    0 comentarii

    EVANGÉLIUM Mt 12, 38-44

    Heti gondolat november 12-19.:

    Első kép: Isten nézése. Jézus az Atya szemével nézi a templomba bevonuló embereket. Ez nem gyanús nézés, amitől félnünk kell. Ez egy olyan nézés, ami át-lát mindenen.

    Két dolgot lehet tenni: elmenekülni előle, talán hosszú ideig, és elűzni még annak gondolatát is, hogy majd egyszer utolér és akkor legkésőbb úgyis meg kell tenni a második lehetőséget: szembe-nézni vele. És akkor rádöbbenünk, hogy nem kellett volna ettől félnünk, mert ez a legszeretetteljesebb nézés ezen a világon, s talán pontosan ezért – féltünk tőle.

    Mit láthat Jézus? Kétféle lelkületet:

    Második kép: az írástudók lelkülete. Az írástudók, akiktől Jézus pontosan azért óv, mert menekülnek ettől a nézéstől. Külső, látszatdolgokkal foglalkoznak és külsőségekből élnek. Tudják az írásokat, de csak a fejükkel, értelmükkel. Lehet, hogy kívülről sok részt megtanultak, de mégsem boldogok.

    Ezért használnak külső dolgokat: hosszú ruhákat, amelyek elrejtik a belsőt, szeretik a főhelyeket, hogy ezáltal eltereljék a figyelmet szívükről, szeretik, ha köszöntik őket. Túlságosan elfoglalják magukat, és vigasztalják magukat azzal, hogy Isten Igéjét tudják. S tényleg tudják – a fejükkel. Azért is tanulnak, hogy meg tudják magyarázni boldogtalan életmódjukat. Nincs bátorságuk leengedni Isten szavát a szívükig, hogy azt is átjárja Isten Lelke.

    Harmadik kép: a tiszta szívű emberek lelkülete. A tiszta szívű emberek nagy része nem tudja az Írásokat kívülről, mert annak Lelke már bennük van. Belülről tudják az Írásokat, s eszerint élnek. Szép tudni kívülről is, de az igazi az, amikor belülről élik, mint az az özvegyasszony.

    Jézus a lelkületről beszél. Lehetünk szegény gazdagok, vagy gazdag szegények. Jól értsük: Jézus nem a gazdagokat ítéli el, hanem azokat, akik lelkükben fösvények, kapzsik és zsugoriak. Szegényként is lehetünk ilyenek, de gazdagabbként is lehetünk tiszta szívűek. Mert a lelkület a fontos. Ezt látja az Isten.

    Engedjük közel Jézus – és így Isten tekintetét, hagyjuk, hogy Ő érintsen meg nézésével, és így tisztítsa szívünket. Ez sokszor szenvedéssel jár, de túl lehet élni. Milyen lelkület van bennem?

    Talán ez az érintés ihlette meg Kosztolányi Dezsőt is, amikor „Isten szeme keresett” c. versét megfogalmazta:

    Az óriási fenyvesek mögül egy nagy szem kihajolt ragyogva. És valamit keresett. Azt mondják: Most feljött a hold a hegy fölé.
    De a komor lomb megrezdül: Nem, ez nem a hold - de az Isten szeme? És beleborzong ág és levél. De mit keres Isten szeme?
    A lombtető és a fatő rámered: mert érzi, ő. Ragyog a fenyves és a bükk, nyájas tűz árad mindenütt. Talán az erdőt keresi?...
    Elhagyjuk az erdőt s a szent szem rám néz, hogy engemet kövessen! A fénye szinte égetett: Téged kereslek, tégedet - fiam!”

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Nov 05, 2018
    0 comentarii

    EVANGÉLIUM Mk 12,28b-34

    Heti gondolat november 5-11.:

    Egy helyes keresztény magatartás kialakítása érdekében három szót kell szemügyre vennünk, amelyek elengedhetetlenül kiegészítik egymást, s ha valamelyik hiányzik, akkor nem beszélhetünk egyáltalán kereszténységről:

    FÖLFELÉ: azaz szeresd Uradat, Istenedet, mindennél jobban és semmi mást ne helyezz elébe. Ha ezt gyakorolgatod, mindened meglesz. Csak türelem és idő kérdése! Jézus életeleme, „életprogramja” az Atyára való figyelés volt. Bármit tett vagy mondott, azt imádság előzte meg. Minden döntést az Atyával való beszélgetése előzött meg! Az Atyával való kapcsolata olyan intenzív volt, mint a levegővétel! Tudatában volt ugyanakkor annak is, hogy a helyes istenkapcsolatnak aztán kifelé is kell tükröződnie, másképpen könnyen fanatikussá válhatunk! Istenszeretet felebarát szeretete nélkül – fanatizmus! Nem elég CSAK FÖLFELÉ nézni!

