Ahol mindenkinek van embere

Régen még minden az együttről szólt. Kalákában épültek a házak – akkor is, hogyha a porta jövendőbeli gazdája még csak legényke volt. Beosztással vásárolták meg a gépeket a mezei munkák elvégzéséhez. Az erdőlés, tutajozás elképzelhetetlen volt összefogás nélkül. A székely portáknál is a „szociális háló” nyomait látjuk: a kiskapuk egyik udvarról a másikra vezettek; itt jártak át a gyermekek, hogy nagy játékpartikat tartsanak, és az a háziasszony szegte meg a kenyeret, kente zsírral vagy lekvárral, és kínálta fel a teljes seregnek, akinek éppen az udvarán voltak. Sosem felejti a cukrozott zsíros vagy a lekváros kenyér ízét az, aki ilyen közösségben tölthette a gyermekkorát.

A kiskapun átjártak a felnőttek is. Ha egy szomszéd berbécset vágott, nem tartotta meg magának, és ennek nem csak a hűtőszekrény hiánya volt az oka. Feldarabolta, szétosztotta igény szerint. Amikor a másik szomszéd „apasztott” a jószágból, visszaszolgáltatta azt.

A ház előtt jó árnyékot tartó körtefa fajtáját is úgy választották meg sok helyen, hogy először számba vették a szomszédok körtövéit. Nem ugyanolyant akartak ültetni, hanem éppen mást, korábban vagy később termőt. Az volt az igazi ősz, amikor hetente-kéthetente körte érett valahol.

Régi hagyományt tart életben az, aki disznóvágáskor még kóstolót küld. Ez a gesztus nem csak a kölcsönösségen alapul. A gyergyószéki ember nemcsak annak adott aprólékot, akitől kapott, hanem annak is, akinek még ólja sem volt, nemhogy levágandó disznaja. Abban hittek eleink, hogy ha jó szívvel adsz, akkor visszakapod majd, amikor szükséged lesz rá. Ennek nyugalmával élték életüket, és egy olyan rendszert tartottak fent, amelyben senki nem volt felesleges vagy kirekesztett. Mert minden tisztességes ember szemében becsűje volt a falu bolondjának, és napszámra hívták, étellel fizették a sokgyermekes családok munkaképessé érett gyermekeit is.

A háború utáni ínségben sok család adott ételt a rászoruló gyermekeknek. Az úriasszonyok süteményeket készítettek a bálokra, a bevételből pedig elkészült a szegények Szent Antal-kenyere. Szentmiklóson koldusnap is volt, amikor a rászorulók házról házra járva élelmet kaptak a tehetősebbektől. Volt, ahol be is hívták, és a konyhában, a cselédek asztalánál ebédeltették meg őket.

Ugyanakkor nem szabad eszményítenünk a múltat, mert hajdan is akadtak hitvány emberek, akik gúnyt űztek a félnótásból, parodizálták a mozgássérült fogyatékosságát. Még ma is élnek a gúnynevek, amelyekkel az ember inkább megbarátkozik, mintsem hogy folyamatosan küzdjön ellenük.

A gyergyóiak közösségi emberek, szeretnek kapni, ahogyan adni is – ha segítségre szorulót látnak, nem fordítanak hátat neki. A helybéliek nem hagyták veszni a múlt örökségét. Bár a kommunista rendszer alaposan megnyirbálta a segítő szándékot, a rendszerváltozás után számos civil szervezetet alapítottak, alapítványokat és egyesületeket jegyeztek be, amelyek célja a közösségerősítés és a segítségnyújtás volt. Hogy ezek közül több cigányútra futott? Kétségtelen. Mint ahogy az is bizonyítható, hogy azok a szervezetek maradtak fenn, amelyek társultak, és rivalizálás helyett összefogtak.

A tengernyi nonprofit szervezet közül kiemelném a Gyulafehérvári Caritast, amely azért jött létre harminckét éve, hogy a külföldről érkező segélyeket szétossza. Azóta tevékenységeinek nagy része szolgáltatássá alakult, és a katolikus egyház szeretetszolgálata ma már az ember mellett áll „pelenkától pelenkáig”. Segít neki minden olyat megtenni, ami erejéből telik, de nem cselekszik helyette, nem erősíti a kiszolgáltatottság és kilátástalanság érzését – csupán együtt örvend a sikerének, az élni akarásának.

A Caritas a főegyházmegye számos településén jelen van, összesen több mint hatszáz munkatárssal és számos önkéntessel, a szolgáltatásai közül pedig a legtöbb Gyergyószéken is elérhető. Így túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy a Caritas az ember mellett áll – embere az embernek.

A Várandós program a korai nevelés és fejlesztés lehetőségét kínálja fel a szülőknek, valamint felkészíti őket az új életciklusra. Ebben a közösségben a baba az anya mellett cseperedhet úgy, hogy közben különféle programok – babamasszázs vagy mondókázás – várják őket. A születés nem mindig rózsaszín álom: a baba érkezhet hamarabb, netán testi-szellemi fogyatékkal – ilyenkor pedig a szülőnek jó tudnia, hogy nincs egyedül a terhével. A hozzáértők lelki támaszt nyújtanak, emellett segítenek a lehetőségek megtalálásában, a baba fejlesztésében és a mindennapi örömök meglelésében is. A program keretében lehetőség van beszéd- és szociáliskészség-fejlesztésre és gyógytornára is.

