Egy férfi búskomoran ül a padon és arra jár egy rendőr, aki rákérdez szomorúságának okára. A férfi elmondja, hogy néhány hónapja meghalt a nagyapja, és ráhagyott 100 000 eurót és néhány autót.” A rendőr csodálkozik: „Ez nem úgy hangzik, mint amin keseregni kellene.” „Igen, de még nem hallotta az egész történetet – folytatja a férfi: a múlt hónapban a nagybátyám 1 000 000 eurót hagyott rám.” A rendőr megrázza a fejét: „Nem értem. Akkor miért olyan boldogtalan?” A férfi így válaszol: „Ebben a hónapban még senki nem hagyott rám semmit.”
Komolyra fordítva a szót, vannak olyan emberek, akik boldogtalanok, bármijük is van, mert mindig csak kapni, birtokolni szeretnének.
A csodálatos kenyérszaporítás után az emberek újra keresik Jézust. Jóllaktak és újra éhesek.
Jézus ekkor túlmutat a romlandó eledelen és az Élet Kenyerének nevezi magát. Ez azt jelenti számomra: túl kell lépnem azon, hogy mindig csak kapjak és tanuljam el Mesteremtől azt, hogy jóízű életet éljek. A jóízű élet természetes és közvetlen életet jelent.