    KIFELÉ: azaz szeresd felebarátodat. Jézus azért „vonzotta” az embereket, mert amit felülről „magába szívott”, az „kisugárzott”. Igaz, sokan el is utasították, mert a szeretet elfogadása nem is annyira magától értetődő sok ember számára. Jézus annyira emberközelivé tette Istent – vagyis a szeretetet – hogy sokan azt mondták: ez már sok! A lényeg itt az, hogy ha Istent kihagyom, könnyen humanistává válhatok. Emberszeretet Isten nélkül – ateista humanizmus. Az ördög is szereti az embert – mégsem keresztény!

    BEFELÉ: azaz szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Sokszor az a baj, hogy nem szeretjük eléggé önmagunkat. Egy dolog az önzés és más az önmagunk helyes szeretete, illetve önmagunk elfogadása. Félünk önmagunkkal lenni, önmagunkkal egyedül maradni, mert esetleg megtörténne az önmagunkkal való találkozás, ami nem mindig kellemes. Pedig enélkül nem működik az előző két parancs sem.

    Így közeledünk Isten országához. Nagyon figyelemreméltó, amit Jézus mond az írástudónak: nem jársz messze Isten országától! Jézus mondhatná azt is, hogy közel vagy Isten országához. Sőt, azt is, hogy bejutottál. Miért mondja, hogy nem vagy messze? Azért, mert ha jön egy autóbusz, és én szeretnék rá felszállni, s ha nem is vagyok messze a megállótól, azért még lemaradhatok az autóbuszról. Ha nem is vagyok messze Isten országától – még kimaradhatok belőlesad!

    Az eredeti görög szöveg ismerete még inkább magyarázatot ad az eddigiekre: az eredeti szövegben arra, hogy teljes elménkből, Márk ezt a szót használja: dianoia. Amikor az írástudó ismétli meg, akkor már más szót használ: szünézis. Mi a különbség a kettő között? A dianoia, Jézus kifejezése az Istent befogadó elmét jelenti. A szünézis, az Istent kutató, kereső elmét, amelyik csak kívülről vizsgálja Istent. Az írástudó azt mondja: kutató elmével keresem Istent. Jézus pedig az Isten Lelkét befogadó elmére utal. Tehát azért mondja neki, hogy nem vagy messze.

    Sokszor mi is minden tudományt, okoskodást, eszünket, agyunk szürkeállományát bevetjük, hogy megismerjük Istent. De így sosem fogjuk megismerni. Szívünket kell megnyitnunk Isten Szentlelke előtt. Engednünk kell azt, hogy antennává váljon a szívünk, lelkünk, s még az értelmünk is – akkor leszünk benne Isten országában, Isten Szentlelkének sodrásában. Mai nyelven szólva rögtön felvevő-készülékké válik az értelmünk, az eszünk és nem mércévé, amivel lemérjük Istent. Legyünk antennák: vegyük fel az adást, és sugározzuk a jót mások számára.

    Áldott hetet!
    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Oct 31, 2018
    0 comentarii

    EVANGÉLIUM Mk 10,46-52

    Heti gondolat október 29 - november 3.:

    Az evangéliumi rész beszámolója szerint Bartimeus testi látását elveszítette ugyan, de lelkében annál inkább kifejlődött az a belső látás, amit hitnek nevezünk. A hit ugyanis belső látás. Látása annak, hogy Isten nemcsak létezik valahol messze távol, hanem JELEN VAN a mindennapok eseményeiben. Egészen közel jön, csak észre kell vennünk a lehetőséget, fel kell ismernünk az „alkalmas” pillanatot. A vak ember, Timeus fia, Bartimeus ott ül az út szélén. A nevének jelentése: a nagyrabecsült fia. Gondoltunk már arra, hogy tulajdonképpen mi is bartimeusok vagyunk? Nagyra becsültek Isten szemében…

