Albérlet

Egy marosludasi család két évvel ezelőtt felmérésre hozta kisgyermekét. Szakembereink eltérő fejlődéssel diagnosztizálták, és fejlesztőterápiát javasoltak számára. A család először Ludason próbált megfelelő szakembert találni, de sikertelenül. Az édesanya szinte teljesen egyedül volt gyermekével a mindennapokban, mert az édesapa a nap legnagyobb részében dolgozott. Mégsem ez jelentette számukra a legnagyobb problémát, sokkal inkább a szakemberhiány. Éppen ezért úgy döntöttek: Marosvásárhelyre költöznek. Anyagi lehetőségeik korlátozottak voltak, ezért a külvárosban béreltek lakást. Amikor Marosvásárhelyre költöztek, az édesanyának éppen akkor járt le a kétéves gyereknevelési szabadsága és a vele járó juttatás. Az édesapának más városba költözve új munkahelyet kellett keresnie. Néhány hónapig anyagi bizonytalanságban éltek, ludasi családtagjaik segítették őket. Végül az édesapának sikerült munkát találnia. Eközben az édesanya elintézte a kisgyermek fogyatékossági besorolását, így hivatalosan is a gyerek személyi gondozója lett az ennek megfelelő minimálbér fejében. A család két éve él így. Autójuk nincs, nem is vezetnek, gyalogosan vagy busszal közlekednek. Megesik, hogy naponta több órát töltenek a tömegközlekedésben. De még ez sem túl nagy áldozat kisgyermekükért, aki a fejlesztőterápia révén szépen fejlődik. Már megtanult kérni, igényeit jelezni a szülei számára, kivárni, odafigyelni másokra. Tud már kötődni a szüleihez és a közvetlen környezetében lévő felnőttekhez is. A szülők kapaszkodókat kaptak gyermekük jobb megértéséhez, így a folyamat révén szülői szerepükben is megerősödtek.

Itt támogathat hasonló helyzetben lévő családokat >>>

Hasonló történetek >>>