Alkoholista vagyok

Ismeretes, hogy amikor fáj a fogad, akkor elmész fogorvoshoz, hogyha valamilyen testi, szervi változást, fájdalmat érzel, akkor szakorvost keresel fel, aki beazonosítja a fájdalom kiváltó okait, amelyet gyógyítani kell. Na de mi történik akkor, ha valamilyen szenvedély veszi át az élet, a testi-lelki egészség felett az irányítást és okoz sokrétű fájdalmat a betegnek és a környezetének? Mi történik ebben a helyzetben? Vajon ugyanolyan gyorsan érzékeljük a fájdalmas változásokat, ugyanolyan gyorsan kialakul a szenvedőben a betegségtudat? Ugyanolyan gyorsan megy el segítséget kérni, mint más megbetegedés esetében?

Ezen kérdésekre kereste a választ az a kilenc szenvedélybeteg, aki július 15–18. között Székelyudvarhelyen a Szent Pió lelkigyakorlatos házba jött gyógyulni. Hosszú kihagyás után a Gyulafehérvári Caritas Ki-Út Programja, a Segítő Nővérek Közössége és a magyarországi Alkoholistamentő Szolgálat munkatársai ismét megszervezték a szabadító lelkigyakorlatot szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak.

A szenvedélybetegség lassan, alattomosan kúszik be az emberek életébe és lépésről-lépésre betegíti meg a kapcsolatokat, a testet és a lelket is. Elnyomja az ember igazi lényét, átformálja, megbetegíti, feltölti lelkiismeret-furdalással, hazugságokkal, önváddal, szégyenérzettel, bűntudattal, mely megbénítja a függőt, a családtagokat és emiatt sokkal nehezebb külső segítséget igénybe venni. Senki sem született orvosnak, hogy betegségét hatékonyan, megfelelő tudással és hozzáértéssel gyógyítani tudjon.

A lelkigyakorlatra eljövő szenvedélybetegek mertek kilépni ezen betegség gúzsba kötött fogságából és bátorkodtak őszinték lenni. A szenvedélybetegség belátásához őszinteség kell.  Az őszinteség sokszor fájdalommal jár. A fájdalom pedig tettre késztet. Tenni önmagadért. Amikor eljut odáig a szenvedő, hogy képes kimondani, hogy alkoholista vagyok, ez fájdalommal és felszabadulással jár. Kettős érzés egyazon lélekben. Mondhatni két ellentétes érzés, ami előre vihet, ami a gyógyuláshoz segít hozzá, hiszen a kimondott szónak ereje van. Felszabadító ereje. A titkolózás, hazudozás, rejtegetés, hallgatás megköt, fogva tart. Szabad őszinte lenni, szabad visszavenni az életed felett az irányítást, szabad nemet mondani az alkoholra. Élet teremhet még a reménytelennek hitt helyzetekben is.

A program Hargita Megye Tanácsának támogatásával valósult meg a Rehabilitációs és utógondozó tevékenységek szenvedélybetegeknek című projekt részeként.

Mezei Hajnal addiktológiai tanácsadó