    Amikor a hitünk elfogy, vagy éppen nincs, különféle „eltorzulások” lépnek fel és vaksághoz vezetnek:

    A hit elveszítésének vagy hiányának egyik „eltorzulása” a fösvénység. A fösvény ember vak – és nemcsak fizikai értelemben. Látja az aranyat, de nem látja a gazdagságot. Ül a pénzén és gyűjt, hogy legyen. Állandóan sír, mindenkinek panaszkodik, hogy milyen szörnyű az élet, milyen sok a nehézség, mi lesz a vége, ha minden ilyen rossz irányban halad. Siratja a múltat, ami semmivel sem volt különb a jelenénél, csak már elfelejtette. S várja szomorúan a semmit sem ígérő jövőt. Elfelejti, hogy a ma az a holnap, ami miatt tegnap aggódtunk … Bartimeus hallott már Jézus gyógyításairól. Nem volt süket, csak vak! Hitt a csodában. Hiszünk-e mi még a csodákban? Vagy csak ülünk az út szélén, és kesergünk a szomorú múlt, a borzalmas jelen, és a semmit sem ígérő jövő között?

    Hitünk hiányának vagy megfogyatkozásának másik véglete a pazarlás. A pazarló az, aki nem értékeli kellőképpen mindazt, amit ajándékba kapott. Nem tudatosítja eléggé, hogy minden ajándék! Az élet, és minden, amit vele kaptunk! Ajándék az egészség, amire vigyáznunk kell. Ajándék a szülő, a gyermek, a munkahely, az otthon, az étel. Ezeket akkor vesszük észre, amikor már elveszítettük. Amikor nem vesszük észre értékeinket, sőt azt, hogy MINDEN EMBER ÉRTÉK, akkor pazarolunk. Értékeljük egymást?

    Hitünk megfogyatkozásának jele az is, ha csak és kizárólag önmagunkban vagy/és az ember által elért eredményekre támaszkodunk. A tudomány művelése nem rossz, hiszen ezt bízta ránk Isten a teremtés pillanatában. Teremtenünk kell, csak nem szabad elfelednünk azt, hogy akkor teremtünk jó dolgokat, ha Istennel teremtünk és nem hagyjuk ki Őt semmiképp életünk játékából!

    A hit hiánya azt is eredményezheti, ha kezdünk együtt élni megrögzöttségeinkkel, bűneinkkel. Valaki két évtizedet töltött börtönben. Amikor kiengedték, azt kérte: engedjék vissza, mert már nem tud kint élni. Kinevették. Ő pedig betört egy üzletbe, csak azért, hogy újra megszokott helyére, társaságába kerülhessen. Szenvedélyek, bűnök rabságát is meg lehet szokni. Lehet velük „békésen együtt élni”. Sorolhatnánk a példákat.

    Valóban meg akarok gyógyulni beteges vagy túltengő képzeletvilágomból? Elfojtott indulataimból? Szenvedélyeimből? Vakságomból? Agyonlapító magányomból? Én tudom csak, hogy mivel, kivel élek békés – talán nem is olyan békés! – együttélésben, rettenetes „édes-kettesben”.

    Akarok gyógyulni? Ez nem szónoki kérdés, hanem Jézus kérdése minden Bartimeus gyermek felé. Bartimeusnak egy rövid mondatába került. Igaz, hogy hosszú vakság előzte meg, de a gyógyulás egy pillanat alatt következett be, mert megelégelte vakságát, és döntött.

    Én is dönthetek. „Alkalmas” időben!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Oct 23, 2018
    0 comentarii

    EVANGÉLIUM Iz 53,10-11 és Mk 10,35-45

    Heti gondolat október 22-29.:

    Az árnyék nem önmagától és nem önmagában van, hanem a mögötte levő Fény miatt. Ahogy Gyökössy Endre, református lelkész fogalmazta meg egykor: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb. Amire nézek, az vagyok!” Mit látok meg leginkább?

