A mókamesterek, a tisztaszívűek világnapja

Március 21-e különleges nap, nagy várakozás, izgalom előzi meg. Ilyenkor a Gyulafehérvári Caritas fejlesztő-foglalkoztató központjaiban a Down-szindrómások világnapját ünneplik. Felemás zokni – ez a jelkép a Down-szindrómások tarka világát idézve.

Fotó: Marosvásárhelyi Cseperedő

Hargita és Maros megyében a Cseperedő csoportokba felemás, színes zoknikban érkeznek ezekben a napokban a gyerekek és szüleik, főhajtás ez a Down-szindrómások előtt. Róluk szól a figyelemfelkeltő plakát is, a mosolygós, türelemre tanító, szeretet adó emberkékről. Székelyudvarhelyen, a Szent Anna fejlesztőközpontban a gyógypedagógiai fejlesztésre járó gyerekek színes felemás papírzoknit készítettek, aki a központban jár, ezen alkotások kiállításában gyönyörködhet még jövő héten is. Székelyudvarhelyen a fejlesztőközpontba jelenleg nyolc Down Szindrómával született gyerek részesül heti rendszerességgel egyéni fejlesztésben vagy csoportos foglalkozásokban. Ezen gyerekek szülei havonta találkoznak a támogatócssoportban, és felkarolják több mint 10 éve az újonnan született kisbabák családját.

Járj a csillagok között!

Csíkszeredában, Szent Ágoston nappali központban Zozo, Anna, Szilvia, Razvan, Péter és Andor az ünnepelt, számukra szerveztek rendezvényt március 18-án. Minden évben esemény ez a világnap, tavalyhoz képest az változott, hogy Petiből Péter lett, a járvány miatt hozzátartozók nélkül, csak magukban ünnepelt a húsz fiatal.

Idén bátorító idézeteket olvastak fel számukra fogyatékkal élő társaik: Tegyél az egészségedért, és tartsd meg a reményt! Járj a csillagok között! Soha-soha nem feledd, hogy belőled több nem lett, csak egy! Ne szabj határt magadnak! Egyedi vagy, mesterdarab! – hangzottak a jókívánságok, majd az ünnepeltek táncos produkcióval léptek színre színes szalagokkal napocskákkal a kezükben.

Tehetségkutatónak is beillett volna az a programpont, amikor a fiatalok zongoratudásukból adtak ízelítőt, az önkéntesként segítő Gergely Tibor szentléleki kántor segítette a színes kotta olvasását, és éneklésre biztatta a nagyérdeműt. Az ünnep izgalmát oldotta a dal, majd a fiatalok táncra is perdültek, mulattak gondtalanul, övék volt a világ.

Fotó: Fancsali Barna

Napocskák

Aki most először találkozott ezekkel a fiatalokkal, azt láthatta a táncuk során, hogy szívükben vidámság, kezükben napocska van. Napsugarak ők – üzente a szimbólum. Aztán, amíg állt a bál, a fejlesztésükben részt vevő pedagógusokat kérdeztük, a világnap alkalmával mi jut eszükbe a Down-szindrómával születettekről.

Béla Károly szociálpedagógus: érzékenység, tisztaszívűség, szeretet. Arra fordítják a figyelmünket, hogy ne fussunk. Gyakran mi felgyorsulunk, s így elmegyünk olyan dolgok mellett, melyek fontosak lennének, mint az érintés, a simogatás. Ezt nagyon jól tudják ők képviselni. Mielőtt idejöttem volna, semmilyen kapcsolatom nem volt Down-szindrómás gyerekekkel. Most, az én csoportomban Péter van és Szilvia, először Péterrel találkoztam, meglepett. Másként fogják fel ők az életet, egyszerűbben, és nem biztos, hogy nekünk van igazunk.

Antal Gabriella színesek, kedvesek, mosolygósak, nagyon ki tudják mutatni az érzelmeiket, megtanítanak türelemre, lassúságra, odafigyelésre. Napi szinten kapunk tőlük ölelést. Most, a vírushelyzetben sem érdekelte őket, hogy nem lehet ölelni, akartak. Amióta megnyílt a foglalkoztató, 2008-tól első perctől itt vagyok. Azt látom, ha kimegyünk a városba is, hogy az idősebb generáció tart inkább a Down-szindrómásoktól, nem tud róluk sokat, nem értik őket, sajnálják, talán kicsit félnek is tőlük, a fiatalok viszont sokkal elfogadóbbak. Elfogadóbbak azok a fiatalok is, akik ide járnak, itt önállósodnak, jobban egymásra figyelnek, türelmesebbé válnak. Ragaszkodóak nagyon, délután is felhívnak, üzenetet írnak, itt a kapcsolat nem a munkaidő végéig tart. Szeretnénk tudni, hogy mi lesz a sorsuk, ha szüleik már nem tudják támogatni őket. Nagy szükség lenne egy lakóotthonra, ahol helyük lehet a Down-szindrómásoknak, fogyatékkal élőknek. Nem tudom, hogyan lehetne ezt megvalósítani, de a szüleiket nagyon foglalkoztatja ez a kérdés, van itt 72 éves, fiát egyedül nevelő anyuka is. Nem is járnak most, nem mernek jönni.

Vecsey Hajnal Melinda gyógypedagógus. Akikkel én dolgozom, ott nagyok az egyéni különbségek: van középsúlyos és enyhe értelmi fogyatékossággal élő is. A hangulat fontos számukra, hamar megérzik, milyen kedvünk van, s ha rossz, akkor helyrehozzák, mert ők szinte mindig vidámak. Ők szeretik az életet. Sok szeretetet adnak, s tanítanak: az életben nem kell mindent komolyan venni. Közös munkánkban azt segítem, hogy megtanuljanak dolgozni, kosárfonást tanulunk újságpapírból fonjuk, festjük. Lassan haladunk, eltérő a fejlődésük, de látszik rajtuk, hogy akarnak dolgozni, és örvendenek a sikernek.

Györgyicze Katalin pedagógus, szociális munkás: a világnapon a vidámság jut eszembe a Dowm-szindrómásokról. Az én csoportomban, akik vannak nagy mókamesterek. Nagyon barátságosak, és ha valami nem sikerül, felmérgelődnek, de ha új feladatot kapnak, nagyon szívesen megoldják. Biztosan nem úgy oldják meg, ahogy én elképzelem, hanem a maguk logikája szerint, és ez mindig érdekes számomra. Arra tanítottak engem, hogy nem kell mereven felfogni a dolgokat, próbáljuk meg a jó oldalát látni mindennek.

Vasárnapi vásár

Csíkszeredában, a Szent Ágoston templom udvarán, a központ bejáratánál szerveznek húsvéti vásárt a nappali foglalkoztatóba járó fiatalok kézimunkáiból a Down-világnapon vasárnap, március 21-én a 9 és 11 órás szentmisék után. A gazdag kínálatból lehet választani kétlejes könyvjelzőt, de 25 lejes székpárnát, tarisznyát is, aki a húsvéti dekorációját gazdagítaná, nyuszikat, csibéket, édességekkel töltött répát szerezhet be itt. A bevétel a kézműves tevékenység folytatását is szolgálja.

Balázs Katalin