Olvastam, hogy annak idején II. János Pál pápától időpontot kért Teréz anya valamilyen fontos karitatív ügy megbeszélése végett. A Vatikán felé haladva, Teréz anya meglátott az utcán egy súlyos beteget, fekve a földön. Odament a beteghez, megfogta a kezét, letörölgette az arcát és hosszú időn keresztül imádkozott mellette. A Teréz anyát kísérő nővérek kissé idegesek lettek, és figyelmeztették, hogy lekési a pápával megbeszélt találkozót. Teréz anya ekkor a következő választ adta nővértársainak: ‘Menjetek el helyettem, és beszéljétek meg ti az ügyet. Mondjátok meg a pápának, hogy ne haragudjon, de én Krisztussal vagyok.’
Jézus szőlőtőnek nevezi magát, követőit pedig szőlővesszőknek. Ez kifejezi a Jézus és követői közötti egységet. A szőlővessző csak akkor él és csak akkor terem, ha a szőlőtőkén marad.
A szőlőtő nem látszik, mert a földben van, a szőlővesszők látszanak, mert a föld felett vannak. Ez azt a csalóka képet keltheti, hogy nincs is szőlőtő, csak szőlővesszők vannak. Jézus nem jön velünk szembe az utcán, hanem az őt követők életében...
