A Kürücökre is jutott a jó szándékból
Van egy idős testvérpár. A semmi közepén laknak. Még házszámuk sincsen. Gyergyószentmiklóshoz tartozik a hely, Kürücökként emlegetik a helyiek, és sokan ismerik a két idősödő férfit is. Ott élték le ők az életüket, állattartással, gazdálkodással. Vannak jó szándékú emberek, akik segítenek, ha élelem-utánpótlásra, gyógyszerekre vagy éppen fizikai munkára van szükség. A közelmúltban viszont nagyobb összefogásra nyílt alkalom. Az egyik férfi leesett házuk lépcsőjéről, törésekkel, zúzódásokkal került kórházba. Az út járhatatlan, a hegyimentők segítségét kérték, és a Salvamont Multisalva Hegyimentő Szolgálat tagjai nem csak a fuvarozást vállalták. Már korábban is ismerték a két kürüci embert, karácsonyi ajándékot is vittek nekik, most a beteg szállítása mellett arról is gondoskodtak, hogy a lépcsőhöz korlátot illesszenek, legyen nekik kapaszkodójuk.
A kórházból hazakerült az ágyban fekvő férfi, és a hegyimentők a Caritas otthoni beteggondozóival, illetve az idősek rendszeres támogatójával, Tamás Boglárral közösen különleges szolgálatot vállaltak. Az esőzésektől szinte járhatatlanná vált utat naponta megteszik, lehetőség szerint ketten mennek, hogy a beteg embert megfürdessék, pelenkázzák, ha kell, fát vágjanak… segítsenek. Amikor csak egy személy tud menni, akkor ő egy személyben a sofőr és az ápoló is. Páll Róbert hegyimentő ha kell, pelenkázza a férfit, ha kell, más ház körüli munkát végez. Észreveszi, miben lehetne segíteni, hogy könnyebb legyen az élet kint, a Kürücökön. Valamikor ágybanfekvő nagymamáját pelenkázta, ez a tudás most jól jött, felfrissítette, és átvette az otthoni beteggondozók hozzáállását is: amit a beteg meg tud tenni magáért, azt engedni kell, hogy megtegye. Azt látta, hogy a beteg emberben van akarat, örvendett a kérdésének, hogy „mikor szabadulok meg én az ágytól?” Most közös erővel próbálnak az ágytól szabadulni. Róbert vécészéket visz, az ágy elé szőnyeget tesznek, hogy könnyebb legyen az átülés. Mert ha a férfi ezt az alapvető szükségletét el tudja végezni, az már nagy lépés az önállóság felé, akkor már nem kell naponta megtenni a 18 kilométeres csak terepjáróval járható utat.
Az otthoni beteggondozók is igyekeznek mindent megtenni a gyógyulásért, bár szívesen mennek a „semmi közepére.” Bakos Erzsébet gondozó bevallotta, azt sem tudta, hogy Gyergyóban létezik ilyen hely, hogy az erdőn túl, a semmi közepén van egy ház, és annak két lakója, és amikor őt meglátják, a szemük felragyog. Erzsikének öröm, hogy elfogadják segítségét, hogy mindig megkérdezik búcsúzáskor, „ugye, még jönnek?” Igen, jönnek, a következő időszakban Erőss Réka fog sűrűbben járni.
Folyamatban van, hogy az ellátás költségeibe belepótoljon a biztosítóház, de amikor erre remény sem volt, akkor is mentek a segítők. Ide került a Szent Miklós Kamarakórus karácsonyi koncertjén gyűjtött adományainak egy része is, ide kerül még nap mint nap sok-sok jó szándék. Isten adjon ezerannyit cserében a támogatóknak!
Balázs Katalin