2 éves születésnap a Gondviselés Háza Idősek Otthonában

Egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk: a tavaly azért ünnepeltünk, mert sok-sok készülődés, kezdeti nehézség megbirkózása után végre egy évesek lettünk. Most azt látjuk, hogy a nehézségek továbbra is maradtak, amelyekkel naponta meg kell küzdenünk, de van okunk a hálaadásra, van okunk az együtt ünneplésre, és örömmel mondhatjuk, hogy most már két évesek vagyunk.

Otthonunk jelenleg 16 kedves bentlakónak ad helyet, de összesen 28-an lépték át intézetünket, akik közül voltak hosszabb, illetve rövidebb ideig bentlakók.

Életünk egy felfele haladó ösvény, sok-sok kitérővel, állomással és pihenővel. Ez az ünneplésünk is egy ilyen pihenő volt, ahol megállhattunk, visszatekinthettünk, és erőt gyűjtve újra indulhattunk. Igazán csak akkor élhetünk teljességgel, ha tudunk hálásak lenni. Panaszra mindig van, volt és lesz okunk. De mi azért voltunk most együtt, hogy tudjunk örülni és hálát adni.

Kiket ünnepelünk?

Elsősorban kedves Bentlakóinkat köszöntöttük, hiszen mindenekelőtt érettük vagyunk. De hálás vagyok munkatársaimért, akik vállalják a változásokkal telített munkájukat, jelen vannak bentlakóink örömében és bánatában, és akik számára a munka nem teher, hanem kiváltság. Kiváltság számomra is, hogy egy ilyen csapattal dolgozhatok együtt.

Hálás vagyok az önkénteseinkért. Nem mindegy manapság, hogy egy fiatal be tud lépni otthonunkba, és van ideje oda fordulni a reszkető kezekhez, hogy van ideje beszélgetni, labdát dobni, énekelni vagy éppen felolvasni. Nem beszélve a kemény fizikai munkáról, mely eredményeként a Német család összefogása miatt örülhetünk az árnyékot tartó filegoriának.

Nem utolsósorban hálás vagyok a lelki vezetőkért, mert mit ér az ember, ha lelki táplálék nélkül marad. Olyan az, mint a virág a földben eső nélkül: lassan, de biztosan elszárad. Szerdáról szerdára, vasárnapról vasárnapra szól az Isten szava, és az, hogy Otthonunk a Gondviselés Háza, azt is jelenti, hogy a Gondviselő kezében van.

Hálás vagyok a helyi vezetőségnek, mely végig támogatott bennünket és nem utolsósorban, hogy nemsokára újból megkóstolhattuk a polgármester úr által készített gulyást.

Ahogy körülnéztünk, akkor azt láthattuk, hogy változás történt körülöttünk, a tavalyi szürke falakhoz képest most hegyek és völgyek, virágok és rétek díszítik udvarunkat.

Mielőtt a gulyás-vacsorára sor került volna, ünneplésünket fűszereztük egy kis zenével, mert mit ér az élet muzsikaszó nélkül, majd egy közösségi játékkal, mert egy közösség akkor igazán közösség, ha tud együtt dolgozni, együtt zenélni és együtt játszani. Mi egy ilyen közösségformáló alkalomnak voltunk aktív részesei.

(McAlister Magdolna)