Állati találkozások a Küküllő-menti gyerekek számára
Az erdőszentgyörgyi és balavásári központunk nyári programjainak egyik kiemelkedő részéhez érkeztünk el július végén és augusztus elején, amikor sor került a marosvásárhelyi állatkert meglátogatására. Az állatkerti utazás során ezúttal is segítségünkre voltak az erdőszentgyörgyi nyugdíjas önkénteseink. Ez úton is köszönet érte! 
A gyerekek nagy izgalommal várták az indulás reggelét, hiszen sokan közülük még sosem jártak Vásárhelyen, az állatkertről is legtöbben eddig csak azt tudták, hogy létezik „valahol”. A bözödi gyerekek foglalták el először a helyüket a buszon, majd kicsit később találkozhattak társaikkal Erdőszentgyörgyön. Az út vidáman telt, mosolygós gyermekarcok kukucskáltak ki az ablakon, és rácsodálkoztak a világ dolgaira.
Hasonló jókedvvel indultak neki a kirándulásnak a balavásári gyerekek is, akik már az indulás előtt nagy izgalommal érkeztek a féltő szülőkkel a találkozási helyünkre. Piros pólót viselt minden gyerek, akinek csak volt.
Vásárhelyre érve, a Somostetőn reggeli következett, majd elindultunk az állatkert felé. Az állatkert részéről Halmágyi Ildikó kalauzolt bennünket az állatok csodálatos világába.
Egy érdekes és igencsak tanulságos interaktív játékkal indult az állatkerti sétánk, mely során teknőspáncélt, pávatollat, szarvasagancsot kellett tapintani és felismerni a gyerekeknek (persze ezt mi, felnőttek is ugyanannyira élveztük). Az igencsak látványos állati találkozások program keretén belül megfigyelhettük, mit eszik az ormányos medve.
Továbbhaladva az állatkerti séta során megtanultuk, hogy: a zebra valójában fekete alapon fehér csíkos, mekkora egy átlagos strucc tojás mérete, valójában sosem köp a láma, csak nyáladzik és még sok más érdekességet.
A hosszú, tartalmas és kimerítő séta után készítettünk emlékül egy csoportképet, majd elindultunk a pihenőhelyünkre megebédelni. Ezúttal mindenkinek volt étvágya, serényen kerültek elő az otthonról hozott szendvicsek és most a hangoskodást mély csend követte. A gyerekek energiát gyűjtötték a nagy játszáshoz. Már a tízórai során sok gyerek kívánkozott a színes, óriás játszótérre kipróbálni a sok érdekességet, ahol később minden gyereknek lehetősége volt kipróbálni azt a játékot, amelyiket csak szerette volna. Gyerekzsivajjal telt meg a játszótér.
A gyerekek a megbeszéltek szerint barátságosak, biztonságosak, és egymásra odafigyelőek voltak. A nagy melegre való tekintettel közös fagyizás, egyes gyerekeknek vattacukrozás következett, majd vásárfiát lehetett beszerezni.
Hamarosan elérkezett a visszaindulás ideje. Elégedett, boldog, fáradt gyerekekkel telt meg a busz. Mi tagadás, ezúttal sokkal csendesebb gyerekek utaztak haza, de annál boldogabban sugárzott az arcuk, akik már alig várták, hogy elmesélhessék élményeiket az otthoniaknak. A sofőrbácsinak pedig megígérték, hogy ha tőlük telik, ügyesen tanulnak, hogy még mehessünk közösen kirándulni.
Mi, csoportvezetők, a kirándulás végén örömmel nyugtáztuk, hogy csodálatos élményekben volt részünk.
(Deé Ágnes, Orbán Szidónia, Nagy Henriette)