    Ha visszatekintünk életünkre, sokszor több szenvedést és árnyékot látunk. Ez megtéveszthet könnyen minket, mert a szenvedések nem öltek meg és még mindig itt vagyunk. Azért sikerült túlélnünk a szenvedéseket, mert az árnyék a fény árnyéka. A fény mindig ott volt és ott van most is életünkben. Ezért bízott Jézus is Atyjában, ezért tudta átadni magát Isten akaratának – és nem belenyugodni (átadni önmagunkat és belenyugodni Isten akaratába nem egy és nem ugyanaz!).

    Ha egyre nagyobbá növekszik bennünk az Isten iránti bizalom, akkor egyre inkább sikerül önátadásunk Istennek, és nem fog nehezünkre esni a szolgálat sem. Akkor jól fogjuk értelmezni a hatalmat is. Isten szemében a hatalom szolgálat. Ezt értik félre a Zebedeus fiak a szentírási részben.

    A szolgálattal a megváltás útját járom. Ez azt jelenti, hogy nemcsak megállítom a rossz folyamatát, hanem az árnyék mögötti Fényre figyelek és annak tudatában élek! Ez a tudat fog értelmet adni szenvedéseimnek. Másként tényleg nincs értelme szenvedni, csak akkor, ha tudom, hogy abban is velem van az Isten. Így fel tudom ajánlani értelmetlennek tűnő szenvedéseimet is, ki tudom inni a „szenvedések kelyhét”, amelyet az Úr is – és a tanítványok is – kiittak.

    Az Emberfia azért jött, hogy Ő szolgáljon. Mindennapi kis tevékenységeink szolgálatok: mosás, takarítás, főzés, és az is, hogy dolgozni megyünk. Ezek áldozatok is, mert sokszor nincs kedvünk hozzá. Az érzésünk sokszor éppen ezért az, hogy hiába, mert semmi látszatja nincs. Pedig van. Próbáljuk meg egy ideig nem végezni. Annak lenne aztán látszatja. smiley

    Amikor szolgálatként értelmezzük és végezzük munkánkat és kötelességeinket, máris az Úr jobbján vagy balján ülünk – mert a szolgálatban kerülünk még közelebb Őhozzá. Elhisszük ezt? smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Oct 15, 2018
    0 comentarii

    Heti gondolat október 15-21.:

    Elmúlt héten a belső hang meghallásának fontosságára fókuszáltunk. Mindenki lelkében van egy dal, egy hang, amelyet nem elég csak meghallani – bár ez is életművészet! – hanem fontos követni is.

    A belső hang meghallásától és annak követésétől függ a megújulás. Sokszor érezzük, mit is kellene tennünk, de nem igazán van bátorságunk követni, mert az életmódunk megváltoztatását követelné… Vagy pedig félünk az ellenállástól, mások véleményétől!

    Ha mégis lenne bátorságunk követni AZT a hangot, akkor talán az lenne a legkellemetlenebb, hogy saját magunkat kell mindenekelőtt felülvizsgálnunk: otthon, saját magunkban és környezetünkben kell kezdenünk. Ha világbékét akarsz, menj haza és kezdd el szeretni a családodat! Ha folyamatosan figyelünk arra a belső hangra, először mi magunk újulunk meg. Persze, hogy a másikat hamarabb megújítanánk, mint magunkat…

    Két család élt egymással szemben. Az egyik férj azt vette észre feleségén, hogy az gyakran kibámul az ablakon és nézi a szomszéd kiterített ruháit, közben folyton ítélkezik a szomszédasszony munkája fölött: nem értem ezt a szomszédasszonyt! Milyen mosást végezhet? Látszik, hogy a ruhák ki vannak mosva, de elég sok a fekete folt azokon a ruhákon… Hogy lehet így mosni? Ez a jelenet többször is előfordul, míg a férj is odamegy az ablakhoz, lássa, miről is beszél a felesége… S akkor döbben rá mindennek az okára, és közli is feleségével: kedvesem, tudod, az a helyzet, hogy nem a szomszéd kimosott ruhái koszosak, hanem a mi ablakunk, amely nincs megtisztítva! A mi ablakunkon keresztül látod azokat a ruhákat…

    A megújulás bennem kezdődik. Nincs más lehetőség. Másképp nem kezdődik el…

    Áldott hetet!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Oct 08, 2018
    0 comentarii

    Heti gondolat október 8-14.:

    Az elkövetkezendő három útravalóban három rövid gondolatot szeretnék továbbadni: Isten beszél. Ha meghalljuk, akkor ez megújulást eredményez. A megújulás mindig akadályokba ütközik. Ez a három gondolat szorosan összefügg és egymást átjárják.

