Ahol az ég a földdel összeér

Minden tekintet rám szegeződik, amint belépek a terembe. Harsány nevetés töri meg a halk duruzsolást. Nyugodt szívvel konstatálom, hogy az új csapat tagjai ismerik egymást. Nagyon színes skálán mozog a csoport összetétele: a háztartásbelitől az ügyvéd anyukáig, a tökéletes sminktől, az “elaludtunk, épp csak elértünk” – ig. Van, aki a negyedik gyermekével kapcsolódik, míg mások először járnak itt. Egy dolog mindenképp közös bennük: mindannyian a gyermekük (harmonikus fejlődése) érdekében jöttek el hozzánk, amint fentebb említettem, van, aki negyedszerre. Ez pedig felemelő érzés, hiszen a bizalom a további együttműködésünk egyik alapköve lesz. Az első találkozók mindig elég kimértek és megkockáztatom, hogy néha kicsit unalmasak is, mert többnyire a felnőttekről szólnak. Igyekszek minél rövidebb idő alatt minél több információt megosztani magamról és a programról, a szülőket pedig a rövid bemutatkozás mellett személyes motivációjukról kérdezem. Nagyjából ez az a pont, amikor a történet (2-3 hónapos) főszereplői is hangot adnak jelenlétüknek, temperamentumtól függően, van aki nyöszörögve, míg mások hangos bömböléssel jelzik, hogy bőven eleget foglalkoztunk magunkkal, itt az ideje rájuk (is) figyelni! Így kezdődik a mi varázslatos találkozásunk, amelynek keretében megtanulunk kölcsönösen reagálni egymás jelzéseire, igényeire.

Ma kicsit álmos vagyok, amikor belépek a terembe a fejem tele van az előző beszélgetésem gondolataival, nyomasztó érzések kavarognak bennem az ukrajnai háború kapcsán. A jelenlévők lazán diskurálnak. Valaki lelkesen meséli, hogy elkezdett muroklevet, almalevet adni a gyereknek és a nagy sikeren felbuzdulva tovább próbálkozna, valami szilárdabb étellel is. Fél füllel hallom csak a javaslatokat, mindenki lelkesen kapcsolódik a beszélgetéshez.

Mire előveszem a színes labdákat az utolsó család is elhelyezkedik a földön a babapléddel, textil törlő, babaolaj, cumi, tiszta pelus, nedves törlők, mind-mind kézközelben. Látványos kétbalkezességem ellenére próbálok úgy manőverezni, hogy minden olaj talpon maradjon,illetve  egy cumi se kerüljön a talpam alá. A gyerekek közt körbejárok a színes labdákkal és az első “megálló” után minden átalakul: felélénkül a tekintetem, megfeledkezek a külvilágról, a kétbalkezesség sem számít, csak az itt és a most, a jelenbeli áldott együttlét. Már nem rezzennek össze a hangomtól, sőt mosollyal válaszolnak az énekkel átadott labdára, amit bátran el is vesznek a kezemből. Még nem tudnak beszélni, de a nonverbális kommunikációjuk többet mond száz szónál, a mosolyuk elfogadást jelez, a labda elfogadása bizalmat sugall.

Zenét kapcsolok, amellyel az édesanyák hangolódnak a közös foglalkozásra: néhány lazító gyakorlattal elengedjük a hétköznapok feszültségét, elérkezünk a babamasszázshoz. Elégtétellel tölt el a magabiztosságuk, bizonyos mozdulatokat már rutinosan végeznek, érződik, hogy otthon is gyakorolták.  Rövid idő elteltével kezdjük kitapasztalni a határokat:, hol van az a pont, amikor még belefér a láb végigmasszírozása, ha egy éneket is belecsempészünk a mozdulatok ritmusába és mikor törik el végleg a mécses, hogy rövid szünetet tartva össze kell bújni anyával. Ilyenkor lágy dallamra ringatózunk, amíg megnyugszanak Mindenki maximálisan jelen van. Olyan ez a pillanat, a maga törékeny egyensúlyával mint egy színes/illatos szappanbuborék, ami nem tart hosszan, de minden alkalommal vidámságot hagy a szívekben. Ebbe az érzésbe kapaszkodok a nehéz hétköznapokon, mert ilyenkor, Fodor Ákos szavaival élve:

„VICE/VERSA
az ég a földig
ér – így mi, földiek: mind
az égig érünk.”

Furó Boglárka, okleveles babamasszázs oktató

Bogi a Húsvétra hangolóban a virágvasárnapi kérdéskörre válaszolt, hogy munkája során vannak-e emberek, akik az érkezésére várnak, benne bíznak, tőle remélnek segítséget? Hiszik-e, hogy tud enyhíteni nehézségeiken? Úgy gondolják, ő az , aki adhat, és nem is sejtik, hogy sokszor ők adnak neki felejthetetlen útravalót. Egy gondolat, egy történés csupán, mégis akár éveken át is kíséri, és ha irányt veszítene, segít visszatalálni a munkája értelméhez. Melyik az a találkozás számára az ilyen „iránytű”?
Munkatársaink válaszai az alábbi linkeken olvashatóak:

Beharangozó >>>
Virágvasárnap >>>
Nagyhétfő >>>
Nagykedd >>>
Nagyszerda >>>
Nagycsütörtök >>>
Nagypéntek >>>
Nagyszombat >>>
Húsvét >>>