A Naplemente felkeltéje

Fennállásának tizennyolcadik évét ünnepelte az erdőszentgyörgyi Naplemente Csoport október 29-én a helyi Művelődési Ház dísztermében. Az időscsoport 2007-ben alakult a Gyulafehérvári Caritas égisze alatt, és jelenleg is aktívan működik lelkes tagjainak lendületessége és a szeretetszolgálat munkatársainak támogató szakmai jelenléte révén.

Az összetartó közösség vidám köszöntőkkel, meleg ebéddel, tortával, énekléssel és tánccal ünnepelt. Közvetlen beszélgetéseik életük jelentős eseményeit idézték, miközben a háttérben lepörgött az elmúlt tizennyolc év legemlékezetesebb pillanatait felelevenítő fényképválogatás. Együttlétüket jókedv, hála és nosztalgikus hangulat hatotta át.

Az időskorúak a Caritas munkatársainak – Szigyártó Adrienn és Cosma István pszichológusoknak – megerősítésében és dicséretében részesültek, amiért az összetartás és összetartozás szellemében aktívan éltetik közösségüket. Szász Levente polgármester is barátian köszöntötte őket: elismerését fejezte ki, amiért cselekvő lendületük, emberségük és szeretetük révén példát mutatnak a helyi lakosságnak, miközben segítőkészen szolgálják is embertársaikat. Az ünnepi torta, a virágok és az emléklap átadása mellett elmondta: reméli, hogy a szépkorúak csoportja további sok évet fog megélni, és biztosította őket támogatásáról.

Tizennyolc évvel ezelőtt…
Cosma István, a Caritas időskorúakat segítő pszichológusa, merész kezdeményezéssel kopogott be Kovrig Magdolna erdőszentgyörgyi magyartanárnő, a Bodor Péter Egyesület elnökének ajtaján. Útmutatást és kapcsolatokat kért tőle annak érdekében, hogy a szeretetszolgálat időscsoportot indíthasson Erdőszentgyörgyön. Szociális szférában dolgozóként tisztán látta: az elmagányosodás egyre nagyobb méreteket ölt az időskorúak körében, pszichológusként pedig közelről tapasztalta mindazon lelki zavarokat, elváltozásokat és betegségeket, amelyeket a hosszas egyedüllét kelt a hajlott korú emberekben. Felismerte: a hasonló élethelyzetben lévő, azonos problémákkal küszködő, magukra maradt időseknek összetartó közösségre van szükségük. Olyanra, amely rendszeres találkozások révén teremt bizalmi légkört, és ahol az egyéni gondok, fájdalmak és terhek feloldódnak – vagy legalábbis könnyebbé válnak – a közösség biztonságot nyújtó, megtartó közegében.

Kovrig Magdolna Gálfalvi Ilonához irányította Istvánt. Icuka, ahogyan a helybéliek becézik, az erdőszentgyörgyi nyugdíjosztályon dolgozott. Jól ismerte a nyugdíjasok iratcsomóit, de a mögöttük húzódó egyéni történeteket is. Icuka néni élő kapcsolatokat ápolt az emberekkel. Pontosan tudta: kik azok, akik befele sírnak. És megszólította őket. Toborzó munkájában hamarosan támogatókra lelt. Segítőkész asszonyok szegődtek mellé: Sorbán Dániella nyugalmazott tanárnő, aki egykor románt és történelmet oktatott, valamint Szekeres Margit, aki utazásokban gazdag élete során főként varrónőként dolgozott. Ők négyen – Gálfalvi Ilona, Kovrig Magdolna, Sorbán Dániella és Szekeres Margit – alapították a Naplemente Csoportot számos jó szándékú ember és Cosma István caritasos munkatárs szakmai támogatásával. Sorbán Dániella volt a névadó. „El kell ismernünk, hogy nekünk már lefelé megy a nap. Ez az igazság. Felmerült még a Krizantémok név is, de a Naplemente jobban tetszett. Mi szeretjük a naplementéket” – mondta a nyolcvankilenc éves asszony.

