A mozgásfejlődés hatása a gondolkodásra
A Gyulafehérvári Caritas Mozgáskompetencia Fejlesztőközpont trénerei 5 éve foglalkoznak különböző személyek egyéni mozgáskompetencia fejlesztésével (baleset-, műtét-, törések-, agyvérzés utáni állapot, fizikailag- vagy halmozottan sérült személyek). Az egyéni eseteknél személyre szabottan, a meglévő mozgásból kiindulva, újabb mozgáslehetőségeket kutatva haladnak lépésről lépésre előre, a kinaesthetics alapelveinek segítségével.
Az egyéni mozgáskompetencia fejlesztés során a betegek napról-napra aktívabbá, lelkesebbé, bizakodóbbá válnak.
Molnár Anna Gabriella 2014 augusztusától heti rendszerességgel jár a csíkszeredai mozgáskompetencia fejlesztőközpontba. 24 évesen sclerosis multiplex nevű betegséggel diagnosztizálták. Gabi most 35 éves.
A szklerózis multiplex krónikus, a központi idegrendszer fehérállományának gyulladásos betegsége, melynek következtében károsodnak az idegsejtek és az idegsejteket körülvevő, úgynevezett myelin hüvely. Döntően fiatal felnőttkorban jelentkezik, és az esetek felében a visszafordíthatatlan szövetkárosodás miatt rokkantsághoz vezet. Forrás: (http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/sclerosis_multiplex/44)
Gabi az állapotáról beszél és arról, hogyan érzi magát kétévnyi mozgáskompetencia fejlesztés után:
– A betegségem szklerózis multiplex. Mozgássérült vagyok, meg voltam vakulva, süketülve, újra kellett tanulnom járni. Mikor már újra tudtam járni, még mindig voltak problémáim a betegségem során: nem éreztem a kezeimet, lábaimat, egyáltalán nem működött az érzékelés a végtagjaimban. Az első két hónap mozgásfejlesztés után már javult az érzékenység a lábaimban, a kezemben. Most már tapintásra érzem a tárgyakat, már varrni is tudok. Korábban nem éreztem se hideget, se meleget, nem éreztem, hogy mennyire szorítok, nem tudtam papírt és tollat fogni, hogy írjak. Kimondani sem tudom, hogy mennyire számítanak az apró cselekvések. Éjszaka gyakran megébredtem. Most már olyan időszak is van, hogy átalszom az éjszakát. Érzem az ételek ízét. Javult a záróizmaim működése. Mióta mozogni járok, nem kellett szteroidot kapnom. Helyreállt a testem formája, tartása. Nem tudtam egyáltalán felállni a földről, ha leültem, nem tudtam a hátamat tartani, valakinek tartania kellett.
– Hogyan kezdődik a betegség, mik az első tünetek, amiket észlelni lehet?
– A legjellemzőbb tünet a mozgás leépülése. Nem volt annyi erő bennem, hogy a lábaimat a küszöbön áttegyem. Nem voltak fájdalmaim, csak úgy éreztem, hogy akarnám, de nem megy.
Csiszér-Szokol Mária és Szőcs Judit kinaesthetics trénerek elmondása szerint a sclerozis-ban szenvedő betegek állapotában vannak hullámvölgyek, előfordulhat például, hogy az alsó végtagok lebénulnak, vagy a beteg látása rohamosan gyengül. Vannak javulási periódusok is, amikor a mozgásban egy bizonyos szint tartható, sőt elérhető fejlődés is. A betegség tulajdonképpen az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, fenntartható egy bizonyos állapot, főleg mozgással. A betegség fiatal korban is kezdődhet és többnyire a nőket érinti.
– Ha megfázom, belázasodom, nem tudok menni, nem tudok az ágyból egyáltalán felkelni. Nem tudom a kezeimmel sem felnyomni magam, vagy a lábamat levenni az ágyról – meséli Gabi.
– Hogyan talált rá a Gyulafehérvári Caritas által nyújtott lehetőségre?
– Két éve a lányomat vittem táborba Marosvásárhelyre. A napsütés annyira előidézte a tüneteket, hogy mikor odaértem, már csak húzni tudtam a lábaimat magam után. A lányom segített tenni egyik lábam a másik után. A táborban találkoztam egy Caritas alkalmazott hozzátartozójával. Felismerte, hogy segítségre szorulok, ő javasolta, hogy ez a lehetőség segítene.
