A józanság boldogsága

Senki sem akar boldogtalanságban, keserűségben élni, mindenki vágyik a felszabadultságra, nevetésre, vidámságra, örömre. Az alkoholfüggő ember sem azért iszik, mert boldogtalan akar lenni. Egy szenvedélybeteg is, ugyanúgy ahogy mindnyájan: vágyakozunk… egy szebb napra, egy jó baráti beszélgetésre, belső békére, csendre, a felszabadultság megélésére. Mindannyian azon vagyunk, hogy a magunk és környezetünkben élők életét a lehető legjobbá, legszebbé varázsoljuk és a sanyarú vagy annak látott világot megszépítsük.

Egy szenvedélybeteg sem azért válik függővé, mert arra vágyik. A függőség nem egy áhított állapot. A szenvedélybeteg ember is mielőtt függővé válik keres. Keresi mi az, ami őt látszólag boldoggá teszi. Egyre jobban küzd, hogy minél kevesebb fájdalomban, keserűségben legyen része és teljesen elvesz ebben a „boldogságkeresésben”.  Minél szenvedélyesebbé válik, ezzel párhuzamosan fájdalma egyre rövidebb ideig csillapodik. A függőséggel viszont fájdalmak tömkelege érkezik az életébe: testi, érzelmi, mentális, kapcsolati fájdalmak együttese. A szerhasználat célja nem a boldogságkeresés, hanem a szer okozta fájdalmak, szenvedés csillapítására szolgál. A boldogság helyébe beköltözik a nem várt boldogtalanság. Ez alattomosan kúszik be az életbe, úgymond a szőnyeg alatt, de ettől az érzéstől megszabadulni nagyon nehéz, küzdelmekkel teli, viszont nem lehetetlen. A felépülés első lépése a szerfogyatás abbahagyása, viszont itt még nem ér véget az út. Az egészséges, örömteli, boldog élet nem magától jön, hanem azért tenni kell.

Az elmúlt hétvégén a Caritas Ki-Út Programja „boldogságnövelő” napot szervezett tíz szenvedélybetegnek és hozzátartozóknak. A program célja az volt, hogy józanul felfedezhessék a józanság örömeit, lehetőségeit, rátalálni a szerek által korábban hiába kereset boldogságra. A felépülés során újra és újra fel kell fedezni a józan élet szépségeit: a napsütést, az életet tápláló csobogó vízforrás értékét, a tiszta erdei levegő illatát, a közös nevetést, játék felszabadító hatását. A felépülő szenvedélybetegek és hozzátartozók ezekkel az ajándékokkal örvendeztették meg és boldogították magukat és egymást ezen az „átlagos” szombati napon.

Ambrus Hajnal, addiktológiai tanácsadó

A program Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának támogatásával valósult meg, a „Szociális és szabadidős klubtevékenységek szenvedélybetegeknek és családtagjaiknak” című projekt keretén belül. Köszönjük ezúton is a támogatást!