Áldozat lehet, aki mártírvénával született

Anyatejjel szívják magukba főleg a nők a mártír szerepet: addig vállalnak más iránt felelősséget, míg maguk megóvásáról megfeledkezve belebetegednek az ápolásba. Nem választott szerep a mártírság, de érdemes felismerni, tőle szabadulni – hangzott el az Alzheimer Cafén.

Egy esztendő után újra a Szent Erzsébet Idősek Otthonában szervezték meg a gyergyószentmiklósi Alzheimer Café rendezvényét. Bár a világjárvány terjedése elleni előírásokat be kellett tartani, sokan vállalták a részvételt, hisz mint elhangzott, a demens beteget ápoló számára ez a megszusszanás helyszíne.

A kedd délutáni színes programban szerepelt Pál Ibolya előadóművész tavaszdicsérő dala után a Demencia és a család című kötet bemutatója. A Gyergyói Szemle Egyesület vezetője, Nagy József, beszélt arról, hogy a szervezet fontosnak látja támogatni azokat, akik elszármazottként vagy itthon élve és kutatva tudományos munkát végeznek, hogy eredményeik a nagyközönség elé kerülhessenek. Így elsőként dr. Kiss Gabriella doktori disszertációjának könyv formában való megjelenéséhez járult hozzá az egyesület. A kötet ugyanúgy szól segítő szakembereknek, mint demens beteget ápoló hozzátartozóknak, hiszen közérthetően íródott, a megszólaltatottak vallomásokkal vállalnak sorsközösséget azokkal, akiknek családjában megjelenik a demencia. A prevenció eszköze is lehet e könyv – tudtuk meg a szerzőtől, aki a Szent Erzsébet Idősek Otthonának szakmai vezetője.

Meghívottként érkezett az alkalomra dr. Babos Hunor pszichiáter és felesége, Babos Judit pár- és család-pszichoterapeuta, aki a demens beteget ápoló hozzátartozó lelki állapotáról tartott előadást. Mint kiderült, a családok egynegyede ápol demens beteget vagy fogyatékkal élő gyereket, és bár a statisztika szerint arányaiban szinte annyi a férfi, mint a női ápoló, mégis a nők vannak nehezebb helyzetben. Mióta megszűntek a többgenerációs családok, a terhek kevésbé oszlanak meg, egy 40-50 éves nő, miközben küzd az életközépválságával, próbálja nevelni serdülő, önállósuló gyerekeit és ápolni szüleit. Szendvicsgeneráció, két irányban gondoz, csak saját egészségére nem tud elég gondot fordítani. Babos Judit vázolta, aki „mártírvénával született” könnyen találja magát áldozatszerepben és válik ténylegesen is áldozattá. Elmondta, az érzéseket tudatosítani és megélni kell, hogy csökkenjen intenzitásuk. Ha nem, azok lappanganak, majd haraggá változva fordulnak vagy saját magunk vagy a beteg ápoltunk ellen bántalmazásként. Nézzünk szembe érzéseinkkel, tudatosítsuk vágyainkat és szükségleteinket! – javasolta a szakember. A tervezést ajánlotta, akkor is, ha konfliktusforrás lehet: leülni a családdal, megbeszélni, milyen elgondozást szeretne a beteg, amikor még képes erről gondolkodni, és abban milyen szerepet vállalnak a családtagok. Ki lesz az elsődleges gondozó és ki lesz a helyettese? Mikor, hogyan tud magára időt fordítani, hogy feltöltődjön, ne csak másokért, magáért is felelősséget vállaljon? A beteg méltóságának megőrzése, saját egészségem megóvása együtt jár, és ennek csak a terhek megosztása lehet eszköze. Nem baj, ha az egyik testvér van csak itthon, ő ápol, a távol élő az anyagi alapot állja, hogy legyen, aki segítse, felszusszanhasson.

Babos Judit tervezést ajánl azoknak is, akik középkorúként, még aktívan élnek és dolgoznak. Tartalékoljanak, hogy idős korukban legyen alap az ellátásukra, vigyázzanak egészségükre, „mert nem mindegy, magunkkal mekkora terhet varunk gyermekeik nyakába.”

A közönség sorában sok volt a kérdés, észrevétel, így beszélgetéssé alakult a kétórás együttlét. Sokak dilemmája volt az is, ha negyven-ötven évesen az ember arra döbben rá, hogy felejt, fogja azt a túlterheltségre, vagy van oka demenciára gyanakodni? „A legfontosabb, hogy ne féljen” – szól a demenciát kutató, betegápolókat segítő Kiss Gabriella válasza. – „Mindannyiunkkal megtörténik, hogy elfelejtünk valamit, és ettől nem kell megijedni. A mindennapi munkánk, a terhelődésünk során nagyon megoszlik a figyelem. Ha nem neveljük az agyi funkciókat arra, hogy egy dologra összpontosítsunk az itt és mostra, akkor szóródik a figyelem, nem tudjuk, hova indultunk és miért. Tény az is, hogy egyre több a demens beteg, ezért ha gyakran megtörténik a felejtés, akkor a Gyors kognitív tesztet, a Mini mentál tesztet akár otthon is elvégezhetjük, de szakemberhez is érdemes fordulni.” A statisztikák szerint a demens betegeknek kevesebb mint 13 százaléka fordul időben orvoshoz, pedig a kórt késleltetni lehet, a megbetegedett személy gondozója pedig kaphat fizetést munkájáért.

A rendezvényen az is elhangzott, hogy egyre nagyobb a demens betegek száma, ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet kap a szellemi leépüléstől szenvedők gondozóinak segítése is. Alzheimer Café Gyergyószentmiklóson a továbbiakban vahonta egyszer lesz, hamarosan indul Brassóban is, a Romániai Alzheimer Szövetség szervezésében hétvégén sorra kerülő Alzheimer-konferencián Kiss Gabriella arról értekezik majd, hogy az Alzheimer Café mennyire tud segítőeszköz lenni a demens beteget ápolók számára.

(Megjelent a Hargita Népe napilapban)

Balázs Katalin