„Nem tudjátok, mit kértek.” (Mk 10, 38)
Nagyon sokszor hajlamos vagyok úgy beszélni a túlvilágról, mintha az ennek a világnak a folytatása lenne. Szeretném úgy berendezni az életemet, mintha sok minden ugyanúgy folytatódna, ahogy itt elkezdődött. Pedig, ha őszinte vagyok magamhoz, akkor ezt nem akarhatom! Életem a túloldalon CSAK megtisztult formában folytatódhat: protekcióknak, érdekképviseleteknek, karriernek, hatalom gyakorlásának, egymás túlbeszélésének, az előtérben való villogásoknak nem lehet abban a formában helye, ahogy ezen az oldalon zajlik!
Van, aki hangoztatja, hogy az imént felsoroltak rá nem vonatkoznak, közben mégis elítéli azokat, akik így élnek. Ez jelentheti azt is, hogy lelke mélyén ugyanezek a folyamatok játszódnak le, csak még bátorsága sincs kimondani, önmagának bevallani.