    Isten mindig beszél. Ma is. Bármennyire meglepő, sokszor annyira egyértelműen, hogy nem is merünk belegondolni, hogy Ő beszél hozzánk. Nehéz elhinni nekünk, hogy Ő sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Nehéz elhinni, hogy az a sugallat, gondolat vagy érzés, ami bennünk megszületik hirtelen, Tőle jön.

    Egyik tanárom mesélte el egyszer, hogy hónapokig töprengett egy terven. Egyik éjjel valamit álmodott, beleébredt, felült az ágyon és az éjjeliszekrényen levő cetlire leírta, ami akkor eszébe jutott. Reggel csak arra emlékezett, hogy megébredt és valamit írt a cetlire, de arra nem, hogy mit. Aztán olvasta, és elkészült a terv, amelyen hónapokig töprengett… Isten megoldást kínált, éjjel ébresztette meg, és sugallt egy tervet.

    Igen, a sugallat Istentől jön, de nem kerül meg, nem kerül ki minket. Istennek szüksége van ránk, hogy meg tudja újítani a mi kis világunkat, s ezáltal a nagyobbat is… Annak a tanárnak sugallt, de neki kellett leírnia, neki kellett végbevinnie.  

    Amikor gyerekként úgy éreztem, hogy nem tudok más utat választani, mert megmagyarázhatatlanul vonzott valami, akkor a belső hangot követtem.

    Ha van ott bent egy alapvető boldogság a világ minden külső zavargása ellenére, akkor nagyon valószínű, hogy azt a belső hangot követted, ami sokszor csendben, szótlanul is vezérelt és megőrzött a nehézségek idején is! Igen, a boldogságot az adja, ha meghalljuk azt a belső hangot, és követjük. Ez az a belső boldogság, amit senki nem képes adni...

    Egy érdekes párbeszédet küldtek át három hete a világhálón. Egy tiszta tekintetű kisfiút ábrázol, akitől megkérdezik: mi akarsz lenni? A kisfiú válasza: boldog! Az okoskodó felnőtt folytatja: nem érted a kérdést! Mire a kisfiú: azt hiszem, nem érted a választ!

    Ha a belső hangot akarjuk követni, az már a boldogság útja! Mert a boldogság nem cél, hanem maga az út, a folyamat! Amíg arra a belső hangra figyelünk, addig nem tudunk nagyon eltévedni a céltól, mert a cél az nem más, mint az Isten fele vezető út! Aki a boldogságot Istenen kívül keresi, annak nagyon hosszú utat kell bejárnia!

    Belső hangja mindenkinek van! Az én vezérem bensőmből vezérel! Meg tudom hallani?

    Áldott hetet!

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Sep 24, 2018
    0 comentarii

    EVANGÉLIUM Mk 9,30-37

    Heti útravaló, szeptember 24-30.:

    Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Az igazi nagyság a gyermeki lelkületben mutatkozik meg.

    Az exegéták a bibliai történetekben fölfedeztek egy sémát, amelyet a „fiatalabb gyermek-jelenségnek” neveznek. Rájöttek, hogy a bibliai történetekben (Káin és Ábel, Izmael és Izsák, Ézsau és Jákob, József és testvérei, Dávid és testvérei, a tékozló fiú és bátyja történetén át egészen Mária és Márta esetéig) a fiatalabb testvér az, aki a végén megbékél Istennel és az emberekkel. Nehéz megérteni ezt a bibliai sémát, de egy C. G. Jungtól származó elmélet talán segítségünkre lehet.

    Jung szerint az emberi személyiséget két erő irányítja, amelyet ő latinul senex, azaz idős vagy felnőtt ember, és puer eternus, azaz örök gyermek kifejezéssel illet.

    Az idős bölcs, okos és számító, minden lépése előtt mérlegel, sőt gyakran az a vége, hogy nem lép. Más oldalról az örök gyermek merész, sokszor hibázik, de többször él a lehetőségekkel.

