A segítés útjai: szeretetszolgálatok tudásmegosztása

Két szeretetszolgálat háza táján összegyűlt tapasztalatok, jó gyakorlatok megosztására, együttműködés tervezésére nyílt lehetőség júniusban. A Gyulafehérvári Caritas és a Baptista Szeretetszolgálat szakemberei tartottak tapasztalatcserét.

A két civil szervezet vezetőinek egyeztetését követően Pfemeter Mária, Szőcs Judit, Bakcsi Katalin és dr. Kis Gabriella képezte azt a küldöttséget, amely Magyarországra utazott június 1–3. között.

Tapasztalatszerzés az anyaországban

Budapesten dr. Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat Pedagógia Intézet igazgatója és Balogh László, a Csíkszeredai Sapientia Egyetem munkatársa szolgált tájékoztatással a szervezet működéséről. Törökbálinton a gyermek palliatív és életvégi gondozást tekinthették meg a Tábitha Házban. Ez a Gyermek Hospice Ház Magyarország egyetlen intézménye, ahol gyógyíthatatlan beteg gyermekeknek és családjuknak nyújtanak professzionális segítséget, tehermentesítést a családnak, és szeretetteljes támogatást. Baracson egy adományokból felépített, márciusban átadott negyven személyes idősek otthonát tekintethették meg, majd az otthoni beteggondozás menetében nyerhettek betekintést. Itt az ellátottakhoz gyalog vagy kerékpárral járnak az ápolók. Székesfehérváron a Befogadlak Gyermekotthont mutatták be a vendéglátók, az otthont, melybe a bántalmazott, vagy nehéz körülmények között élő édesanyát is befogadják kisbabájával együtt. A látogatás konklúzióit kerekasztal-beszélgetés során osztották meg, megegyezve a tapasztalatcsere folytatásába.

Vendégfogadás Székelyföldön

A következő héten már Székelyföld volt a célpont, vendégként a Baptista Szeretetszolgálat két munkatársa érkezett: Fodorné Bauer Andrea szociális módszertani igazgató és Simonné Szűcs Andrea szociális ellenőrzési igazgató. Őket kísérték a Caritas-szakemberek, hogy bepillanthassanak az Alcsíki Otthoni Beteggondozásba, bejárják a csíksomlyói Védett Otthont, megismerjék a Jakab Antal Házat. Gyergyószentmiklóson is volt bőven látnivaló, benéztek a Márton Áron Fejlesztőközpontba, az idősek és fogyatékkal élők nappali foglalkoztatóiba. Arra is volt lehetőségük, hogy a gyakorlatban lássák a kinesztetikán alapuló mozgáskompetencia-fejlesztést, László Erzsébet és Caia Marin beszéljen nekik arról, mit jelent egy tragédia után a talpraállás felé haladni szakszerű támogatással. A terepszemle a Szent Erzsébet Idősek Otthonában ért véget, ahol a demens osztály külön figyelmet kapott.

Élmény, tudás a tarisznyában

Akik tapasztalatcserén jártak, nem tértek haza érintetlenül. Volt számos jó gyakorlat, olyan szervezeti tudás, ami megosztásra érdemes.

„A hétköznapokban a saját szervezetünk működésére látunk rá, az ottani lehetőségekben, dinamikákban, kihívásokban működünk, gondolkodunk. Egy tapasztalatcsere, egy más, hasonló profilú szervezet meglátogatása új perspektívákat tud megnyitni, segít kicsit kizökkenni a megszokott működési mintáinkból, és más megvilágításba helyezi a saját eredményeinket és kihívásainkat egyaránt. A Tabitha Ház működésében láttam, hogy milyen nagy szerepet vállalnak az önkéntesek, aktív részét képezik a ház életének, és hosszútávon is elköteleződnek. Az ápolási, gondozási tevékenységeinkben érdemes volna elgondolkodni, hogy hogyan tudnánk bevonni nagyobb számban önkénteseket. Főleg az idősotthonainkban, nappali foglalkoztatóinkban sok olyan tevékenység van, amibe be tudnának kapcsolódni, és kicsit fel tudnék szabadítani a kollégákat, és új színt hozhatnak az ellátottak, kliensek életébe.” (Pfemeter Mária, a Caritas ápolási-fejlesztési tevékenységeinek szakmai vezetője)

„Érdekesnek találtam párhuzamban látni az ottani és az itteni rendszert. Amiben mindenképpen tanulni tudnánk a Baptista szeretetszolgálattól, az a palliatív ellátás.  Újra és újra megfogalmazódott bennem, hogy mekkora hiány térségünkben a palliatív ellátás intézményes keretek között is, és itt gondolok a felnőtt ellátásra, de akár a mentesítésre is.” (Bakcsi Katalin, a Caritas Alcsíki Otthoni Beteggondozásának vezetője)

„A Baptista Szeretetszolgálat céljai megegyeznek a miénkkel: középpontban az ember áll, akit támogatunk testi, szellemi és lelki szükségleteikben. Jó tapasztalat volt betekinteni a Tabita Hospice Házba, illetve az új öregotthonba. Amint az idősotthonban megtudtuk, egy pár evvel ezelőtt többnyire fentjáró idős személyeket gondoztak, az utóbbi években viszont nagy százalékban ágyban fekvő és demenciában szenvedő bentlakókat látnak el. Ezt itthon mi is tapasztaljuk, és a továbbiakban is erre kell felkészülnünk.” (Szőcs Judit, a Caritas ápolási szakértője)

