Ajánlás: Gyermekgondozó szakképzés

A Caritas gyermekgondozó tanfolyamának résztvevője voltam  2013-ban. Először azt sem tudtam, hogyan fog zajlani az oktatásunk, mivel még nem vettem részt hasonló képzésen. Bíztam abban, hogy nem fog hasonlítani az iskolához, nem volt kedvem a padot koptatni.

Be kell valljam, hogy nem önszántamból jelentkeztem, a Munkanélküli Hivatal ajánlotta és valamilyen szinten kötelezett is erre, és amit erőltetnek, azt ugye nem szeretjük. Miután belelendültem természetesen megváltozott a véleményem.

Ez a képzés, felülmúlta minden elképzelésem, ugyanis színvonalas oktatásban részesülhettem, ráadásul rugalmas oktatók segítettek abban, hogy minél részletesebb bepillantást nyerhessek a gyerekek világába, és persze mindent megtettek azért, hogy szakképzett gyerekgondozó váljon a csapatunkból.

Már rögtön az elején, az első találkozáskor, kezünkbe vehettük az órarendünket, és mi dönthettük el, hogy melyik napokon (egy héten két alkalommal) szeretnénk bejárni. Felvilágosítottak arról, hogy a képzés végén le kell tennünk egy vizsgát, amelynek lesz egy gyakorlati és egy elméleti része, ugyanakkor arról is, hogy az elméleti anyagrészt megkapjuk digitális formában, így a jegyzeteink mellett felhasználhatunk más forrást is, és nem kell teljesen magunkra hagyatkoznunk.

A tanfolyam elméleti része 120 órát foglalt magába, amelyet felosztottak, így egy héten két alkalommal kellett megjelennünk, és minden alkalommal 5 órát eltöltenünk a Jakab Antal Tanulmányi Házban, képzésünk helyszínén. A tantárgyaink között szerepelt többek között a fejlődéslélektan, játékelmélet, gyógypedagógia, kommunikáció, valamint egy kicsit mozgalmasabb, számomra szórakoztatóbb  „foglalkozás”, a kinaesthetics.

A közel négy hónap alatt igazán jó kis csapat verődött össze, megismertük egymást, és már ebből a szempontból is egy előnyt jelent ez a kurzus, hiszen lehetséges, hogy életre szóló barátságot kötöttünk. Már a jó hangulatért megérte, kedden és pénteken, reggel felkelni, nem beszélve a sok érdekes témáról, amelyekkel oktatóink érkeztek.

Ami nekem igazán tetszett, hogy nem szárazan vettük át az anyagot, hanem igyekeztek minél színesebbé tenni egy-egy játékkal, feladattal, csoporttevékenységgel. Szerintem ezek elmaradhatatlan kellékei egy ilyen tanfolyamnak, hiszen az a lényege, hogy megismerjük egymás véleményét, nézőpontját, mert így tanul az ember. A csoportunkban is sok különböző emberrel találkoztam, annak ellenére, hogy sokan frissen végzettek, de akadt közöttünk anyuka, nagymama, sőt még kismama is, olyan nők, akik tapasztalatukból következően sok hasznos tanáccsal láttak el.

Oktatóinkhoz is bátran fordulhattunk kérdésinkkel, mert legjobb tudásuk szerint válaszoltak, és nyitottak voltak felénk. Már-már családias légkör alakult ki, de mindenképp felszabadult és barátságos hangulat, amit nagyban segített az is, hogy fiatalt és idősebbet, iskolai végzettségétől függetlenül egyformán kezeltek, egyformán meghallgattak és hagytak szóhoz jutni. Ami mindenképpen pozitívum, hogy minden oktatóval lefektettük a szabályokat, amelyek nagyjából ugyan azok voltak mindenkinél, de ezt közösen tettük, így mindenki elvárásainak megfelelt. A picit unalmasabb témákat pedig beszélgetéssel vagy játékkal próbáltuk oldani, ami még a legborúsabb napokon is jókedvre derítette a csapatot.

