A demencia és az erőforrásaim

Számos településen van immár lehetőség arra, hogy demenciában szenvedők és gondozóik találkozzanak, szakemberek segítségével és egymás történetéből nyert megerősítéssel folytassák a mindennapokat. Erdélyben, az Alzheimer Cafék első helyszínén, Gyergyószentmiklóson március 29-én ültek össze a „kávézók” egy interaktív, erőforrást nyújtó csoportmunkára.

Egy hónapban két óra a saját lelki egészségéért. Ne hagyja ki! – ezzel biztat minden érintettet a találkozásra dr. Kiss Gabriella szervező, szakmai vezető. Bevezetőjében elmondta, a korábbi találkozásra sokan érkeztek feketében, az elengedés, a gyászfeldolgozás alkalma volt az együttlét. Továbblépni csak úgy lehet, ha figyelmünket az eltávozottról magunkra tereljük. Az új alkalom egy lépés… önmagunk felé. Ebben a lépésben helye volt egy előadásnak, kiscsoportos munkának, sőt még egy jókedvet hozó ülőtáncnak is – az Alzheimer Café szakmai csapatának vezetésével. Akik nem lehettek ott, nem kell mindenből kimaradjanak. Így például fontolóra vehetik azokat a gondolatokat, melyeket az előadás során Kiss Gabriella megosztott.

Mennyit foglalkozok mások jólétével, és mennyi időt szánok magamra? Tudok-e az itt és mostban lenni, vagy a múlton rágódok, a jövőtől való félelem köti le gondolataimat? Kutatások szerint életünknek akár 45 százalékát is máshol töltjük, nem a jelenben, és ez óriási lelki teher. Egymás után érnek az információk, és nincs időnk azok feldolgozására. A gondolatok érzelmeket váltanak ki bennünk, és ezek mérgezőek lehetnek. A meg nem emésztett gondolatok, akár az ételek betegséget okozhatnak.

A tudatos figyelem lehet ennek ellenszere, hogy igyekszem vissza-visszatéríteni gondolataimat a mába. Ehhez az önkontroll gyakorlását kell megtanulni, tetten érnem magamat, hogy mikor működök robotpilótaként a szokás, a sémák mentén, és mikor adok lehetőséget magamnak a megállásra, a feltöltődésre.

Az ima, a meditáció segít, hogy a jelenben és magammal legyek, ezzel erősítem saját énemet, és ebből nyerek erőt. Mert ha nincs belső egyensúly, akkor nehéz a külső hatásokkal megküzdenem. Ugyanakkor, ha megtanulom a tudatos jelenlétet, akkor azt befelé és kifelé is jótékonyan tudom alkalmazni.

Az éberség a cél, melynek összetevője a tudatosság, a figyelem, a jelenlét és az elfogadás. Érdemes kívülről ránéznem egy-egy reakciómra, hogy a következőkben változtatni tudjak rajta. Nem egynapos feladat, hiszen többéves elfojtás után nehéz a tisztánlátást, belső nyugalmat elérni. A szorongás oldása folyamat. Figyelnem kell a töprengéseimre, az előítéleteimre, tegyem fel a kérdést: Kit gondozok? Őt hogyan gondozom? És magamat? Képes vagyok magamat elfogadni, bennem az egyensúlyt visszaállítani? Tudok azért, amim van, hálát adni, az öröm, a tudatosság, a remény ruháját magamra ölteni?

Balázs Katalin