A józanság útján

A 2018. október 24-28-i hétvégén újra sorstársak találkozhattak Székelyudvarhelyen, a Szent Pio lelkigyakorlatos házban, ahol a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat és a Gyulafehérvári Caritas Ki-Út programja által szervezett lelkigyakorlatra került sor, szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára.

A lelkigyakorlat azzal a gondolattal indult, hogy nézzük meg, hogyan és mikor fogta meg Jézus a kezünket és emelt fel elesettségünkből, továbbá, hogy vizsgáljuk meg magunkat, hol, életünk melyik területén és melyik pillanataiban szorulunk leginkább segítő jelenlétére. Az előadás-sorozat, a közös szentmise, a kis- és nagycsoportos beszélgetések rávilágítottak a Gyógyító Jézus életünkben való jelenlétére.
A szünetek alatt új ismeretségek alakultak ki, régiek erősödtek meg, mert ez a közösség-élmény szintén támogatást jelent a józanság útján.
Voltak, akik most kezdtek új utat, mások meg a megtett útra tekintettek vissza. Mindenképp friss, bőséges útravalóval feltarisznyázva jöhettünk el, és azzal a bizalommal, hogy ide visszavárnak, s ismét jöhetünk feltöltődni, megpihenni a szerető Isten jelenlétében.

(Garai B. Levente)

Néhány szemelvény a résztvevők visszajelzéseiből:

Magammal viszem a sok jó beszélgetést, a biztatást, a szeretetet, amit kaptam. A tanítások által még inkább növekedtem a hitben, és újra mélyen tudatosult bennem, hogy Isten mennyire szeret. Meglepett az a tény, hogy az alkoholizmus milyen mélységekbe tudja rántani az embert. Így elfogadóbb lettem, megértőbb és békésebb. (egy hozzátartozó)

Ami megváltozott bennem: hogy kitartásra és megbocsájtásra van szükségem. És bízok a mennyei Atyában, hogy segít kitartani a józanság útján. (egy szenvedélybeteg)

Magammal viszem a könnyeket, a sok nevetést, a viccelődést, az ölelést és a bátorítást, amit itt kaptam. Itt valóban elfogadva érzem magam. Meglepett a sok új arc, és az, hogy mennyien vágynak gyógyulásra. Megerősödött bennem, hogy őszintének lenni a legnemesebb dolog. Továbbra is kitartok a józanságban. (egy szenvedélybeteg)