A börtönből az állatkertbe

Az élet buktatói a serdülőket sem kímélik, ezeknek a könnyebb vételében segíthetnek a székelyudvarhelyi családsegítős munkatársak.

A mai serdülő korú gyermekek egy tabukkal övezett ingoványos talajra érkeznek, melyen nem tudnak tovább haladni, ha nincs kellően megalapozva életük, vagy nincs egy biztos támaszuk. Olykor egy kulccsal a nyakukban rohangálnak és egész nap a „maguk urai” és nem csoda, hogy elég gyakran az élet útvesztőiben találják magukat. Többen cigarettához, italhoz és drogokhoz is nyúlnak, de akár öngyilkosságba is menekülnek ebben a rohanó világban. Ezen próbál segíteni a Gyulafehérvári Caritas Családsegítő Szolgálatának székelyudvarhelyi csapata a Székelyudvarhelyi Önkormányzat támogatásával – tudtuk meg Sándor István szociális munkástól.

A szervezet idén májusban indította el több mint 50 serdülőnek az “Esély az esélytelenségben” elnevezésű programot. A tevékenységek kétheti rendszerességgel zajlanak kiscsoportokban, amelyek célja az elsődleges prevenció, az információátadás és nem utolsó sorban kérdéseikre is választ kapnak.

A foglalkozásokon már több témakörben is folytak beszélgetések, a párkapcsolatoktól kezdve, a biológiai változásokon keresztül, fogamzásgátlásról és nemi betegségekről is esett már szó. Most elérkeztünk a csoporttevékenységek feléhez, ezért is tervezték be a marosvásárhelyi kirándulást.
A kirándulásnak több célja is volt, elsődlegesen a csapatépítés és hogy közelebb kerüljenek a fiatalok a szakemberekhez, hogy még bátrabban fel merjék tenni a kérdéseiket.

Meglátogatták a marosvásárhelyi fiatalok börtönét, ahol megízlelhették a tényleges „sittes világot”, mert egyesek úgy vélekedtek, hogy a börtön nem veszélyes, sőt, „ingyen kaja, szállás és még gyúrni is lehet”. Ezt a filmbéli képet akartuk rendbe rakni a gyerekek fejében, és úgy vélem, sikerült is, hisz a körülmények és a lehetőségek, még ha tűrhetőek is, de a „bentlakók” eléggé megkeserítik az egymás életét... – nyilatkozott a csoport vezetője. Először a börtönpszichológus mesélt a lehetőségekről és a nehézségekről, majd a fiatalok kérdésére igyekezett válaszolni. Később betekintést nyerhetett mindenki a cellákba, az edződerembe és az ijesztő sétálóudvarra, majd szóba is állhattak rabokkal, de nem sokan mertek élni ezzel a lehetőséggel a közelség miatt.

A börtönből egy kissé sokkolt állapotban az állatkertbe indult a csapat, hogy egy kis séta és szemlélődés mellett megbeszélhessék és feldolgozhassák a látottakat. Az állatkerti látogatást egy kis játszóterezés zárta, majd következett a jól megérdemelt ebéd. Telegyomorral és az idegenvezető segítségével feltérképezték Marosvásárhely templomait, várát és más érdekességeit, majd buszra szálltak és meg sem álltak Gyulakutáig, ahol már várták a helyi serdülő fiatalok, hogy közösen játsszanak, ismerkedjenek. Jó hangulatban telt a délután, hisz a szervezők egy kis ismerkedés után csapatokra osztották a közel 80 fiatalt és különböző vetélkedős szigeteket kialakítva mérték össze ügyességüket, eszességüket és olykor rafináltságukat. Miután a csapatok jól összerázódtak, versírásra került sor a serdülőkorral kapcsolatban, melyek nagyon poénosra sikerültek, de mindannyian ráéreztek a lényeges dolgokra.

Búcsúzóul minden csapat megkapta a nyereményét, mellyel elindult „az eszem-iszom és a dinom-dánom”. A hazafele vezető úton ének, szavaló- és viccmondó versenyekre került sor, végül pedig egy pár fiatal összefoglalóként egy kis „esti híradóban” mutatta be a napi történéseket. Nagyon jó hangulatban érkeztek haza a fiatalok és megtapasztalhatták, hogy mennyi szép és jó dolog van a világon, nem kell egész nap a számítógép és a televízió között ingázni, de még bódító szereket sem kell szedni, hogy jól érezzük magunkat, mely akár a börtön vagy a hálál árnyékáig is elcsalogat.