Az első alkalommal a lányommal jöttem a mozgásfejlesztésre, akkor is segítséggel kellett bejönnöm, a bal lábamat nem éreztem, felemelni sem tudtam. Már három hónap után egyedül tudtam beülni az autóba és egyedül tudtam bejönni. Meg tudtam fogni a teáscsészét és más dolgokat. Most a jobb lábamat tudom nehezebben mozgatni, de bízom benne, hogy javulni fog.
Az izmaim végig feszültek voltak, nem tudtam, hogyan kell őket ellazítani. Folyamatos csípő- és derékfájásom volt. Most már tudom, hogyan kell ellazítani, ha befeszülnek az izmaim, tudok saját mozgásomra figyelni.
– A trénerek arról beszéltek, hogy a kinaesthetics szemlélet gyakorlati alkalmazásával hogyan érhető el mozgáskompetencia fejlődés.
– Azért szeretünk Gabival foglalkozni, mert nagyon tud a saját mozgására figyelni. Meg tudja figyelni azt, hogy bizonyos helyzetben melyik izma feszül, hol tudja tartani magát. Együtt megtaláljuk azt az utat, ahogyan a leghatékonyabban tud mozogni. Mindig pontos visszajelzést ad arról, hogy éppen mit érez, és ami nagyon fontos, hogy otthon is foglalkozik magával. Otthon is lefekszik a padlóra, ha befeszült a háta, képes egyedül kilazítani, vagy odafigyel a lábmozgására, ahhoz, hogy járni tudjon. Ha nem foglalkozik a mozgásával, akkor hamarabb leépül.
– Mi történik a foglalkozásokon?
– Elsősorban mozgáslehetőségeket keresünk. Megfigyeljük, hogy milyen mozgáslehetőségei vannak a páciensnek és a meglévő mozgásra építünk. Például felülésnél, ha könyökre tud támasztani, akkor abban támogatjuk, hogy átvezesse a mellkas súlyát egyik karjáról a másikra és onnan tenyérre támaszkodjon. Fontos, hogy a beteg aktívan részt vegyen a mozgásfolyamatban és megtaláljuk a számára legkevésbé megerőltető utat. Ha nagyobb erőfeszítéssel járó mozgást szeretnénk tanítani, például ülő helyzetből, egyenesen talpra állunk, azt nehezebben tudná elsajátítani, és közben sérülhetne is. Tehát olyan lehetőségeket keresünk, ahol saját mozgását folyamatosan megszervezi és irányítani tudja.
Gabi megtanult jól leesni. Az esések után a kék foltokon kívül más sérüléseket nem szerez. Nagyon aktív ember, háztartást vezet, kimegy az udvarra, ellátja az állatokat. Betegsége miatt nem zárkózik be a házba. Van, amikor elfárad, és nem tud továbbmenni, olyankor szépen leereszkedik a földre, és nem sérül.
Nagyon sokan az eséstől való félelmükben korlátozzák magukat és bent maradnak a házban, nem mernek elindulni, vagy mozogni. Attól félnek, hogy ha elesnek, még nagyobb bajuk lesz, és ha így gondolkodnak, még jobban beszűkül a mozgásuk.
– Amit ezelőtt két évvel megtanultam, ha nem gyakorlom, elfelejtem, és újra kell tanuljam. Mindig azt gyakorlom, amit éppen akkor a legfontosabbnak tartok. Volt, hogy úgy sikerült leesni a lépcsőről, hogy a kannából a víz ki sem loccsant. Kérdezik, hogyan tudok úgy esni, hogy nem sérülök, azt szoktam mondani, hogy megtanultam – meséli mosolyogva Gabi.
– Amióta mozogni járok, a gondolkodásom is javult, sokkal gyorsabban kapcsol az agyam. Van, hogy kimondani nem tudom olyan gyorsan, de gondolatban már tudom, hogy mit akarok. Otthon arra kell vigyáznom, hogy ne hajszoljam túl magam, mert olyankor inkább értelmileg épülök le, és az kihat a mozgásomra is. Itt nemcsak fizikailag tudok kikapcsolódni. Érzem magamon, hogy mindenképpen jobban vagyok az ittlét után.
A mozgáskompetencia fejlesztések egy része a Mol Románia támogatásával valósul meg.
(Bedő Krisztina)