„Általatok sok jó ember kapott ajándékot!”

Alfalvi, borzonti adakozóknak, segítőknek üzennek a karácsonyi ajándékozás szervezői a hála hangján, a következő karácsonyra is gondolva. A Gyergyói-medence legrégebbi nagyközségében példátlan összefogás valósult meg az elmúlt évben is, melynek eredményeként minden olyan ember asztalára jutott töltött káposzta, aki ezt önerőből nem tudta volna előállítani. Szintén helybéliek adományából lett gazdagabb sok családban az ünnep, tartós élelmiszert, húst és édességet vitt nekik az angyal.

Kiértékelőt tartottak január második felében az alfalvi karácsonyi ajándékozás szervezői. Tavaly a szeretet ünnepén a nagyközség nyolcvan háztartásába tartós élelmiszercsomagot, harminc helyre húscsomagot sikerült eljuttatni, háromszázhúsz házban pedig a kalákában készült töltött káposzta került az ünnepi asztalra bejglivel, szaloncukorral, ribiszkeszörppel, karácsonyfát idéző fenyőággal és képeslappal együtt. Az ajándék mögött ott vannak az adakozók, a vállalkozók jelentős támogatása és az öreg néni egy garasa is. Ott vannak a pártolók, az egyház és önkormányzat a Kultúr centrummal egyetemben, és ott vannak a kalákázók, akik az ételek elkészítéséből, a csomagok házhoz szállításából vették ki a részüket.

Csak hogy érzékeljék, akik az alfalvi jó példát más településre is továbbvinnék: az asszonyok tizenkét óra alatt rakták össze a több mint kétezer tölteléket és vágottat, az ipari konyha tűzhelyein hat óra alatt főtt puhára a káposzta, a csomagok elkészítése újabb öt órába telt, a házhoz szállítás pedig egy délután és másnap délelőtt zajlott.

Aki ehhez pénzét adta, tudhatja, jó helyre került támogatása. Aki a munkából vállalt részt, azt egy évig táplálják az élmények, és mikor újra hívják kalákába, csak azt hajtogatja, hogy „nem tudok nemet mondani”. A családja is tudja, megkötözve sem lehetne ilyenkor otthon tartani a segíteni akarót, jobb, ha mellé szegődik a família, így tanul bele a gyermek is a jótékonykodásba, így lesz nagyobb értéke az angyaljárásnak.

Jólesik, amikor hálálkodik a megajándékozott, amikor a csomaggal belépőt úgy fogadják, hogy már vártuk, számítottunk arra, hogy idén is jön, jó az is, ha farsang közepén a templomban az idős csak odasúgja a karácsonyi káposztafőzőnek: „köszönöm, megkaptam”. És jó utólag visszahallani egy-egy történetet. Például azét az asszonyét, aki hazaérve meglátta, kerítésére valakik csomagot akasztottak. Úgy gondolta, házszámot téveszthettek, neki ajándék nem járhat, inkább a szomszédnak, az egyedül élő öregnek. Fogta is az eleséges szatyrot, s vitte a néninek, akihez belépve látta: asztalán ott van a saját ajándékkáposztája. Nem történt tévedés, neki is jutott rész a közösség figyelmességéből.

Sokéves Alfaluban a számon tartás hagyománya. Annak idején a Páli Szent Vince ifjúsági csoport vitte lelkesen a csomagokat, négy éve már a káposzta is elmaradhatatlan része az ajándéknak, a Caritas is – helyi munkatársai révén – főbb szerepet vállal az örömszerzésben. „Aki nem volt benne, az nem érti, mit csinálsz és miért” – így fogalmaz az egyik segítő, és ezt is figyelembe veszik az idei karácsonyi előkészületekkor. András Ildikó, Ili javaslata szerepel a tervek között: „Karácsony előtt, adománygyűjtéskor nem egy, hanem három perselyt fogunk elhelyezni az alfalvi és borzonti templomban. Az egyikbe pénzadományt lehet majd tenni, a másikba kétkezi munkát felajánlani az ételkészítéshez, kihordáshoz, a harmadikba pedig neveket várunk, hogy még kinek kellene csomagot vigyünk, hogy senkiről se feledkezzünk meg. Hogy valami legyen, azt legalább egy embernek kell akarnia. Ha egy közösség akarja, újra sok jó ember kaphat ajándékot.”

Balázs Katalin