„Mindkét szervezet célkitűzése hasonló, hiszen az ember, és a segítés van a középpontban. Évente nagyon sok gyűjtést szerveznek ők is és segítik a rászorulókat. A szakmaiságra, a képzésekre való törekvés mellett, az emberi oldalt nézve, van még egy közös bennünk és az a Jó Istenre való hagyatkozás. Béke és szeretet, továbbá hatékonyságra, erős célkitűzésekre, felelősségtudatra épülő törekvés volt érzékelhető. Jó gyakorlat, mely itthon is megvalósítható lehet számunkra a bántalmazott anyák felpártolása, a beteg gyerekeket nevelő szülők tehermentesítése. Bennük a demencia és a kinesztetika képzésre való nyitottság, bennünk a Hospice képzésre való igény fogalmazódott meg. (Dr. Kis Gabriella, a Caritas Szent Erzsébet Idősek Otthonának igazgatója)

„A szervezet csíkszeredai komplexumának és a gyergyószentmiklósi idősek otthonának természeti és igényesen kialakított külső környezete, belső kiépítése nem csak az ellátottak javát szolgálja, hanem az ide látogatók megpihenését, gyönyörködését is. Nagyon jó volt hallani szinte mindegyik intézményben, szolgáltatásnál, hogy a munkatársak között nagyon alacsony a fluktuáció és rendelkeznek elegendő szakemberrel. Nagyon jó volt látni az elkötelezett és szeretetteljes szakmai munkát. A szociomedikális ellátások során intézményi és otthoni keretek között alkalmazott, számunkra új szemléletbe – kinesztetikába – való betekintés olyan lehetőségeket tárt elénk, amit érdemes tovább vinni, alkalmazását ismertté tenni.” (Fodorné Bauer Andrea, a Baptista Szeretetszolgálat szociális módszertani igazgatója)

„A Caritas intézményeiben nyitott, segítőkész és elkötelezett munkatársakkal találkoztunk, akik magas színvonalú szakmai munkát végeznek. Különösen érdekes volt látni a demenciával élő ellátottak gondozásának gyakorlatát, ahol a hangsúly a gyógyszeres kezelés minimalizálása mellett a mozgáson, az aktivitáson és a különböző foglalkoztatási formákon van. Jó volt megtapasztalni, hogy ezek a megközelítések milyen pozitív hatással vannak az ellátottak életminőségére. Szintén értékes tapasztalatot jelentett a szociomedikális ellátás megismerése, amely komplex szolgáltatásként működik, és költséghatékonysága miatt érdemes lehet megvizsgálni a hazai alkalmazás lehetőségeit is. A kinesztetika alkalmazása számomra különösen figyelemre méltó volt. Nem elsősorban módszertanként jelenik meg, hanem olyan szemléletként, amely támogatja az ellátottak önállóságát, aktivitását és méltóságának megőrzését a mindennapokban. (Simonné Szűcs Andrea, a Baptista Szeretetszolgálat szociális ellenőrzési igazgatója)

Közös halmazok, együttműködési terepek

A két szeretetszolgálat szakembereinek tapasztalatcseréje után a szervezet elöljárói együttműködésről egyeztettek, melynek részleteit Márton András, a Caritas igazgatója osztott meg: „A szakmai találkozó során örömmel tapasztaltuk, hogy számos területen hasonló kérdések foglalkoztatnak bennünket, és több olyan kapcsolódási pontot is találtunk, amelyek mentén már rövidtávon is érdemes közös utat keresnünk. Különösen fontos számunkra, hogy munkatársaink olyan képzésekhez és tanulási lehetőségekhez jussanak, amelyek nem csupán szaktudást közvetítenek, hanem a mindennapi segítő munka valóságából táplálkoznak. A hospice-szemlélet, a palliatív ellátás, valamint a katasztrófahelyzetekben nyújtott gyorssegélyezés területén a Baptista Szeretetszolgálat jelentős tapasztalatot halmozott fel, amelyből sokat tanulhatunk. Ugyanakkor a demenciával élő személyek támogatásában mindkét szervezet értékes szakmai utat járt be. Ezen a területen elsősorban a kölcsönös tanulást, a tapasztalatok megosztását és a jó gyakorlatok közös továbbgondolását látjuk fontosnak. Vendégeink érdeklődéssel fordultak az általunk működtetett, integrált otthoni betegápolási és idősgondozási modell felé is. Tapasztalatuk szerint Magyarországon az ellátás különböző elemei gyakran eltérő intézményi keretek között működnek, ami az érintettek és családjuk számára nem ritkán nehézkessé teszi a tájékozódást és az ellátásokhoz való hozzáférést. Érdekesnek és továbbgondolásra érdemesnek találták azt a szemléletet, amelyben a különböző szolgáltatások egymással összhangban, egy rendszer részeként támogatják az embereket.
Nagy érdeklődéssel találkoztak az ápolásban és gondozásban alkalmazott kinesztetikai megközelítésünkkel is. Különösen az ragadta meg őket, hogy ez a szemlélet nem csupán a gondozottak életminőségére van kedvező hatással, hanem a segítő szakemberek mindennapi munkáját is emberibbé, fenntarthatóbbá teszi. Örömmel fogadták munkatársaink és ellátottaink személyes tapasztalatait, és jelezték szándékukat, hogy ezt a tudást saját szervezetükben is szeretnék megismerni és meghonosítani.”

Márton András hozzátette: „a következő időszak feladata, hogy az érintett munkatársak bevonásával közösen végiggondoljuk, mely területeken és milyen formában tudjuk a megkezdett párbeszédet tartós együttműködéssé érlelni. Bízunk benne, hogy ez egy olyan kapcsolat kezdete, amely kölcsönösen gazdagíthatja mindkét szervezetet, és végső soron azokat az embereket szolgálja, akikért munkánkat végezzük.”

Balázs Katalin