A szenvedélybeteg nő is gyógyulásra vágyik

Évente háromszor tart lelkigyakorlatot szenvedélybetegeknek és hozzátartozóknak a Gyulafehérvári Caritas Ki-út programja, a Segítőnővérek közössége és a magyarországi Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat. A program idén első alkalommal került megszervezésre március 9 és 12. között a székelyudvarhelyi Szent Pió Lelkigyakorlatos házban. Ezen az alkalmon 16 gyógyulni vágyó szenvedélybeteg és hozzátartozó vett részt. Alább egy résztvevő beszámolóját olvashatják.

„Most már tíz éve veszek részt én is ezeken a programokon. Két éve és három hónapja szabadultam az alkoholtól. Tíz évvel ezelőtt hozzátartozóként indultam el a lelkigyakorlatra.  Évekkel később derült ki, hogy én is érintett vagyok az alkoholfüggőségben. Súlyos, nehéz évek voltak ezek az évek, amikor alkoholbeteg férjem mellett az áldozat szerepébe süppedve én is alkoholhoz nyúltam, „enyhíteni” vágytam lelki fájdalmaimon. Sajnálatos módon, minden megvolt ahhoz, hogy alkoholistává váljak, mivel a gyermekkorom körülményei is hajlamosítottak a függőség kialakulására. Szüleimnek egyedüli gyermeke vagyok. Befele forduló, nehezen beilleszkedő, bizalmatlan, nehezen és bizalmatlanul kötődő gyermek voltam. Alacsony önértékeléssel rendelkező, kiszolgáltatott gyerekként sok sebet kaptam a gyermeki közösségekben. Nem tudtam megvédeni magam, kiállni magamért, kezdtem elkerülővé válni, nem tudtam megoldani a konfliktusaimat, nehezen küzdöttem meg az életemben megjelenő krízishelyzetekkel, problémákkal. Házasságomba eleve sebzetten érkeztem, éretlen voltam mind a feleség mind az anyai szerepre. Kétségbeesetten kerestem a kiutat szorult helyzetemből.

Így érkeztem az első lelkigyakorlatomra tíz évvel ezelőtt, ahol elkezdődött gyógyulásom, felépülésem. Így visszatekintve az elmúlt tíz évre, elmondhatom, hogy kinyílt előttem az élet. Felszabadított a sorstársakkal való közösség tudata, hogy nem vagyok egyedül. Tanultam tőlük. El kezdtem tanulni felelősséget vállalni önmagamért és másokért, a tetteimért és azok következményeiért, döntéseket mertem hozni és dolgoztam a céljaim megvalósításán. Megszűnt a tehetetlenség állapota. Beköltözött az életembe az öröm. Lassan kezdtem felvállalni magamat és gondoskodni magamról, szükségleteimről. Egy egészen új önazonosság lett már ez, a valódi önmagam. Megismertem a saját határaimat. Ugyanakkor megtanultam határokat felállítani környezetem számára. Rend és biztonság került az életembe, a káosz helyébe, amit az alkohol okozott. Gyógyulni kezdtek a gyerekkori sebeim, sorra elérkezett a megbocsátás, megbékélés, elengedés. Ma már dolgozom a kapcsolataimon, új kapcsolatokat is nyitok. Nagy vágyam, rendbe hozni a szeretteimmel való kapcsolataimat, is teljesült.

Meggyőződéssel vallom, hogy az életem átalakult, nyitottá, boldoggá váltam… egy álom vált valóra… megszabadultam és gyógyulok, és fejlődőm továbbra is.

Határtalan hálát érzek Istenem irgalmas szeretetéért és az emberekért, akiket elküldött hozzám, hogy segítségükkel az életem meggyógyuljon és kiteljesedjen.”

Egy gyógyuló szenvedélybeteg

Amennyiben függőségi problémákkal küzd, és szeretné a Caritas segítségét kérni, lépjen kapcsolatba Ambrus Hajnal addiktológiai tanácsadóval az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Tel.: 0737 300 980, hajnal.ambrus@caritas-ab.ro,
Gyergyószentmiklós, Márton Áron utca 22. szám,
Székelyudvarhely, Kossuth Lajos utca 18. szám