A legkisebb apróságok is felbecsülhetetlen örömet szerezhetnek

Szeptember 14-én nemcsak az időjárás volt gyönyörű a búzásbesenyői Gondviselés Háza Idősek Otthona lakóinak, hanem az a kirándulás is, mellyel a gondozók lepték meg a napjaikat többnyire falak között töltő időseket.

A marosvásárhelyi állatkertben mind az állatok, mind az alkalmazottak kedvesen fogadták a hat tolókocsiban és egy lábon érkező idős vendéget és ezek kísérőit, gondozóit.

A majmok kötéltáncukkal szórakoztató műsort biztosítottak, a kígyóknak viszont minden szereplés nélkül is sikerült felhívniuk magukra a figyelmet, borzongást váltva ki. Az elefántok és a zsiráfok mellett az oroszlánok és a púpos tevék is különlegességnek számítottak, mivel ilyent előtte a látogatók közül sokan csak tévében vagy fényképeken láttak. Érthető emellett, hogy az összes állat közül a háziszárnyasok, a gyöngytyúkok, a pávák és a fácánok voltak a legismertebbek, de figyelmet és mosolyt kaptak a teknősbékák, a tengerimalacok és a nyuszik is.

A kirándulás alatt előkerült a kihagyhatatlan mobiltelefon, egy nénink büszkén újságolta rokonainak, hol is tartózkodik épp. Izgatottsága szavaiban is tükröződött: „Olyan csodát mondok neked, hogy nem hiszed el. Nem hiszed el, honnan telefonálok: az állatkertből!”

Valódi élmény volt ez a kiruccanás, melyet – a buszra várva – dalolás zárt. Ha másra nem is, erre maradt energiájuk kedves időseinknek.

Csodálatos volt azt látni, hogy ezek a sokat megélt és tapasztalt nagyszülők mennyire tudnak örvendeni csupán annak, hogy kinn lehetnek a természetben, a friss levegőn, virágok között, egy olyan környezetben, ahol sokan közülük nem is jártak még (annak ellenére, hogy a Marosvásárhelyt környező településeken élték le eddigi életüket). Elgondolkodtató, hogy egy idős ember még a legapróbb, mások számára jelentéktelen virágnak, fűszálnak is örvend, elcsodálkozik rajta, hálát ad Istennek, hogy megteremtette azt. Ekkora szeretet legyen mindenki szívében!

(Márton Kinga Izabella)