    Az idős óvatosabb és szereti a biztonságot, míg az örök gyermek jön-megy, s kész arra, hogy változzon és cselekedjen.

    Az időst jobban érdekli a versenyzés, a hatalom, a siker, míg az örök gyermek kész együttműködni és ünnepelni.

    Az idősnek nagyobb a felelősségérzete, míg a gyermek vidámabb.

    A nagy családokban gyakran megtörténik, hogy a szülők az első gyermekkel a felnőtt ember mentalitásával bánnak, míg a többi gyermekkel pedig az örök ifjú mentalitásával. Jung tovább megy, és azt mondja, amikor az egyik erő felülkerekedik a másikon, akkor az a személyiség pusztulását jelenti. Ahhoz, hogy teljesen emberiek legyünk, hogy teljes legyen életünk, ezeknek az erőknek egyensúlyban, harmóniában kell lenniük.

    A gyermeket befogadni kifejezésnek több értelme van, de Jung analízise alapján azt is jelenti, hogy fogadjuk el személyiségünk gyermeki részét. Ezzel kevesebbet számítgatunk, kevésbé érdekel az egyéni méltóság és a gyalázat, kevésbé félünk a kudarctól és a haláltól, kevésbé próbáljuk megragadni a hatalmat és a sikert. Ha ott van bennünk a gyermeki mentalitás, akkor képesek leszünk lépni, a sötétben is.

    Kicsinyességünk nagyságától sokszor nem vesszük észre a Lélek sugallatait. Egyéni nagyravágyásunkkal beárnyékoljuk és eltorlaszoljuk Isten művét, miközben megfeledkezünk egyvalamiről: önmagunk megtalálásának egyetlen módja, ha tökéletesen el tudunk szakadni önmagunktól. Személyesen egyre magasabbra emelkedni vágyunk, miközben szem elől tévesszük az igazságot: könnyen emelkedik mindaz, ami súlytalan – az, akinek a feje és szíve is üres.

    Isten mindenkit megajándékoz adományaival, de ezeket nem önmagunk miatt kaptuk, nem azért, hogy saját hírnevünket öregbítsük. A gyermeki lelkülettel rendelkező ember tudja, hogy mindent ajándékként kaptunk azért, hogy alakítsuk vele mind önmagunkat, mind a világot, de azért is, hogy továbbajándékozzuk kisebb testvéreinknek.

    Ha mindezeket az ajándékokat össze tudnánk szedni, csodálatosan szép lenne életünk és a világ, amely nem más, mint egy hatalmas építkezési hely, ahol az építőmunkások egybehordják, és nem szétviszik a téglákat. Fáradozzunk együtt Isten országának építésén, hogy az eljöjjön közénk általunk és mások által. Mindegy! Csak jöjjön! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jul 03, 2018
    0 comentarii

    EANGÉLIUM Mk 5, 24-35

    Heti gondolat július 2-8.:

    Jézust megérinti egy asszony és ő meggyógyul. Sokan az asszony érintésében mágikus hitet vélnek felfedezni, de Jézus helyére teszi a dolgokat! Négy fogalom segíthet nekünk ennek megértésében:

    Mágikus hit: a személytelen hit, amely bezár, önmagunk felé fordít. „Elég csak betérnem a templomba, elég megérinteni Szent Péter szobrának a lábát, elég megérinteni az ereklyét – de nem kell liturgia, gyónás, áldozás!” A mágikus hit könnyű: elutazom, megérintem, kifizetem, legyalogolom, megcsókolom. Ez az automata gép sajátossága: nincs benne semmi személyes.

    A személytelenség mágiája ma is működik: mágikusan vonz az internet adta anonim levelezés, chatelés lehetősége. Olyan csábító névtelenül levelet írni, rágalmazni, sms-t küldeni a tévének. Az anonimitás könnyen öl. Krisztus személyes kapcsolatot, beszélgetést, imát, szerelmi vallomást, gyötrelmeket, könnyeket akar.

    Személyes hit: Krisztus minden szentségben személyes találkozást akar. Személyessé teszi a hitet. Az asszony maradhatott volna rejtettségében, a hite is megvolt, de Jézus pontosan ezt a személytelenséget szünteti meg, amikor előhívja őt. Személyes találkozást akar, nem személytelen mágiát.