Így visszagondolva a tanfolyamra, nem csak szakmai szempontból kaptunk plusszot, hanem többek lettünk valamivel, mint eberek, fejlődött a személyiségünk, és nekünk frissen végzetteknek felnyitotta a szemünk. Kaptunk egy „lökést” amivel elindulhatunk az életben.

Ez a képzés, nem csak a munkavállalás szempontjából jelenthet előnyt annak, aki elvégzi, hanem a saját gyereke nevelésében is nagy segítség lehet. Persze az sem utolsó szempont, hogy a tanfolyam végén egy egész Európa területén érvényes és elismert oklevelet kaphatunk a kezünkbe (ha sikeresen teljesítünk a vizsgán)¸amellyel már vállalhatunk munkát napköziben, óvodában vagy családnál. Egy ilyen oklevél mindenképp jó referencia a jelentkezéskor, hiszen bizonyítja, hogy kellő elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkezik az illető, ugyanis a 120 elméleti óra mellett a képzés magába foglal 240 óra gyakorlatot, amelyet tetszés szerint, a lakóhelyhez közeli óvodában vagy napköziben lehetett elvégezni. Így az órákon tanult elméleti tananyagot kipróbálhattuk és hasznosíthattuk a kisgyerekek mellett.

Itt jön a legjobb része a képzésnek, ugyanis a kisgyerekek mellett az ember fel tud töltődni érzelmileg, hiszen rengeteg szeretetet tudnak adni, ezt viszont viszonozni is kell, és teljes törődést, odafigyelést igényelnek, ezért 100 százalékosan ébernek kell lenni mellettük. Ennek ellenére kikapcsolódást jelentett a játék velük, bepillantást nyerhettem a világukba, figyelhettem, hogyan fejlődtek és tanultak meg újabb dolgokat, hogyan fedezték fel a körülöttük levő világot. Még aki azt gondolja magáról, hogy nem szereti a gyerekeket is rájön ilyenkor, hogy őket nem lehet nem szeretni.

Oktatóink gyakran hangoztatták, hogy társelőadók vagyunk, hiszen nem csak mi tanultunk tőlük, hanem gyakran mi is szolgáltatunk új  és hasznos információkkal számukra. Elmondhattuk tapasztalatainkat és észrevételeinket, amelyeket környezetünkből merítettünk, hiszen mindannyian találkoztunk már kisgyerekkel. Rá kellett jönnünk, hogy amit láttunk nem biztos, hogy a legmegfelelőbb és leghatékonyabb nevelési módszer, és bizony ennek következménye, hogy a gyerek ” kezelhetetlen”.

A képzés alatt megtanultuk, hogy a gyerekeknek, a fizikai gondozás mellett szükségük van lelki és szellemi gondozásra is, mert már egész kiskoruktól nagyban befolyásolhatja a személyiségük fejlődését. Fontos, hogy a dajka ne csak a fizikai szükségleteit elégítse ki a kicsinek, törődést és odafigyelést is kell adnia, hiszen a gyerekek számára elengedhetetlen. Azt is megtanulhattuk, hogy fontos számukra a dicséret és a jutalmazás, viszont vigyázni kell a büntetéssel, mert egy kicsi gyerek nem biztos, hogy megérti, miért kapja. Itt jutnak fontos szerephez a szabályok. A gyereket korához mérten kell kezelni, a szerint látni el feladatokkal.

A kurzus résztvevőiként elsősegély, munka- és tűzvédelmi oktatásban is részesültünk, hiszen fontos, hogy a nevelő egy esetleges baleset során tudja, mi a teendője, hogy a kis beteg megfelelő ellátást kaphasson, és elkerülje az életveszélyt, aminek folyamatosan ki van téve, mert kíváncsi, és megpróbál mindent megkóstolni, a szájába venni, megfogni.

A munka- és tűzvédelmi óránkon kipróbálhattuk a poroltó használatát, megismertük kötelességeinket és jogainkat, az erre vonatkozó törvényeket, hiszen fontos, hogy tudjuk mi az eljárás tűz esetén, vagy ha gyerek, úgy mint nevelő balesetet szenved az ovodában-napköziben, munkaidő alatt, valamint, hogy mit tehetünk ezek megelőzése érdekében.

