A Mese világa a kórházakban

Kórházi ágy és benne egy katicabogarat szorongató kislány, aki mélyen a lelkedbe tekint, és azt kérdi tőled: Akarsz-e játszva változtatni a helyzetemen? Önkéntesek csapata varázsol vidámságot a kórházakban fekvő gyermekek arcára. Első lépésként előbb ők is képződnek.

Székelyudvarhelyen november első szombatján 24 önkéntes vett részt az önkéntes képzésen. A képzés ismerkedő és bemelegítő játékokkal kezdődött, jó, hogy vannak csoportunkban „veteránok” akikkel már lassan 2 éve dolgozunk együtt, de jelentkeztek új önkéntesek is. Immár harmadik éve működik a meseolvasó csoport városunkban, lassan kezdünk felcseperedni és kezdjük elérni a játszótársaink életkorát.

Az ismerkedés után elvárásainkról, félelmeinkről esett szó, és hogy eredményesebb, hatékonyabb munkát tudjunk végezni együtt, leszögeztük a csoportszabályokat. A konkrét ebédig megízleltük, kóstolgattunk az önkéntesség fogalmát, az önkéntes szerepeit, emésztettük, melyek azok a pozitív tulajdonságaink, amelyek elősegítik a kórházi önkéntes munkánkat, s melyek azok a negatív tulajdonságok, amelyek hátráltatják.

A délután is nagy izgalmakat tartogatott számunkra hiszen, Áchim Ildikó főápolónő érkezett kicsiny csapatunk körébe, ahol arról beszélt nekünk, milyen típusú betegségekkel találkozhatunk majd a kórházban, milyen feladatokat kell majd ellátnunk, melyek azok a dolgok, amelyeket feltétlenül tudnunk kell, még mielőtt bemennénk a gyerekek közé. A főápolónő látogatása után kidolgoztuk első közös projektünket, amely nagy lelkesedéssel töltött el bennünket. Reméljük ez a lelkesedés fogja végigkísérni közös munkánkat.   (Bíró Ildikó)

Csíkszeredában a bevezetőben és a címképen látható helyzeten akart változtatni 33 lelkes, ügyes és tennikész fiatal önkéntes, akik nap mint nap mesés és készségfejlesztő foglalkozást tartanak a Hargita megyei kórház gyermekosztályán. November 6-án, hétvégéjüket nem kímélve jöttek képződni a Jakab Antal Konferencia Központba. Az érkezés izgalmai felszabadultak, az idegen fiatalok barátokká változtak és a hangzavarból egymásra figyelés csendje adta meg a tiszteletet. Értelemmel felfogható és elképzelhető élmény, de ezt mind felvállalva megélni bátorságot kölcsönöz.

Négy témakörben építettük fel a képzést. Volt benne játék, önkéntességről élménybeszámoló, interaktív foglalkalkozások, kórházi asszisztenső élménygazdag beszámolója, improvizált szerepjáték, majd a képzési nap lezárása. A továbbiakban az önkéntesek visszajelzéseiből kaphatunk képet a képzési napról:

Rájöttem, hogy egy gyerek az ember életében a legnagyobb kincs. Értékelni kell őket és jobban odafigyelni rájuk. Számukra a legapróbb dolog is fontos lehet.

Szerettem, hogy sokat nevettünk. Új játékokat tanultam. Új barátokat szereztem. Jobban megértettem, hogy mi az önkéntesség.

Lucruri interesante pe care nu le puteam imagina.

Én ma nagyon jól éreztem magam, nagyon örülök, hogy lettek új barátaim. Valahogy nem sokra, de megváltozott az életem.

A lelkemnek az volt a legjobb a mai napban, hogy körülvett 30 ember és ha én beszéltem mindenki rám figyelt. A beteg gyerekeknek szükségük van ránk, akik lélkekben gyógyítjuk őket.

Joli néni „beszámolója” a gyerekekről. Jóleső érzés volt látni, hogy valaki nem csak a munkájának tekinti feladatát, hanem mint ember is törődő.

Nagyon örülök, hogy több információt szereztem a gyerekekről és bármit meg fogok tenni, hogy boldogítsam őket.

(Roth-Vízi Réka)