A hosszú élet titka

Erről kérdeztük a 93. életévében járó Marci bácsit, aki a székelyudvarhelyi Mozgáskompetencia Fejlesztőközpont legidősebb tagja. Szerinte „a hosszú élet titka, hogy mindenki saját maga legjobb orvosa. Mindenkinek vigyáznia kell arra, hogy mit eszik, mit iszik és milyen gyógyszereket szed“.

Marci bácsi 1923. december 10.-én született Székelyvarságon harmadik gyerekként. Falusi gyermekkora felhőtlen volt és mintha a tegnap történt volna, úgy emlékezik vissza a gyermekkori csínytevéseire, amikor Segesvárról szekerezve Galalmbfalván át egy idős bácsi megkergette őket azokért a szép körtékért, amelyeket a körtefáról szakasztottak hazafele. De élete nem volt mindig ilyen felhőtlen, tizenkilencedik életévében honvédtiszti iskolába jelentkezett, de nemsokára 1941-ben elvitték Nemetországba a frontra.

Mesélt arról, hogy milyen érzés volt, mikor a fronton lőni kellett, mikor a vasutak töltéseiben gödröt ástak és belekuporodtak. Mesélt az SS-es katonákról, akik a legveszélyesebbek voltak, akik valójában ott sem voltak, csak ezzel bíztatták őket, hogy még bátrabbak legyenek.

Mesélt a fogságban töltött időkről is, amikor megpróbáltak elszökni egy török hajóval és a tengerészek elfogták, majd visszatoloncolták és két hétig fogdában töltötték a büntetésüket. Megvonták tőlük a napi adag eledelt, “ Kevesebb kosztot kaptunk, nappal dolgoztunk és az éjszakát a fogdában töltöttük – így teltek a napok!” Később az oroszok elfoglalták a területüket és orosz fennhatóság alá Vlagyimirbe vitték őket. Aztán mesélt a hazatéréséről 1945. januárjában, a fronton kötött barátságokról és az itthon maradt újrakezdésről.

Sepsiszentgyörgyön élt egy fogoly barátja, akivel sokat levelezett, és az ő segítsége által kapott munkahelyet adminisztrátorként. Ott ismerkezett meg a későbbi feleségével, aki a szomszéd faluban lakott és 20 év boldog házasságban éltek, és szerelmük zálogául két fiu gyermekük született. Később Udvarhelyre került és itt is adminisztrátorként tevékenykedett tovább.

Marci bácsi 7 hónapig élt öregek házában, de elmondása szerint hiányzott valami és így kiköltözött. A mindennapjai úgy telnek, hogy mos, főz, takarít, jár bevásárolni, brátaival sétálnak a parkban, römiznek. Autót is vezet már több, mint 60 éve.

Marci bácsi 5 éve jár hozzánk a központba, van egy összetartó baráti társasága, akikkel tornásznak, kézimunkáznak, különböző pszichológiai témákat dolgoznak fel, kirándulnak, mókáznak és nevetnek. Elmondása szerint arra a legbüszkébb, hogy 93 éves és egészséges.

Az én személyem gazdagodott azzal, hogy Marci bácsit megismertem, hogy vele együtt hétről hétre dolgozhatok, fejlődhetünk közösen és kívánom neki, hogy a jó Isten ajdon elég erőt és egészséget neki, hogy még sokáig mókázzunk, tornásszunk együtt közösen! Isten Éltesse!

(Bálint Zsófia)

A mozgáskompetencia fejlesztések egy része a Mol Románia támogatásával valósul meg.