A fent említett tantárgyaink mellett szerepelt az órarendben a gyerekkörnyezet, ahol többek között arról is tanultunk, hogyan kell kialakítani különböző korosztályú gyerekek szobáját, de tanultunk a táplálkozásról, gyógyszeradagolásról és a fertőző gyerekbetegségekről, valamint arról is, hogy születésüktől kezdve milyen kötelező és választható oltásokat kapnak a kicsik.

Egyik óránk anyaga a „vitális funkciók” volt, amely nem csak gyerekgondozóként válhat a hasznunkra, hanem közemberként is. Mindamellett, hogy részletes információt kaptunk a tüdő, szív és más létfontosságú szervek működéséről, amely által jobban megismerhettük szervezetünk és a gyerekek szervezetének működését, megtanulhattuk, hogyan kell vérnyomást és vércukorszintet mérni, ami szerintem fontos még egy átlagembernek is.

A neveléselmélet órán, a középpontban nem a gyerek, hanem a nevelő állt, ugyanis tudnunk kell, ha dajkák akarunk lenni, hogy milyen a jó szakember. Tanultunk nevelői típusokról, mintákról (nem is tudtam, hogy ilyen sok van, szám szerint 8 ), és megtudhattuk, melyek a hatékony nevelési módszerek. Mit kell és mit nem kell tennie egy dajkának, annak érdekében, hogy a gondjaira bízott gyerek a legmegfelelőbb bánásmódban részesüljön.

Korábban említettem, hogy a kurzus részeként részt-vehettünk egy 18 órás kinaesthetics bevezető képzésen, ami szerintem egy nagyon jó érv a tanfolyam elvégzése mellett, mert nekem személy szerint változásokat hozott az életemben.

A kinaesthetics az emberi mozgással és ennek megtapasztalásával, valamint az emberek közti kölcsönhatással, a mozgás értelmével foglalkozik. Így „saját bőrünkön” tapasztalhattuk meg, hogy bizonyos, mindennapi mozdulataink, mint a felállás, leülés, lefekvés, felkelés mennyire megerőltető tud lenni, ha nem megfelelően végezzük. Ennek  megtapasztalása érdekében visszanyúltunk az alapokig. Ezeket az alapmozdulatokat beültethetjük a gyerekekkel való foglalkozásba, hiszen így nem csak nekünk, gondozóknak, hanem a gyereknek is sokkal könnyebb és kevésbé fájdalmas lesz, mondjuk egy esés utáni felállás.

A tanfolyam ezen része, csak úgy, mint a többi, nem csak szakmai téren használható fel, hanem a mindennapi életben, hiszen nagyban hozzájárulhat a csontjaink és izmaink normális működéséhez, és így egészségünk megőrzéséhez. Ami még pozitívum, hogy aki aktívan részt vesz mind a 18 órán, az kap egy oklevelet a bevezető képzés elvégzéséről, ami szintén elismert.

A Caritas gyerekgondozó képzésén való részvétel egy életre szóló élmény, hasznos időtöltés. Ajánlom  mindenkinek, aki fejlődni szeretne, hiszen a résztvevők színvonalas oktatásban részesülnek, mindezt egy barátságos és meleg környezetben. Rengeteg tapasztalatot lehet szerezni, hisz a 120 elméleti mellett, 240 gyakorlati órát is magába foglal a tanfolyam, ahol ki lehet próbálni és hasznosítani az oktatók által leadott anyagot. Azoknak is ajánlom ezt a kurzust, akik eddig nem szívesen foglalkoztak gyerekekkel, mert ezután szinte biztosra veszem, hogy megtalálják velük a közös hangot. Ha, pedig nem ezen a téren szeretne valaki állást találni, akkor is felhasználhatja a tanultakat a saját gyereke nevelésében.

Az én véleményem szerint a részvétellel csak nyerni lehet, így bátran ajánlom, korosztálytól függetlenül, mindenkinek.

(Gáspár Zsuzsa)