    Jézust a sok spekuláció nem érdekli. Az apostolok ugyanis rögtön spekulálni kezdenek Jézus azon kérdésére, hogy ki érintette meg Őt? Nem látod, mekkora a tömeg – magyarázzák Jézusnak. Jézust azonban ez nem érdekli, mert ismét egy olyan emberrel találkozott, akiben érzi a hitet. A hitnek azért van gyógyító ereje, mert az az isteni erő bennünk. Ez az erő bennünk is felszabadulhat! És ha felszabadul, még akkor is két irányba mehet. Érezzük, hogy bennünk van és magunknak tulajdonítjuk: ez a felvilágosodott hit. Vagy: nemcsak magunknak tulajdonítjuk – ez az Istentől megvilágosított, megvilágosodott hit.

    Felvilágosodott hit: A felvilágosodott ember inkább az értelem fényét helyezi előtérbe. Nem rossz ez, csak még nem jó! smiley A felvilágosodott ember értelmes és okos, mégis nyugtalan, mert kívül keresi a Fényt, a Világosságot. Még nem érti, hogy az Belül van. Jöhet kívülről fizikailag, de belül ébred fel, bensőnkben. Az asszony is kívülről közeledik Jézushoz, de belül történik a megérintettség – mindkettőjükben.

    Megvilágosodott hit: A megvilágosodás belső meggyőződés. Amikor rájövök arra, hogy nem én vagyok a világ közepe, de ha van bennem kellő nyitottság és konzultálok gyakran, folyamatosan és intenzíven Mesteremmel és Gyógyítómmal, akkor rádöbbenek, hogy Bennem van a Világ Közepe. A megvilágosodott ember szívében ott lángol a KRISZTUSI FÉNY, ezért nem érzi magát egyedül akkor sem, ha egyedül él. A megvilágosodott ember biztos abban, hogy Isten Őbenne és Ővele van!

    A megvilágosodott ember nem is tudja, hogy megvilágosodott – mert a FÉNYBEN ÉL. Látja a sötétet is, de a fényt szereti.

    Ahhoz, hogy ide eljussunk, ki kell lépni, ki kell mozdulni komfortzónánkból és akkor bekövetkezik a TALÁLKOZÁS, amelyet kívánok mindannyiunknak! 

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 25, 2018
    0 comentarii

    EVANGÉLIUM Iz 49, 1-2
    Heti gondolat június 25 - július 1.:

    Romano Guardini írja: „Minden újszülöttnek születése pillanatában a fülébe súgnak egy szót, amely csak az övé. Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szó értelmét. Az örök Bíró is ezt a szót kéri majd számon tőlünk.”

    Ha elég időt adnánk magunknak, akkor a bennünk élő Isten megszólalna csendünkben. Lehet, hogy a mi elképzelésünket akarjuk visszahallani és ezért nyomjuk el azt a belső szót, ami csak a miénk? Lehet, hogy elképzelésünk köszönőviszonyban sincs Isten tervével?

    Van, aki azért született, hogy könnyítsen mások szenvedésén. Vannak, akiknek az a hivatásuk, hogy imára kulcsolt kezek legyenek ebben az Istenre éhes világban. Vianney Szent János megértette: ő arra született, hogy feloldozó kéz legyen. Lisieuxi Kis Szent Teréz azért, hogy szeretet legyen az egyház szívében. Mindenki valamiért született. Az ember csak akkor lehet megelégedett, ha megérti, miért született. Ez képes értelmet adni életének. És megbékél önmagával.

    Fontos a foglalkozásom, a tetteim, minden, amit teszek, de ha nem a saját életemet élem, akkor keserű lesz a vége… Isten fényében érthetem meg igazán életem értelmét és magamat. Ha CSAK tudományos módszerek alapján (nyilván, ez rendkívül fontos eszköz!) akarom ezt megtenni, nem elég. Akkor úgy járok, mint az a bozótlakó bennszülött, aki az expedíció vezetőjétől egy órát kapott ajándékba. Hallatlanul örült neki. Megmutatták neki azt is, hogyan kell felhúznia, hogyan járjon és ketyegjen, és az óra járt és ketyegett is. Csak éppen egyet nem tudott a bennszülött: hogy az óra az időt mutatja. Az óra és az idő között levő összefüggést nem értette.

