A boldogabb karácsonyért

Elérkezett az év vége s vele együtt az ünnepek sorozata. Ilyenkor mindenki arra törekszik, hogy megörvendeztesse a környezetét. Igyekszik minél hamarabb beszerezni az ajándékokat, amivel talán csillogó szemű gyermekének fog örömkönnyeket csalni a szemébe, vagy csak egyszerűen ajándékoz, mert tudja, hogy adni mindig jó. Ezeknek az érzéseknek, valamint annak a ténynek a tudatában, hogy nagyon sok családnak nem futja ünnepi lakomára és ajándékokra, a Gyulafehérvári Caritas családsegítő szolgálatának három csíkszeredai munkatársa azon munkálkodott, hogy minél több szükséget szenvedő családhoz eljuttassák a méltó ünnephez szükséges „hozzávalókat”. Ehhez persze a legnagyobb segítség az emberek jóakarata volt, mindazoké, akik a Szent Erzsébet-gyűjtés során nem sajnálták kitárni szívüket és adakoztak. Ezeknek az adakozóknak a jóvoltából sikerült tűzifát, ágyakat, matracokat, ruhákat adnunk. Ezen kívül még vásárlási utalványokkal és különböző alapélelmiszerekkel is tudtuk segíteni a legrászorultabbakat. Egyik legsürgősebb segítségünk egy fáskályha megvásárlása volt, amelyet egy madéfalvi nyolcgyerekes családnak ajándékoztunk.

A családsegítő szolgálat programjai közt nagy hangsúllyal szerepelnek a csoportfoglalkozások, amelyek különböző célcsoportnak kínálnak segítséget. Ezek a csoportfoglalkozások öt településen zajlanak heti, vagy kétheti rendszerességgel. Fontosnak tartottuk, hogy ezeken az összejöveteleken is ünnepi hangulatot varázsoljunk. Ennek érdekében a nőknek tartott csoportfoglalkozásokon ünnepi agapékra került sor, valamint jelképesen egy-egy ajándékgyertyával leptük meg a résztvevőket. Ugyanígy ajándékoztuk meg az idősek klubjába járó néniket és bácsikat is. A gyertya a családi fészek és az ünnep szimbóluma, amelynek a meleget adó lángja végigkíséri egész életünket. A gyerekeket a németországi Humedica és a csíkszeredai Caritas-kirendeltség jóvoltából kapott cipősdobozokkal leptük meg. Az ajándékdobozokból összesen 165 gyereket részesült.

Hogy mit jelentett számunkra ezeknek a családoknak, időseknek, férfiaknak és nőknek, gyerekeknek a segítése, azt nagyon nehéz szavakba önteni. Helyettük beszélnek a meglepettségtől teli arcok, az örömkönnyekkel teli szemek, a gyerekek boldog mosolya, az örömmel és hálával átitatott ölelések. Ezek azok a tettek, amelyek erőt adnak a munkánkhoz, amelyek arra bíztatnak, hogy igenis van értelme a sokszor nagyon fárasztó mindennapjainknak. Ezek azok az ajándékok, amelyekben megtaláljuk az egymásban lakozó isteni szeretetet, amire mindannyiunknak szüksége van.(Haszmann Éva)