Először csak öten voltak, aztán kilencen, ma pedig már a harmincat közelíti az aktív csoporttagok száma. A négy nő hangadó személyiség volt a kisvárosban, akiknek szavára sokan csatlakoztak a csoporthoz. Elsősorban az özvegyeket, a magányos embereket szólították meg. Társaságba, beszélgetni hívták őket. „Nem pletykálni járunk ide. Az nem méltó hozzánk” – hangsúlyozta Dániella és Margit. Elmondták, beszélgetéseik gyakori témái: a gyász, szeretteik elvesztésének feldolgozása, az idősödés és az azzal járó betegségek elfogadásának tanulása. „Mindenről beszélgetünk: az időjárásról, az egészségről, a fiatalságunkról, arról, hogy megöregedtünk, és egyedül maradtunk. De viccelődünk is. Alig várjuk a szerdákat, mert akkor szoktunk találkozni. A csoport az életünk része. Olyan, mint egy család. Idősek vagyunk, de nem szeretünk begubózni. Szeretünk mozogni, kirándulni, és szükségünk van az újdonságokra. Vannak köztünk olyanok, akik alig tudnak már járni, mégis eljönnek” – mesélte Dániella és Margit.

A csoportok elmondták: elsősorban a jó társaság, a tartalmas beszélgetések és a változatos, főként mozgásos programok vonzzák őket a közösségbe. A háttérben kivetített képeken számos kirándulás, farsangolás, születésnap-ünneplés, adventikoszorú-készítés, táncos mulatság és más időscsoportokkal átélt találkozók vidám emlékei bukkantak fel. Örömmel mesélték: idén a Nyerges-tetőn, Csernáton, Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen kirándultak.

Aktív életükben kiváltságos helyet foglal el a kultúra. Csoportfoglalkozások és ünnepségek alkalmával szívesen mondanak verseket, nemritkán saját szerzeményeket. Sokat énekelnek, és élvezettel adják elő a szenior örömtáncok látványos koreográfiáit. Kedvelik a színházat, így nyitott befogadói a helyi diákszínjátszó körök előadásainak, amelyeket Kovrig Magdolna tanárnő a mai napig működtet. Tizennyolc év alatt szerető közösséggé forrtak össze, amelynek segítő ereje a csoporton kívül is megmutatkozik. Egy alkalommal temetőtakarítás volt a városban, amelyből az időscsoport tagjai önkéntes módon vették ki részüket: bográcsgulyást készítettek az egész közösségnek. Gesztusuk példaértékű, és hű mutatója annak, hogy az időskor nem egyenlő a végelgyengüléssel. A Naplemente Csoport tagjainak vénáiban most is tetterős szeretet áramlik, amely megszépíti a legmélyebb ráncokat is.

Orbán Júlia

Kapcsolódók:
Alzheimer Café – Kommunikáció a demens beteggel >>>
Örömvágyó idősek köszöntése Marosszentgyörgyön >>>
Időseink köszöntésére készülünk >>>
Nyárbúcsúztató táncforgatagban >>>
Áradatélményben >>>
Testi-lelki feltöltődés az onkológiai betegek nyári táborában >>>
Átszínezett emlékek >>>
Sokatmondó üldögélés >>>
Idősek levendulaillatban >>>
Alzheimer Café – Egészségmegőrzés a kánikulában >>>
Derűs pillanatok a búzásbesenyői idősek otthonában >>>
Életképek a Caritas búzásbesenyői idősotthonából >>>
Alzheimer Café – A demens beteg gondozása és ápolása >>>
Születésnap: az életigenlés ünnepe >>>
Idős az idős barátja >>>
Kisiskolások kedveskedtek a búzásbesenyői időseknek >>>
Tisztító írás – Beszélgetés Cseh Katalin Öröknyár című kötetéről >>>
Idősek karácsonya >>>