    Sok magát modernnek tartó, tanult embernek van ilyen „órája”: diplomája, tudása, s a civilizáció sokféle hasznos eszköze – és ez nem baj, csak éppen az összefüggést nem érti, hogy mi végre van itt a világon.

    Pedig katekizmusunkban világosan megtanultuk gyerekkorunkban, csak… gyerekesnek tartjuk. smiley Pedig abban ott van a válasz: „Azért vagyunk e világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, Neki szolgáljunk és ezáltal a mennyországba jussunk.”

    Ha kezdjük Őt igazán megismerni, akkor biztos, hogy szeretni fogjuk és nem fogunk Tőle félni, mert Jézus olyan Istent mutat be, akitől nem kell félni. Az istenfélelem helyes jelentése: félni, hogy ne veszítsük el mi Őt. Ő nem veszít el minket.

    A katekizmus további lépése: ha szeretjük Istent, szolgálni fogunk. Mások felé fordulunk és helyesebben fogjuk szeretni önmagunkat is.

    A mennyországba jutás pedig azt a boldog állapotot jelenti, amikor megbékélek magammal. Amikor tudom, hogy ki vagyok, amikor önmagam leszek, és nem másokhoz viszonyítom magam. Önmagamat csak Istennel és Istenben tudom megérteni, mert Tőle jövök és Feléje tartok. Ez bizalmat ad nekem, és Nektek is ezt kívánom! smiley

    (Sajgó Balázs)

    Bymartonk
    In
    Jun 18, 2018
    0 comentarii

    EVANGÉLIUM Mk 4,26-34

    Heti gondolat június 18-24.:

    Amikor Jézus példabeszédet mond, nem általánosít. Sohasem. Amit mindenkinek mond, azt nem kell senkinek magára vennie, csak akkor, ha érintve érzi magát. A példabeszédek ugyanis mindenkinek szólnak, de nem általánosítások.

    Jézus aztán azért is tanít előszeretettel példabeszédekben, mert ezáltal nagyobb lehetőséget ad Isten Országának megértésére, mintha tudományos magyarázatokkal ecsetelné az isteni valóságot. Ha valaki időt szán a példabeszéd megértésére és elgondolkodik, akkor megérti, miről beszél a Mester.

    Az elvetett magról szóló példabeszéd két dologra hívja fel figyelmünket:

    1. A fejlődéshez időre van szükség. Isten Országa bennünk fejlődik, mint a mag a földben. Isten Országa valójában akkor növekszik bennünk, ha igéjét beengedjük és hagyjuk, hogy az elvégezze munkáját lelkünkben. A fejlődést fel lehet gyorsítani, de a felgyorsított fejlődés mindig megbosszulja önmagát.
    2. Mivel mindannyian mások vagyunk, ezért minden ember fejlődése különböző időtartamot igényel. Van, akinek sok megpróbáltatáson kell keresztülmennie ahhoz, hogy megerősödjék. Van, akinek nem enged Isten túl sok próbát, mert tudja, az illető nem bírná ki. S mivel a fejlődés időtartama mindenkinél más, ezért nagyon kell figyelnünk arra, ki milyen szinten áll, mielőtt bárkiről is ítéletet alkotnánk. A türelem szükséges, mert az aratás a végső elszámolás, számadás arról, hova fejlődtünk…

    Mivel mindenkinél más és más időtartamot ölel fel a fejlődés, ezért nem szabad másokhoz hasonlítani, viszonyítani magunkat, mert akkor vagy nagyobbnak fogjuk tartani magunkat másoknál – és ez beképzeltté tesz, vagy pedig kisebbnek érezzük magunkat másoknál – és ez bátortalanná tesz. 

    Az egyik legfontosabb teendőnk legyen az, hogy amikor Jézus beszél hozzám, hagyjam, hogy az általa használt kép közel kerüljön lelkemhez, és megérintsen. Nem biztos, hogy mindig kellemes ez az érintés, sőt: legtöbbször kellemetlenül érint. De mivel Ő jön közel hozzám, hiszek Neki. Ő rosszat nem akarhat. Ez egyértelműen kiderül, ha figyelmesen olvasom a Szentírást… smiley

    (Sajgó Balázs)

    Pages