A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését tűzte ki célul a Biztos kezdet háza projekt, amely segít a hátrányos helyzetű kisbabáknak jobb esélyekkel elindulni az életben. A szociális szervezet munkatársa ott áll a gyermek, a serdülő és a pályaválasztó fiatal mellett, az Iránytű a munka világába kezdeményezés révén pedig próbálják csökkenteni a korai iskolaelhagyások számát, emellett támogatják és bátorítják a diákokat abban, hogy megtalálják a helyüket a felnőttek világában, és értékes emberekké váljanak.

A romakérdés Gyergyószék szinte minden települését érinti, és egyre nagyobb szakadék tátong a kisebbségi és többségi emberek között. Sokáig figyelmen kívül hagytuk a romákat – a legnagyobb romatelep, a Téglagyár például következetesen kimarad a történelmi leírásokból. A Caritas nemrég egy olyan tervvel állt elő, az önkormányzattal közösen, amely a roma lakosság nyilvántartását, meghallgatását és a közös cselekvést célozza meg, továbbá a közösségek közötti szakadék áthidalására, a feszültség csökkentésére törekszik, közben pedig a többségi lakosságot is mentalitásváltásra ösztökéli.

Sokan nagyon nehezen tudnak saját lakáshoz jutni, és van, akinek meleg téli lábbelire sem telik. A Logisztika abban segít, hogy a nyugaton letett cipőket, ruhákat, bútorokat vagy éppen a tetőfedő kátránypapírt kedvezményes áron szerezhessék be az emberek, és jusson olcsón édesség annak is, akit a szülei nem visznek hetente cukrászdába.

A felnőttoktatás bárkinek elérhetővé teszi a tudást és a tanulást, továbbá megismerteti a jelentkezőt a segítő szakmák valamelyikével. Mert tudjuk, hogy a tapasztaltból lesz a legjobb segítő.

Nagy múltja van itt a gazdálkodásnak is. A földműveléshez, állattartáshoz kezdenek visszafordulni a fiatalok. A Vidékfejlesztés külföldi gyakorlatok révén segíti a gazdálkodásban a gyergyóiakat, továbbá itthoni szakmai tapasztalatszerzést kínál a gazdáknak és a gazdasszonyoknak. Az a nemzedék is megismerheti az elődök hasznos praktikáit, amely nem tudta eltanulni azokat a gyárban dolgozó szüleitől.

Az itt élő ember mindennapjaihoz, örömeihez és bánataihoz is hozzátartozik az alkoholfogyasztás. A mértéktelenségből függőség lesz, amelyből az egész családnak, a betegnek és hozzátartozónak együtt kell kiutat találnia. Segítségre van szükség, és nem elég a koma biztató szava, hogy „tedd le a poharat, ne rongáld a családodat!” A Kiút program egyéni és csoportos találkozásokat szervez, emellett a hozzátartozók lelki megerősítését is vállalni tudja.

Szintén rákfenéje a jelennek, hogy a fiatalok külföldön vállalnak munkát, akár idősek gondozására is elszegődnek, miközben öregedő szüleik itthon magukra maradnak. Nagy szolgálatot tesznek nekik az otthoni beteggondozók, akik megnyitják ajtajukat, ellátják sebeiket, befűtenek a kályhába, és meleg ételt visznek a hajlott korúaknak. Vagy éppen befogadják a magatehetetlent a Szent Erzsébet Idősek Otthonába, ahol költségtérítés fejében biztonságot, társaságot és szakápolást biztosítanak számukra.

Egyre fiatalabb korban, már ötven év környékén is jelentkezhet a szellemi leépülés, valamint a demencia egyik legismertebb fajtája, az Alzheimer-kór – ezeknek a lefolyását próbálja lassítani az a csapat, amely idősödők számára szervez mentálhigiénés és mozgásos csoportot hétről hétre. Az Alzheimer Caféban a szakemberek és az érintett családtagok rendszeresen találkozhatnak, hogy gyarapítsák tudásukat, és letegyenek valamennyit a terheikből. A kutatások is azt bizonyítják, hogy a gondozó könnyen belebetegszik a betegápolásba, ha nem vigyáz magára. Szüksége van arra, hogy megszusszanjon, erőt gyűjtsön, de ehhez rá kell bíznia valakire demens hozzátartozóját. Ezért jött létre a gyergyószentmiklósi nappali foglalkoztató, hogy igény szerinti foglalkoztatást, étkeztetést és biztosítanak a gondozásra szorulóknak.

A Caritas csak egy példa a sok közül, példája annak, hogy jó lélekkel lehet jót tenni. Közösségünk régen is gondoskodott saját tagjairól, és ma is így tesz. Hogy merre vezet tovább az út? Azt nem tudni, viszont nem érdemes borúlátónak lennünk – csak ne váltsunk irányt, és ne felejtsünk.

Balázs Katalin – megjelent a Művelődés folyóirat 1–2. számú, Gyergyó mellékletében